A Kiválasztott! [Befejezett]

20. fejezet

Tűz golyót formálva, küldtem felé, amit könnyedén kivédett. Most pedig ő támadott, megint ezt a föld hurrikánt választotta, viszont nem ejtett rajtam sebet, mert víz pajzzsal megállítottam. Néhány próbálkozás után sem lett semmi bajom. Ami őt idegesített, én meg csak mosolyogtam. A következő pillanatban pedig széllel kerítettem körbe. Megpróbált kiszabadulni, ami az elején nem sikerült, azonban kirepítette magát. Majd felém kezdett el jönni, az repülő erőmet kihasználva emelkedtem én is a magasba. Inda szerűséggel csapkodtam felé, de mindet kikerülve jött nekem. Hangos csattanással érkeztem földre, majd időm se volt felkelni, mert egy csomó követ zúdított rám. Köhögve próbáltam kiszabadulni, na most már lettek sebeim is. Éreztem, ahogy a vér folyik a fejemről. Mikor már végre kijutottam, ott állt előttem. 

- Négy erővel nem bírsz el velem. - guggolt le. - Én pedig eggyel is legyőzlek. - gúnyolódott. Én viszont abban a pillanatba, egy hatalmas lökettel a fához csaptam. Ő neki az orra kezdett el vérezni, kicsit kvittek vagyunk. Felálltam, majd jégből lándzsát képezve, álltam előtte. 

- Aranyos. - mondta, majd ő meg két hosszabb kést csinált földből. És most már evvel harcoltunk. 

Eközben Tigriséknél:
Amikor Evonyék, külön harcba szálltak. A fivérek is megkezdték saját csatájukat vívni. Már mindenkin elég seb volt, mikor Axel szólal meg:

- Még mindig reménykedtek a lányba!? - kérdése inkább kijelentésnek hangzott.

- Mi legalább nem kihasználjuk. - állt fel Aisha.

- Nem használok ki senkit, csak erősebbé teszem. - mondta Axel.

- A haragját felhasználva nem lesz erősebb. - vágott vissza Tigris.

- Szerintem meg igen. De ti meg gyengék vagytok és féltek, mint atyánk. - kezdett el sétálni.

- Apánk te miattad ment el. - közölte Főnix.

- Hitt az embereknek, ami egy rossz dolog.

- Megérdemlik az életet. - mondta Sas.

- Dehogy, csak ti vagytok naivak. - majd újra harcolni kezdtek. 

Steve szemszöge:

Mikor jött a jelzés, hogy megvannak Axelék, kis habozás után de ide jöttünk. Tudjuk, hogy Fury eléggé ki lesz akadva, azonban az emberek védelme fontos számunkra. Bevallom nem tetszett, hogy Ev egyedül megy a másik oldalra. De mivel jól ismerem, tudtam hogy senki nem állíthatja meg. Miután szétváltunk, semmi jelet nem vettünk észre, majd a semmiből űrlények kezdtek nekünk támadni, persze a velük szövetségben álló emberek is támadtak. Mivel Brucenak sikerült átváltozni, így valamivel erősebbek vagyunk, de még így is túlerőben vannak. Ráadásul még Evnél is történt valami, hisz nála meg Axel és Jack ott van. Remélem nem esik komoly baja. Éppen egy űrlénynek dobtam pajzsom, ami kiütötte őt, Natasha szólt:

- Látjátok a Hydra vezetőjét. - kérdezi.

- Nem, bár jó lenne ha nem bujkálna. - mondta Stark.

- És az is jó lenne ha jönne egy kis segítség, eléggé túl erőben vannak. - közölte Clint.

- Evonyval mi történt? - kérdezi újra Natasha.

- Jackkel harcolnak, Jarvis mondta. - lőtt le egy űrlényt Tony.

- Akkor oda kell mennem segíteni, nehogy valami nagy baj legyen. - mondtam határozottan.

- Mond megőrültél? - kiabál Nat. - Így is túlerőbe vannak. Tudom, hogy aggódsz érte, de Ev eltud bánni vele. Én bízok. Senki nem megy sehova. 

- Srácok látom a vezetőt. - jelentette ki Clint.

- Hol? - emelte Nat a kezét a füleshez. 

- Hat óránál. 

- Megyek. - majd már utána is rohant, még egy emberrel kevesebb.

Evony szemszöge:

Már egy ideje harcolunk, és elég sebet szereztünk egymásnak. Fogalmam sincs mi van a többieknél, bár ha nagy baj lenne Jarvis szólna, de akkor is aggódok. Axelék is durva párbajt vívnak. Még mindig nem tudom, hogy ilyen erős egy erővel Jack. Éppen újabb támadásra készülök. A lándzsámat használva, ütök jobbra, amit elhárít. A másik kését pedig felém indítja. Mivel sikeresen kivédtem, így nem ért nagyobb baj, azonban a következő pillanatban kibuktatott, így hát földre kerültem. A fegyverem pedig jóval arrébb került. Kését felém dobta, viszont erőmmel sikeresen megállítottam. És vissza felé irányítottam, amíg ezzel foglalkozott, szintén falhoz vágtam, majd növényekkel oda kötöztem. Amíg ő bajlódott evvel, én megpróbáltam a többieket elérni.

- Srácok hallotok? - kérdezem.

- Igen. Mi történt veled? - érdeklődik apa.

- Jól vagyok, asszem. És veletek? Nagy a baj? - aggódtam.

- Eléggé túlerőbe vannak, nem tudjuk sokáig bírni. Kell valami segítsék. - mondta Clint. Én pedig azonnal gondolkodásba kezdtem. Ki lehetne az aki most segítene. - Thor. - suttogtam. Rájöttem, hisz Thor azt mondta Heimdall mindig figyel minket. Így ha neki jelzek leküldi Thort és ő majd segít.

- Heimdall. - ordítottam fel. - Ha hallasz akkor kérlek, mond Thornak, hogy jöjjön le. Szükség van rá. - üvöltöttem, ám semmi válasz. Azonban a figyelmetlenségemnek köszönhetően, Jack kiszabadult. Majd már csak a lándzsámat éreztem az oldalamba. Lenéztem, majd láttam, ahogy a vér ömlik belőle.

- Őket véded magad helyett. - súgta Jack. - Szánalmas. - már nem tudtam a földön állni így lerogyva, majd a fának dőlve próbáltam, magam összeszedni. Láttam, ahogy Főnixék is gyengébbek, nem lehet így vége, nem okozhatok csalódást.

- Annyi év után végre én fogok győzni. - folytatta szövegét. - A világ megtudja ki is vagyok. És az összes Bosszúálló meghal. - nézett rám. - Azt hitted megtudod védeni magad, az embereket. - nevetett fel. - Gyenge vagy, és haszontalan. - kezdett el sétálni.

- Legalább engem nem használnak ki. - mondtam nagy nehezen a szavakat. Erre a mondatomra rám nézett. - Hát nem vetted még észre? - kérdezem. - Axel a haragodat kihasználva próbál uralomra törni. - közöltem vele az igazságot. - Szerinted a családod mit szólna ehhez? 

- Ha egyáltalán lenne családom. - ordított. - De nincs mert a Bosszúállók, megölték. - nézett szemembe. - És most én ölöm meg őket. - bólogatott. Azonban a következő pillanatban egy hatalmas villám csapott a fába. Megjött Thor, akkor igaza volt, Heimdall figyelt.

- Ev itt van Thor. Ez jól jött. - mondta Steve, viszont én csak mosolyogtam. -Ev minden rendben. - aggódott, azonban én nem válaszoltam.

- Nem. - rázta meg a fejét Jack. - Ez nem lehet. - jött hozzám közelebb. - Én fogok győzni. - hajolt az arcomhoz.

- De nem most. -mondtam, majd a pisztolyommal golyót eresztettem belé. Hátrálva figyelte, ahogy megsebeztem. Én felálltam, a hasamat elkötve egy növénnyel figyeltem.

- Te szánalmas kis... - viszont nem tudta befejezni.

- Ez csak csel. - mosolyogtam, majd újra egymásnak támadtunk, de most közel harcot vívva.

Éss végre újabb rész. Tényleg sajnálom, hogy régen volt, most már aktívabb leszek. Gondolkozom második köteten is, viszont nem tudom titeket mennyire érdekelne.