Egy fedél alatt Louis Tomlinsonnal

11. rész

-már megint?- kérdeztem szomorkásan

-igen törpe már megint, te is tudod, hogy 3 hónap múlva elkezdődik a turné szóval még van 1 és fél hónapunk, hogy megírjunk 3 dalt- motyogta teával a kezében Lou

-hát akkor amíg ti stúdiózni vagytok addig én még veszek a suliba dolgokat...meg talán pár ruhát- húzom mosolyra a szám mire mind az 5 fiú felnevet

-de jó dolga van valakinek- kacag rajtam Zayn

-akkor elengedlek ha fizethetem- szólt közbe Lou

-nem mert én fogom fizetni-folytatta Harry

-nem mert egyikőtök se fog fizetni- nevetek rajtuk miközben elindulok a szobám felé, hogy elkészüljek

-de- vágták rá egyszerre

-nem- vágtam vissza

-de-

-nem-

-ó dehogy még mennyire, hogy de- álltak le velem veszekedni

-rendben fiúk de nekem most mennem kell mosdóba ha nem akarjátok, hogy összepisiljem magam szóval majd utána "megbeszéljük"- hazudtam a tökéletesre kifejlesztett tehetségemmel, végül is meg kell tanulni jól hazudni hogyha te vagy Louis Tomlinson húga és ismered az egész bandát.

Miután felvettem a kikészített ruhát -ami egy love it or fuck it-s pólóból és egy rövidebb farmer short-ból állt- ki kellett találnom, hogy hogy tudok úgy kisurranni, hogy ne találkozzak a fiúkkal (uram segíts mennyi hogy). Csak egy lehetőségem maradt...mégpedig az ablak. Még szerencse, hogy az én ablakom mellett van az a nagy diófa ami alatt olvasni szoktam. Felkaptam a táskámat amiben a pénztárcámat egy maszkot egy sapkát és egy napszemüveget tartottam és zsebre raktam a telefonom. - na most vagy soha- súgtam magam elé majd átlendítve az egyik lábamat megkapaszkodtam a párkányba. Pár perc káromkodás és mászás után már lent is voltam és indultam a buszmegálló felé.

Louis szemszöge

-nem kéne megnézni, hogy jól van e?-kérdi aggodalmasan a szőke

-Harry kérlek menj fel és nézd meg- szólok oda Harrynek

-oké...remélem nincs rajta sok ruha- neveti el magát

-STYLES- kiabálok vissza mire ő csak kuncog

Ez az ember kikészít, nem elég, hogy tegnaptól a barátnője Maya de ma már úgy mentem be a szobába, hogy láttam összebújva őket. Mondjuk egész cukik az bevallom.

-LOOUU- kiabál fentről

- mi az?- kérdezem felfelé sétálva

-itt nincs Maya és a szobájában sincs- motyogja a végét miközben vagy százszor a hajába túr.

-nyugi biztos kiszökött- mondom nyugodtan mivel én tanítottam neki

-HOGY MIT CSINÁLT- kiabálja Harry majd felkapja a csizmáját és sürget, hogy mi is tegyük ezt.

-felhívom Mayát lehet csak elugrott valamiért-

-Szia Maki, hol vagy?- szólok bele a telefonba a nyugtalankodó Harry mellett 

-Ó hát drága Louis épp a buszon ülök és egy családdal beszélgetek- válaszolja ezzel Harryt az ájulás szintjére kergetve

- és nem mondanád el, hogy hova tartasz mert a mellettem lévő barátod mindjárt elájul- folytatom a beszélgetést

-hmm nem nincs kedvem, de kérlek a szép kis fejét és a göndör haját védjétek meg- nyomja ki ezzel a telefont.

-HOL VAN?!- kérdezi Harry a földön ülve