A Kiválasztott! [Befejezett]

19. fejezet

Pontosan egy napja keressük Axelt de semmi. Főnixék sem találtak semmit. Minden este vissza jönnek hozzám. Keveset alszok, nem nagyon beszélek. Meg kell találnom, és bizonyítanom, hogy megtudok védeni mindenkit. Fury nem nézett erre azóta se, bár bevallom nem érdekel, most mással kell foglalkoznom. Éppen a laptopomat nyomom, mindenki keresi azokat a bizonyos személyeket. Egy kávét raktak le mellém, ahogy felnéztem a szám felfelé görbült.

- Köszönöm. - mosolyogtam Stevere. 

- Nincs mit. - ült le mellém, majd én folytattam a keresést, de ő csak nézett. Eléggé zavarba ejtő volt, ezért egy kis idő után megkérdeztem.

- Miért nézel? - fordultam felé.

- Csak többet kéne aludnod. - ivott bele az italába.

- Meg kell találnom, nem számít mennyit alszok. - mondtam.

- Igazából, csak aggódom. - nézett a szemembe.

- Nem kell, jól vagyok. - mosolyogtam. Megakart szólalni, azonban Főnix repült be az ablakon.

- Ev. - szólított  meg. Én egyből felálltam, majd oda rohantam hozzá.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Hamarosan támadják a várost. - nem hittem a fülemnek, megvannak.

- Hol? - érdeklődtem.

- A város nyugati oldalán kezdik, de a másik oldalon is vannak. - válaszolt.

- De nem hagyom, hogy bántsák az embereket. Majd a karkötőmet megnyomva, változott át a ruhám. Aztán a többiek felé fordultam, akik még mindig egy helyben álltak.

- Nem jöttök? - kérdeztem.

- Fury utasításait kell követnünk, és még nem szólt. - mondta Natasha.

- Ugye most csak vicceltek velem? - nevettem fel. Azonban nem szóltak. - Megtaláltuk azt az embert, aki kiakarja írtani a várost. És ti arra vártok, hogy Fury majd szól? - lettem ideges.

- Nem tehetünk mást. - rázta meg a fejét Clint.

- De tehettek, csak nem teszitek. Mire Fury megtudja, hogy elkezdték a támadást, már a fél város halott lesz. - oktattam őket. - Ti vagytok a Bosszúállók, nehogy már egy szemkötős ember akarjon titeket irányítani. - tártam szét a kezem, ők viszont nem szóltak. - Rendben. De én megyek. - indultam el, azonban utánam szóltak.

- Ev. - szólt apa, mire megfordultam. - Igazad van. - néztek össze. - Mi is megyünk. - bólogattak.

- Akkor menjünk. - indultam meg újra, kiérve Aisha már várt rám. Biztosítottam a fegyverem, majd láttam, ahogy jönnek a többiek. 

- Kész vagyunk. - jött oda Steve.

- Rendben, induljunk. - szálltam föl Aishára. Ők quinjettel jöttek, kivéve persze Tonyt. 

- Szóval két oldalról támadnak. - szólt a fülesbe Tony. 

- Igen kelet és nyugat. - mondtam. - Menjetek a keleti oldalra. 

- És te egyedül mész nyugatra? - kérdezi Nat.

- Igen.

- Szerintem ez nem jó ötlet. - aggódott apa.

- Nem leszek egyedül, hisz öten leszünk. - céloztam Főnixékre.

- Jól van. - egyezett bele Tony. Majd irányt váltva tartottam, nyugatra. Mikor oda értünk, senki nem volt még ott. Előhívtam Tigrist is, majd hamarosan Főnix és Sas is. Öten vártuk Axeléket.

- Oda értetek? - kérdeztem a többiektől.

- Igen. De egyelőre semmi. - szólt vissza Steve. - Nálad, van valami? 

- Semmi. - válaszoltam röviden, majd egy hangos robbanást hallottam a fülhallgató másik oldaláról. - Srácok, mi történt? - kérdeztem aggódva.

- Hát egy űrlény csoport támadt meg minket. - kiabált Clint.

- Bruce kellene Hulk. - szólt Steve az említettnek.

- Nem megy. - mondta Bruce.

- Intézem. - majd, már csak annyit hallottam, hogy valaki nagyon hangosan ordít, szóval sikerült Hulkot előhozni.

- Mind meghalnak. - mondta egy hang, viszont ez már nem a készülékből jött. - felnéztem és előttem Axelék álltak. 

- Axel. Jack. - súgtam. 

- Rég találkoztunk. - mosolygott Jack. 

- Megint tudtad hol leszünk. - mondta Axel.

- Jó segítségem volt. - néztem Tigrisékre. 

- Hiába, kevesen vannak, nem tudnak legyőzni minket. - folytatta Axel.

- Elég ha titeket győzlek le. - húztam mosolyra szám. Majd a föld megingott alattam, tudtam, hogy támadásra készül így kilöktem egyensúlyából egy szél lökettel, aztán a talaj helyre állt. Tűzgolyót küldtem feléjük, amitől szétváltak, mi ketten maradtunk Jackkel.

- Az utolsó találkozásunknál, kemény emlékeket hagytál. - mutatott magára.

- Eléggé felhúztál. - álltam támadó állásba.

- Nem tudsz megállítani. - követte a cselekedetemet. 

- Majd meglátjuk. - mondtam, majd támadásba lendültem...

Na sziasztok. Itt van megint egy rövidebb rész. Sajnálom, hogy nem hozok hosszabbat, csak hamarosan ballagás és nincs sok időm.

Helyesírásért bocsi!