Tanár úr kérem (folyamatban)

Féltékeny a tanárbácsi?

Már több hét eltelt amióta végre megtettem szakítottam Bryan-el. Ez nem csak neki, nekem is fájt nagyon is. De elengedtem azóta nem voltam suliba nem szeretnék összefutni Thomas-al. Tudom, hogy nézz ez ki. De nem tehetek mást. Meg beszéltük, hogy véget vetünk ennek. Ez meg is történt. Múltkor elmentem a bálba Adam-el. Aki megkérdezte lennék-e a barátnője én időt kértem egy részt Thomas miatt más részt azért mert még nem rég ismertem meg. Mára igértem neki a választ. Még most se nagyon vagyok benne biztos mit mondok neki.
    Elindultam a suliba mint mindig még senki nem volt bent csak egy kedves takarítónő. Természetesen irodalommal kezdem ahol mar Thomas bent volt.
-Jónapot!- mondtam illedelmesen.
-Szia Lizzie!- mondta arcán semmilyen érzelem nem látszott meg. Elkezdődött az óra. Tanár úr ma egy romantikus könyvet adott fel. Miközben magyarázta nekünk folyamatosan rám nézett mintha nekem mondta volna mindezt erre én csak kirohantam a teremből majd ki ültem a terem elé ahova Thomas követett.
-Gyere vissza az órámra kérlek. 

-Nem - mondtam könnyes szemmel.

- Mond el mi a baj? - Kérdezte.

-Semmi menj tartsd az órát mindjárt megyek én is.
Ekkor döbbentem rá, hogy igent kell mondanom Adam-nek. Vissza mentem az órára majd kicsengetek ekkor megszólalt a suli rádió. A legjobb lány barátomnak és nekem a közös kedvenc számunk amit elkezdtünk énekelni. Ezt Thomas picit mosolyogva nézte végig. A szám közben oda mentem Adam-hez és annyit mondtam neki hogy "Igen" erre ő hirtelen megölelt majd megcsókolt ezt én viszonoztam is. Thomas pedig látva ezt elment hirtelen.