A Kiválasztott! [Befejezett]

9. fejezet

Lementem, de Thor nem volt a nappaliba, sem a konyhába. Viszont az erkélyen volt, az eget nézte, mély levegőt vettem, és kimentem hozzá.

- Szia Thor. - álltam meg mellette.

- Hello. - köszönt. Egy ideig csak az eget néztünk, majd ő törte meg a csendet.

- Sajnálom. - mondta.

- Nem kell. - néztem rá - Nem tudtad, hogy milyen szándékaim vannak, én is ezt tettem volna. Hogy van a kezed? - kérdeztem.

- Jól. - válaszolt röviden. - Nem tudtam, hogyan irányíthatsz ennyi erőt. - kezdte - Mikor visszamentem az apámtól kerestem kérdéseimre a választ. És képzeld ismerte anyádat. - pillantott rám. - Azt mondta sokszor ment el Asgardba, az én anyám jó barátnője volt. Egy olyan bolygóról származik, mely már nem létezik és a nevét se tudjuk. 

- Sose mondta el? - érdeklődtem.

- Az apámnak nem, anyámnak lehet de őt már nem tudjuk megkérdezni. 

- Sajnálom. - mondtam.

- Elég sok mindenben hasonlítunk. - fordult felém, és én is ezt tettem. - Hisz anyáink már nem élnek, csak apáink vannak, és mindketten birtoklunk erőt. - közölte.

- Igen elég sokban. - adtam igazat neki.- 

- Bár neked nincsen egy idegesítő tesód. - erre felnevettem, ahogy ő is majd néhány percig némán álltunk egymás mellett. - Szóval... - szólal meg - akkor nincs harag? - kérdezte.

- Nincsen. - bólintottam. 

- Akkor én megyek is. 

- Már ilyen gyorsan? - érdeklődtem.

- Igen sok dolog van Asgardban. - fogta meg pörölyét. - Azt üzeni apám, bármikor eljöhetsz Asgardba, és Heimdall mindig figyel titeket. - pillantott rám, majd pörölyét felemelve eltűnt. Úgy döntöttem lefekszek, ez a nap is mint a többi nehéz volt, remélem nem lesz több meglepetés. Holnap pedig, Nattel megyünk vásárolni, nem nagyon vagyok oda a vásárlásért, de már elvállaltam szóval nincs visszaút. Visszaérve a szobámba, lefürödtem, majd pár perc múlva már aludtam is.

- Ébredj Ev. - rángatott meg Nat. Morogtam egyet, majd átfordultam a másik oldalamra. - Kelj fel, mert ha nem kihúzlak  az ágyból. - rángatott még mindig.

- Csak még 5 perc. - mondtam álmosan.

- Kapsz 20 percet, hogy leérj reggelizni - indult kifelé - ha nem érsz le addig szólok Stevenek. - csukta be az ajtót, erre felpattantam, tudtam hogy úgy is megtenné szóval hagytam az alvást és a fürdőbe mentem. Kómásan mentem le, ahol már a többiek is ott voltak.

- Nocsak 1 perccel hamarabb. Legközelebb is ez lesz a módszerem, hogy szóba hozom őt. - kacsintott.

- Kiről van szó? - kérdezi Tony.

- Ágh senkiről, nem tudja mit beszél. -néztem rá szúrós szemekkel. Elvettem a reggelimet, majd helyet kerestem és láttam, hogy Steve mellett van egy meg Bruce mellett. Az utóbbit választottam, azért mert egy kicsit rosszul esett, hogy tegnap Sharont nem vakarta le magáról, és engedte, hogy rajta lógjon. Leültem, majd elkezdtem elfogyasztani a reggelim.

- Várod a vásárlást. - érdeklődik Tony.

- Persze majd kiugrok a bőrömből. - mosolyogtam.

- Nem lesz rossz. - mondta Nat.

- Utálok vásárolni. - közöltem.

- De ott leszek én is, majd elbeszélgetünk. - mosolygott Nat. Befejeztem a reggelim, elpakoltam a tányérom, majd úgy döntöttem megvárom Natet a konyhába, nem kellett sokat várnom pár perc múlva megjelent.