Tanár úr kérem (folyamatban)

Tanár-diák kapcsolat?

Már két hete nem találkoztam senkivel. Beteg voltam és nem volt rá energiám. Csak a barátaim jöttek át néha. Ami nagyon jól esett. A tanár úr-at egyáltalán nem láttam. Legalább át tudtam gondolni mindent. De még mindig nem jutottam semmire. A többiek nagyon megértőek voltak. Tudták, hogy nem tudok most velük kint lenni a szokásos helyünkön. Szomorúak voltak emiatt viszont tudták miért nem megyek ki. Most már jól vagyok teljesen. Holnap reggel megint kezdődik a szokásos rutin. És a jó kis korep. A tanár szerint meg ez az egy hét és már nem kellesz járnom. Sajnos a betegségem miatt nem tudtam menni oda sem. (Másnap hajnali 3-kor) Már megint hajam csinálom... de most lusta vagyok valami exrát csinálni inkább csak kivasalom. Ezután felvettem a ruhám es megcsináltam a szokásos sminkem. Ez már megint sokáig tartott. (A suliban)

-Akkor ez lesz az utolsó hét- mondta MRS.Martin.
-Hát igen tanárnő. De úgyis jövök majd még. Esetleg tudna még egy kicsit segíteni?
-Persze miben.
-Hát ma írok egy dolgozatot és a tanár megadott feladatokat amiket gyakorolni kell. Viszont én az egyiket nem értettem.
-Mutasd, melyik feladat az?-Mondta mire megmutattam. Gyorsan elmagyarázta amit meg is értettem. Végeztem itt és, mint minden nap megint Irodalommal kezdtem, ezért rögtön arra vettem az irányt. Tanár úr még nincsen bent úgy hogy nyugodtan kezdtem el telefonozni. Ekkor kaptam egy elég érdekes hívást, attól a sráctól akivel a másik varosban együtt voltam. Veszekedve váltunk el de tulajdon képen sosem szakítottunk. így még mindig vele voltam. Erről az egyről teljesen megfeledkeztem. Felvettem a telefont. Pont akkor lépett be a tanár úr.
-Szia kicsim, bocsi hogy nem hívtalak csak nem tudtam, hogy elköltöztetek, voltam a házatoknál ahol a szomszéd mondta el nekem.
-Bocsi manó, hogy nem szóltam csak veszekedve váltunk el és nem tudtam most akkor mi van. Viszont nem tudom most mi lesz.
-Hát én szeretlek- Jelent meg a srác az ajtóban, rögtön oda futottam és megöleltem. 

-Úristen te mit keresel itt? - Kérdeztem miközben magamhoz szorítottam, végén adva neki egy puszit kivételesen a szájára.
-Hát tegnap megkérdeztem az anyukád, hogy hova költöztetek és elmondta, hogy ide és, hogy ebbe az iskolába jársz, hát eljöttem. 

-Örülök hogy itt vagy. - Pusziltam meg megint a száján amit ő viszonzott is és elkezdtünk csókolózni amit a tanár úr észre is vett. Ő erre nagyon szomorú lett. Haza küldtem a barátomat Bryan-t aki engedelmesen el is ment. Oda mentem tanár úr-hoz mivel még volt 30 perc becsengőig és addig úgyse jön senki. 

-Mi a baj tanár úr? - Kérdeztem. 

-Hisz te is tudod Lizzie...tudod mit érzek irántad, de te mégse szóltál, hogy barátod van. Meg egyébként is a tanárod vagyok.

 - Igen ön a tanárom, de maga is tudja hogy én mit érzek. Ez a srác pedig az akivel együtt voltunk az előző lakhelyemen, veszekedtünk mielőtt elköltöztem a családommal, de nem szakítottunk és teljesen kiment a fejemből ez az egész. És mivel tudja ön is, hogy mit érzek ezért még ma szakítok vele. Mert nem lenne fair vele szembe ha egyszer mást szeretek. 

-Lizzie, biztos hogy ezt akarod?