Egy fedél alatt Louis Tomlinsonnal

1. rész

[Mayát Daisy fogja játszani a képeken]

Maya Tomlinson

-posta- Kiabálta a postás mikor el ment a házunk előtt. Jelenleg a szüleimmel élek szóval futok a levelemért mielőtt ők érnek oda.

-oh egy levél az egyetemtől? De miért ma elvileg csak a jövő hónapba kaptam volna meg- mondtam és bontogatni kezdtem a szépen lezárt borítékot
-Mi... SIKERÜLT, ANYA APA... - kiabáltam
-mi az mi történt? - kérdezték ijedve a szüleim
-FEL-FELVETTEK-mondtam dadogva a meglepettségtől
- drágám tudtam, hogy sikerül-mondta büszkén szinte egyszerre anya és apa

-de várjunk, hisz nincs még hol laknom és ez a suli Londonban van és és még nincs is semmi előkészítve itt meg az áll, hogy hogy 1 hét múlva kezdődik a tanév- mondtam és próbáltam nem sírógörcsöt kapni... Mellesleg nem sikerült

-Elmehetnél a bátyádhoz- mondta nyugtató hangon anya
-Louishoz? - vágtam rá a választ fénysebességgel
-igen, Louishoz, miért hány bátyád van? - kérdezte apa... Azt hitte, hogy vicces...
-oké hát úgy sincs más választásom- mondtam kissé szomorúan mivel Lou-val nincs sok közös dolgunk... Habár már vagy 5 éve nem találkoztam vele csak 5-ször hálaadáson...
-akkor azt hiszem fel hívom... Megkérdezem, hogy mehetek e-
Mondtam most már kissé boldogabban

-szia hugica-szólt bele a telefonba Louis
-szia... - válaszoltam
-mi a baj történt valami?-kérdezte aggodalmasan Lou
-nem csak mondani szerettem volna valamit... - mondtam próbálva leplezni az izgatottságom mivel titkon szerettem Lou-hoz járni
-mondjad nyugodtan, most nincs semmi dolgom- hangzott vidáman a válasz a volnál túlsó feléről
-FELVETTEK AZ EGYETEMRE-mondtam kiabálva a telefonba, na ha ettől nem süket ül meg akkor semmitől
-azta! nagyon büszke vagyok rád de a hallásomra még szükségem lesz- mondta a a boldogan és izgazottan
-hát igen és ezzel akartam kérdezni valamit... Tudom, hogy elfog- próbáltam elmondani de Louis rávágta
-nyugi tudom, hogy Londonba van az egyetem és igen tudom, hogy most lesz, éés igen lakhatsz nálam- mondta
-de, de honnan tudod mindezt? - kérdeztem döbbenve
-anya már elmondta, tudta, hogy nem tudtad volna elmondani anélkül, hogy tehernek éreznéd magad- mondta a legnyugtatóbb hangján
-Ez az! Köszönöm nagyon sokat segítesz ezzel-mondtam hiper boldogan
-nincs mit, ja és mikor indul a repülő? -kérdezte
-azt hiszem holnap mivel anya már erről is gondoskodott- mondtam vidáman
-rendben akkor holnap várlak a reptéren- mondta és hallani lehetett az izgatottságot a hangján
-de nem veszélyes ez egy kicsit, hisz ott vannak a paparazzik- mondtam mivel egy elég híres emberről beszélünk
-nem, nem lesz baj - mondta nyugodtan
-rendbe akkor holnap találkozunk szia Lou és köszönök mindent-
-szia Maya, várlak holnap-mondta kedvesen

Louis Tomlinson

Épp etetem Cliff-et mikor megszólal a telefonom, látom rajta Maya cuki kiskori képét, nem tudtam még átcserélni mert nincs róla olyan túl sok képem...
Azt kérdezi, hogy ide költözhet e
Én persze igennel felelek de mire el mondanám neki, hogy a fiúk is jönnek, leteszi. Kellett egy kis idő mire sikerült feldolgoznom, hogy a legkisebb hugicám is egyetemre megy.

~ha tetszett hagy valamilyen visszajelzés, a kritikák is jöhetnek hiszen lesznek olyan részek ahol a ti döntéseiteken fog múlni a történet~
Köszönöm nektek az ennyi megtekintést❤️💫