14. Fejezet

26 1 0
                                    

Harry szemszöge

Reggel nem akartam felkellteni Mayát mert egész este rosszul aludt. Mikor kimentem a fiúk mondták, hogy behívták őket és a szünet további részében el kell menniük New Yorkba, hogy felvegyék a szólójukat de nekem nem kell mennem mert már régen sikerült otthon felvennem és el is küldtem a rendezőnek.(mi ez a fogalmazás xdd-szerk)
Reggel 10 kor köszöntek el majd már mentek is mert késésbe voltak. Negyed óra múlva le jött Maya.

-Hazzus hol vannak a többiek? - lépkedett oda hozzám egy reggeli csókért amit meg is adtam neki.

-el kellett menniük New Yorkba mert ők még nem vették fel a szólókat.-öleltem magamhoz

-ó és meddig maradnak ott? - tölt el egy kicsit magától de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

-hát elvileg 2 hónapig-vakartam meg a tarkómat mivel csak most jöttem rá, hogy ez 2 hónap egyedüllétet jelent Mayával.

-2 hónapig?! És még csak el sem köszöntek- vágta be a durcit és elhúzódott amit én egy nem tetsző morgással díjaztam.

-sajnálom de túl cukin aludtál - bújtam mellé majd egy cuppanóst puszit adtam a szájára amit ő egy hosszú csókba mélyített.

-de várj ez azt jelenti, hogy 2 hónapig csak az enyém vagy- borult a nyakamba.

-igen picim ez azt jelenti- mosolyogtam rá de ő megint eltolt és izgatott szemekkel nézett rám.

-most szólítottál először picimnem-pirult el majd egy tincset kisöpörve hajoltam a füléhez.

-és még sokadjára fogod hallani mert szeretlek picim - suttogtam a bűvös nyolc betűs szócskát a fülébe amit egy csókkal pecsételtem meg.

Pár perc csókolózás és még több "én jobban szeretlek" után elindultunk reggelit készíteni mivel mind a ketten eléggé éhesek lettünk.

-hé ne merj mégegyszer lefröcskölni vagy fele annyi rántottát se kapsz- nézett rám életem értelme - hú mikor lettem én ilyen szerelmes- miután egy nagy adag vizet kapott a feje tetejére.

-jól van na hát te mondtad, hogy meleged van- nevettem a hasamat fogva az arckifejezésén.

-na jó most az egyszer nem haragszom rád.. Mert van egy ötletem- dörzsölte meg a tenyerét miután kiszedte a rántottát és szépen elrendezte.

-és mi lenne az? - adtam egy puszit az arcára.

- mi lenne ha elmennénk egy hónapra Miami-ba?- nézett rám boci szemekkel

-és hol laknánk?-kérdeztem

-Ed barátomnak van egy háza a parton szerintem kölcsön adná mert amúgy is turnén van-tapsikolt majd rohant is a telefonjához, hogy fel hívja.

-honnan ismersz te ennyi embert? - sétáltam mellé és kérdőn felvontam a szemöldököm

-Lou egyszer meghívta a szülinapi bulimra és ott beszélgettünk egy csomót szóval elég jó barátok lettünk-magyarázza 

-aha értem-sétálok ki a konyhából egyenesen a nappaliba. Legjobb barátok mi? na de milyen jó barátok...Na szép már megint túl gondolom az egészet.

-Hazza jól vagy?- jön mellém aggódva Maya 

-persze csak arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni hisz szép idő van- próbáltam válaszolni egy kicsit kikerülve a további kérdéseket.

-öhh oké de nem lesz baj a lesifotósokkal?- ó bazdmeg a lesifotósok hülye hülye aaahjj

-hát majd beöltözünk-vetem fel az ötletet

-Harry te komolyan  megvesztél- masszírozza a homlokát majd folytaja -te komolyan 36 fokba akarsz sapkát és maszkot felvenni, jó hogy nem símaszkot akarsz felvenni sállal- csapja meg a fejem majd felmegy a szobába ahonnan 2 bőrönddel jön le...vagyis próbál lejönni

-te mit csinálsz?- kérdezem mikor meglátom, hogy az én bőröndöm is ott van

-utazunk Harry. Na gyere nem bírom el a bőröndöd- sétál az ajtó felé

-de várj hova megyünk?- szaladok utánna a minimum 5 kilós bőrönddel

-jaj te kis butus hát soha sem figyelsz...MEGYÜNK MIAMI-BA- kiabálja majd ideugrándozik hozzám.

-de-de, hogy intéztél el mindent ilyen gyorsan?- értetlenkedtem 

-hát tudod Simon reggel hívott, hogy vigyelek el valahova és miután reggel megreggeliztünk felhívtam Ed-et aki szívesen kölcsön adta a házat és Simon lánya (aki amúgy az új menezsder lesz) pedig elintézte a repülőt szóval nekem csak be kellett pár dolgot pakolnom,-magyarázta heves mozdulatokkal kísérve

-te nagyon sunyi vagy ugye tudod?- kaptam fel majd megforgattam a levegőbe.

-hát igen de valakinek sunyinak is kell- kacsint rám de a szép kis pillanatunkat a ház előtt várakozó taxi hangja szakítja meg.

-menjünk- kapom fel a bőröndöket majd kimegyek az ajtón és megvárom amíg Maya bezárja azt.

Fél óra múlva már a reptéren is voltunk ahol becsekkoltunk majd mivel 1. osztályon utazunk be is mentünk a nekünk kijelölt kabinba ami hát mit ne mondjak elég konfortos volt. Már csak túl kellett élnünk azt a 6 órát( nem pontos) és 8595 kilómétert (ez viszont igen😁). 15 perc múlva mindenki fel szállt és már indultunk is amit Maya nem viselt olyan jól, szegényt meg is tudom érteni mivel elég rázkódós volt a felszállás mert pont belerepültünk egy viharba ami elvileg csak 30 perc múlva ért volna ide.

-én ezt mát nem bírom szálljunk le!!!!-sírta el magát majd még jobban hozzám bújt mivel ez volt a 3. turbulencia és még csak az út felét tettük meg.

-semmi baj picim hamarosan leszállunk addig aludj, vigyázok rád-suttogtam az utolsó 2 szót a fülébe majd elkezdtem simogatni a buksiát.

-biztos?- néz rám boci szemekkel mire én bólintok majd pár ásítással később el is aludt. Gondoltam én is alszok egyet, hogy ne legyek olyan álmos mikor leszállunk de az álmom egy újabb turbulencia és Maya sírása zavarta meg.

-kedves utasaink figyelmét kérjük- halljuk meg a hangszóróból a kapitány hangját. -itt a kapitány beszél. Sajnos kényszerleszállást kell végre hajtanunk és csak egy kicsi szigeten tudnak minket fogadni.- folytatja majd látjuk a kis táblán megjelenő felíratot ami az övek becsatolására kér.

-figyel kicsim semmi baj, leszállunk majd amin el megy a vihar már megyünk is tovább- nyugtattam a mellettem ülő reszkető lányt és segítettem neki bekapcsolni az övét.

-készüljenek a leszállásra- halljuk a másodpilóta hangját de mint mindig most is szerencsétlenek vagyunk szóval a leszállás se megy zökkenő mentesen és szinte zuhanunk de nagyon profi pilótáink vannak...remélem. Az utaskisérők a sorok közt mennek majd becsatolják magukat hátra. -fejet le tartsák lent- hajtogatják és mi eleget téve a kérésnek lehajtjuk a fejünket a kezünket pedig összekulcsoljuk.

hát sziasztok :) ennek a résznek is vége a következőt pedig 2 nap múlva hozom de lehet, hogy kések egy kicsit mivel holnap megyek gitárt venni ami valószínűleg egész napos program lesz.

De ha változás lesz azt kiírom ❤ addig is mindenkinek kellemes hetet. 

És a következő rész Lou és Niall vagy Harry és Maya szemszögéből legyen?

Egy fedél alatt Louis TomlinsonnalWhere stories live. Discover now