A Kiválasztott! [Befejezett]

4. fejezet

Az edzőterembe már mindenki ott volt. Persze vittem a pisztolyomat is, amit nem tartottak furának, hogy nálam van, lehet Nat beszélt róla.

- Akkor Ev kezdhetünk? - kérdezte Nat.

- Persze. Mit mutassak? - néztem rájuk.

- Hát arra gondoltunk, hogy Natashával harcolj. - mondta Thor.

- Miii? - csodálkoztam - Natasha nagyon jól harcol, nem tudom legyőzni. - közöltem.

- Hát Fury azért vett fel, mert az átlagnál is jobb vagy, szóval. - vakarta tarkóját Clint.

- Jó legyen. De azért ne ölj meg. - álltam kezdő állásba.

- Eszem ágába sincs. - követte cselekedetemet.

Ő indította a jobb öklét, ami elől kitértem, majd gyomron rúgtam, amitől kicsit hátrált, de nem sokáig. A lábammal a fejét akartam megrúgni, azonban megfogta és a földre vitt. Én sem vártam tovább, kirúgva a lábát ő is a földön volt. Egyszerre keltünk fel, és megint én támadtam, csak erősebben. Lendítettem a kezemet, viszont ő elkapta, (gondoltam, hogy ezt fogja tenni) az egyik lábammal oldalba rúgtam, ami miatt elengedte a kezem. Most rajta volt a sor, hogy támadjon, amit meg is tett. Így ment ez kb. 5 percig, egyszer ő, máskor pedig én támadtam. Épp most álltunk fel,Nat elég jól harcolt, de ahogy látom én is, mert kezd fáradni, bár én is.

- Oké lányok elég. Egyezzünk meg egy döntetlenben. Nagyon jó voltatok. - szólalt meg Tony.

Ekkor rájuk néztem ők meg csodálva nézték a harcunkat. Visszafordultam Nathoz, aki a kezét nyújtotta, amit meg is ráztam. Majd lementünk a harctérről, elvettem a vizemet, és ittam belőle.

- Ez nagyszerű volt! - jelentette ki Thor.

- Igen ügyes voltál Ev. Eléggé kifáradtam. - mosolygott Nat.

 - Hát te sem kíméltél. - nevettem.

- Na várjunk csak van egy ötletem! - szólalt meg Clint - Ha Natet majdnem letudtad győzni nézzük, hogy Amerika Kapitányt letudod e. - én meg csak lefagytam. Nem tudtam, hogy komolyan mondja-e, de őt biztos nem tudom legyőzni, még annyira sem, mint Natashát.

- Tetszik az ötlet. - mondta izgatottan Nat.

- Nekem is. - mosolygott Thor. Majd Tony és Bruce is beleegyezett, és még Steve is.

- Na várjatok! Nekem ebbe nincs beleszólásom? - kérdeztem.

- Hát a többség dönt. - vont vállat Tony. - és megnézném, hogy küldöd földre a kapitányt. - húzta fel szemöldökét, közben Steve már a harctéren volt. Sóhajtottam, és én is felmentem. Támadó állásba álltunk, és ő kezdte a támadást. A karját indította, bár én könnyen elkaptam és hátra csavartam, majd leterítettem a földre. Fura volt, hogy egy ilyen izmos embert könnyedén földre viszek, és egyből tudtam miért volt ez könnyű.

- Kapitány ha hagyja, hogy legyőzzem az úgy nem jó móka. - vigyorogtam. Ő nem szólt semmit, csak kiszedte a kezét és kirúgta a lábam. Gyorsan felakartam állni, ám ő megelőzött és gyomorszájon térdelt. Ököllel megütöttem az arcát, és lerúgtam magamról. Felálltam és láttam, nem nagyon fájt neki az ütés. Most rajtam volt a sor, hogy támadjak, elkezdtem felé futni csakhogy ő megfogta a karom majd át fordított engem, elég nagy hanggal értem földet. Egyszer csak azt vettem észre, hogy felém kerekedik és lefogja a kezem.

- Győztem. - suttogja, ekkor vettem észre mennyire közel van az arcunk. Eszembe jutott egy ötlet, elkezdtem közeledni az ajkai felé. 

- Valóban? - kérdeztem már csak pár centire tőle. Éreztem, ahogy enyhít a fogáson ezt kihasználva, megfordítottam, így én kerültem felülre és ő volt alul. Nagyon erősen fogtam a karját, széles mosolyra húztam az ajkaimat.