A Kiválasztott! [Befejezett]

1. fejezet

Amint beléptem az ajtón egyből megpillantottam Carlyt...

Mosolyogva mentem az asztalhoz, majd lepakoltam.

- Nocsak, nem késtél! - nézett rám Carly.

- Hát nem, pontosan egészre itt vagyok. - válaszoltam - Milyen az egyetemes élet? -kérdeztem.

- Hűha hát igazából unalmas, meg nehéz. De van egy tök helyes palit! - mondta izgatottan.

- Ohh tényleg? Szóval akkor vele nem annyira unalmas mi? - húztam fel a szemöldököm.

- Hát igazából, még nem beszéltem vele.

- De hát miért nem? Ugye nem félsz? 

- De egy kicsit félek, nem tudom mit gondol rólam.

- Szerintem bejönnél neki! - húztam mosolyra a számat. Majd egy pincér jött oda.

- Mit adhatok? -kérdezte.

- 2 cappuccinot szeretnénk - válaszoltam.

- Rendben. 

Tudtam hogy Carly is ezt kér, mert amikor itt vagyunk mindig ezt iszunk.

- Ésss - kezdte Carly, bár tudtam hogy olyat kérdez amire nem nagyon szeretnék válaszolni- Markkal mi a helyzet? - kérdezte izgatottan.

- Hát csak egy helyen dolgozunk, és éli az életét ahogy én is, bár nagyon idegesítő tud lenni! - evvel le is akartam zárni ezt a témát, de Carly nem.

- Mi az hogy csak ,,egy helyen dolgoztok,, és mi volt az a randi?

- Az nem randi volt, hanem egy vacsora. Adtam neki egy esélyt és kész.

- Hát jó, bár elég jó fejnek tűnik.- megforgattam a szemeim. Majd ezután megérkezett a pincér. Mi pedig tovább beszélgettünk. 

És hát igen Markot nem is mondtam nektek. Nem valami nagy felhajtás, csak annyi, hogy egy helyen dolgozunk, kedves volt velem meg minden és egyszer elhívott vacsorázni, igent mondtam, mert mindenki megérdemel egy esélyt. De azon az estén egészen máshogy viselkedett, túl nyomulós volt. Miután elhívott, utána ő kereste a társaságomat, viszont én kerültem inkább. 

Már vagy pár órája beszélgetünk, egyszer csak Carly telefonja felvillant.

- Uhh bocsi mennem kell, most üzent anyum. - mondta elkeseredetten.

- Nincs baj, nekem is menni kéne. - mondtam mosolyogva.

- Akkor én megyek is. Majd beszélünk puszi. 

- Rendben. Vigyázz magadra. Puszi. - ezután én is összepakoltam és elindultam haza.

Amikor hazaértem, érdekes dologra lettem figyelmes. Az ajtó be volt törve, tehát valaki van bent. Egyből elővettem a fegyverem, és amennyire tudtam halkan kezdtem bemenni. 

- Hát megérkezett. - jött egy hang a sötétségből, én pedig arra szegeztem a fegyvert. 

- Ki maga? - kérdeztem. Majd előrébb hajolt, hogy lássam az arcát. Rögtön felismertem. - Nem hittem volna, hogy valaha is találkozunk. - mondtam. Majd lépeseket hallottam a másik irányban, elővettem a nadrágomba rejtett késem, majd azt oda szegeztem. 

- Kérem ne használja a fegyvert se a kést, csak beszélgetni jöttünk. - válaszolt a szemfedős.

- Ha valaki beszélni akar velem nem betör hozzám, hanem felhív, vagy megkeres. - mondtam komolyan.