A Kiválasztott! [Befejezett]

18. fejezet

Evony szemszöge:

Reggel elég fáradtan keltem. Úgy látszik nem aludtam sokat. Pedig tegnap Stevenek sikerült lenyugtatnia. Amikor megölelt, el sem tudtam hinni, de nagyon jól esett. Akkor a pillangóim újra felébredtek. Ekkor eszméltem rá, hogy szerelmes lettem Steve Rogersbe. Igen ez az igazság. Nem tudom, hogy ő is így érez-e. Valakinek viszont muszáj elmondanom. Carly lenne a megfelelő ember, de nem akarom őt újra veszélybe sodorni. Így hát egy ember van, aki nő és megtudja tartani titkom, ráadásul nem akad ki. Jó Nat néha kicsit túl gondolja a dolgokat. De akkor is, neki elfogom mondani. Ha apának mondanám tuti kiakadni szóval inkább kihagyom. Kikelve az ágyból, a fürdőbe mentem. Valahogy eltűrhetővé tettem a fejem, majd a ruháimat kiválasztva lementem. Majdnem mindenki lent volt. Natet nem láttam sehol a nappaliba, így a konyhába mentem, ahol sikeresen ott volt.

- Szia Nat! - köszöntem.

- Oh szia. - viszonozta ő is.

- Tudunk beszélni? - kérdeztem.

- Persze. Gyere. - indult el az erkélyre, ahova követtem. - Miről van szó? - ült le mellém.

- Hát hogy is kezdjem... - néztem a kilátást. - Steveről van szó. - néztem rá.

- Baj van? - húzta össze szemöldökét.

- Nem csak... - vettem egy nagy levegőt. - Olyan jól bánik velem. És hogyha elég közel van hozzám pillangók lesznek a hasamba. - mondtam az igazat.

- Uram isten. - tette szája elé kezét. - Neked tetszik. - mondta kicsit hangosabban.

- Shhhh. - próbáltam csitítani. 

- Ez igaz? 

- Azt hiszem igen. - bólogattam. 

- Hisz ez nagyon jó. - ölelt át. - Miért mondod úgy mintha ez rossz lenne? - vált el tőlem.

- Mert... - álltam fel. - Mi van ha nem így érez? - kérdeztem a korlátnak támaszkodva.

- Ohh. - jött oda hozzám. - Ezen nem kell aggódnod. - ölelte át a vállam. - Biztos bejössz neki. - küldött egy biztató mosolyt. - De látom nem csak ez nyomja a lelked. - nézett aggódva.

- Nem tudom mi lesz. - pillantottam el. - Meg tudom állítani Axelt? Lesz végre nyugodt életem? - kérdeztem.

- Figyelj. - fordított maga elé. - Megtudod csinálni oké? - nézett mélyen a szemembe. - Itt vagyunk. És segítünk. Bármi legyen is. - szorította meg a kezem. - Rendben? - kérdezte.

- Rendben. - majd szorosan megölelt. Tudom, hogy igaza volt. Ők itt lesznek velem. Stevvel kapcsolatban pedig lesz, ami lesz. Visszamentünk, ahol senki nem kérdezősködött. Leültem én is, Stevvel szembe. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek rá. Így hát rápillantva, mosolyt küldtem felé, amit viszonozott. Majd az egyik pillanatban Tony rohant be.

- Srácok ezt látnotok kell. - mondta, aztán kivetített egy videót. Amin Jack arca jelent meg.

- Ez meg mi? - kérdeztem összezavarodva.

- Most tette közzé. - közölte, és elindította a videót.

- Emberiség. - kezdte Jack. - Sokan nem ismertek. De majd fogtok! Azt hinnétek, hogy csak egy ugyan olyan ember vagyok, mint a többi. Tévedtek. Sokkal erősebb vagyok. - húzta gonosz mosolyra száját, nekem pedig ökölbe szorult a kezem. - Evony Stark, tudom hogy nézel. - nézett  a kamerába. - Ha az utamba mersz állni, megbánod. - intézte szavait nekem, amitől egyre idegesebb lettem. - A világ, a bosszú az enyém. - tárta szét karjait, majd mögötte Hydra katonák jelentek meg és a videó véget ért. Tehát a Hydrások vele üzleteltek.

- Ez fenyegetés. - szólal meg Nat.

- Igen az. - jött be Fury. Senki nem értette, mikor jött de biztos látta a videót. - Egy durva fenyegetés. Ráadásul A Hydrával együtt. Nem tudtuk sajnos a videóból bemérni pontos helyét. - mondta.

- Tehát nem tudjuk hol van. Ez nagyon jó hír. - dőlt hátra Steve.

- Nem. De azt tudjuk, hogy hamarosan támad. - folytatta Fury.

- Igen, de azt nem hogy mikor. - rázta a fejét Nat.

- És azt sem, hogy hol. - szólal meg Tony.

- Mit fogunk most tenni? - kérdezi Clint.

- Várunk. Ha lesz valami, értesítem magukat. De parancs nélkül ne menjenek sehova és ne cselekedjenek. - ment el Fury.

- Hát akkor nem nagyon tudunk mit tenni. - mondja apa.

- Ti nem. - álltam fel, majd az erkélyre indultam újra.

- Mit csinálsz? - kérdezi Steve.

- Cselekszem. - válaszolom. Kiérve szabadon engedtem Főnixet, és Sast. - Nézzetek körül. Estére gyertek vissza. Ha bármi jel van jelezzetek. - mondtam nekik.

- Jó ötlet ez? - kérdezi Nat.

- Igen. - fordultam feléjük. - Nem tudok mást tenni. De cselekednem kell. - közöltem. - Körül néznek és figyelni fognak. Én pedig közben a kütyükön próbálok tenni valamit. - ekkor a két madár el ment, én pedig befelé mentem.

- De Fury... - kezdett volna bele, de én félbe szakítottam.

- Nem érdekel Fury, és a parancsai. - néztem rájuk. - Nekem ő nem parancsol. Ha találok valamit, nem fogok várni míg ő azt mondja oké. Nem lehet késlekedni, vagy lassan csinálni. Minél előbb megkell találnom. - ültem le a székre, majd elkezdtem keresni. Ő csak összenéztek, aztán Steve szólal meg.

- Rendben segítünk a keresésbe. - jött mellém. Én csak bólintottam, majd belefogtunk megkeresni Jacket.

Sziasztok. Hoztam egy rövidebb részt. Remélem nem baj! :) 

Helyesírásért bocsi!