Tanár úr kérem (folyamatban)

Újabb nap a suliba

Másnap korán reggel keltem. Ezután ki vettem a szekrényemből egy szoknyát, és egy spagettipántos felsőt amit rögtön fel is vettem. Majd gyorsan elkészültem és indultam a suliba. Ott ahol tegnap kiszálltam Thomas kocsijából, most ugyanott szálltam be. Elvitt a suliba, majd a suli előtt kiszálltunk mindketten.

-Thomas, olyan érzésem van mintha valaki figyelne... - mondtam miközben bezártam az ajtót magam mögött.

-Nyugodj meg, nem figyel senki. Gyere menjünk be. – mosolygott rám majd bementünk a suliba. Még senki nem volt ott szóval bementünk az irodalom terembe. Thomas rögtön leült a székére, majd én megálltam előtte. Mire megfogta a csípőm és behúzott az ölébe. Erre én csak elmosolyodtam és megcsókoltam, amit rögtön viszonzott is. Ezután a kezét lassan be is csúsztatta a felsőm alá. Én pedig elmosolyodtam majd folytattuk a heves csókolózást. Rá egy párpercre kopogást hallottunk az ajtón. Ennek hallatán gyorsan leszálltam a srácról majd oda futottam a helyemhez a táskámmal és leültem. Szerencsére pont ott lesz az első órám, így ezért nem kellesz úgy se magyarázkodnom.

-Jöjjön be! – Szólalt meg Thomas. Rá egy pillanatra belépett a terembe Adam.

-Na szép meg is van az év szerelmes párja. Na várjunk kitalálom... Most futottál oda Lizzie. Csak hogy ki ne derüljön ami köztetek van.

-Mit akarsz Adam? – Csúsztak ki ezen szavak a számból. Ezen szavak, amiket egy szemforgatás követett.

-Téged Lizzie. Illetve azt, hogy ez a gyökér itt, el tűnjön. – Mutatott rá a barátomra.

-Na szuper, csak egy kis baj van. Én vagyis mi meg azt akarjuk hogy te tűnj el. Csak rontod a légkört.

-Tényleg azt akarod vagyis bocs, akarjátok hogy el tűnjek? Oh, rendben megyek is akkor. De nehogy azt gondoljátok, hogy most haza megyek vagy valami. Jaj dehogy, előtte megmutatom ezt a képet az igazgatóságnak. – Mutatott meg nekünk egy képet amin épp a parkolóban csókolózunk Thomas-al.

-Rendben, mit tegyünk, hogy kitöröld ezt a fotót? – Mondtam egy hosszabb sóhaj után.

-Hát légy a barátnőm, és ezzel együtt felejtsd el a tanárbácsit.

-Ez teljességgel kizárt. Te is nagyon jól tudod, hogy ilyet nem fogok csak azért tenni mert van egy képed rólunk és azt is tudod, hogy nem tudnám őt soha elfelejteni, ugyanakkor nem is akarom.

-Már pedig ez az ára. Mivel nem áll kedvemben édes hármasban lenni veletek. A nyeszlett tanárúr meg a gyönyörű Lizzie és persze én. Áh ide egy ember nem illik csak, az pedig hát, hogy is mondjam, nyeszlettke. – Láttam hogy Thomas már ideges. Hát nem akartam tovább idegesíteni.

-Tudod mit Adam, igazad van mi ketten tényleg jobban összeillünk. – mondtam majd oda mentem és megöleltem e közben Thomas-ra kacsintottam. Thomas hallkan oda ment a srác mögé és a kezében lévő telefonról letörölte a fényképet, majd óvatosan kitörölte a kukából is. Majd rám kacsintott ezzel jelezve, hogy kész amire én elválltam Adam-től.

-Viszont ezek után már főleg nem kellenél nekem. Na viszlát. – Mondtam egy mosoly kíséretében. Erre a srác ki viharzott a teremből és már az igazgatói felé vette az irányt ahova berontott majd oda mutatta a telefonjának képernyőjét a vezetőségnek de a képen nem az volt már amire ő számított. Csak egy „dick picture". Ami valószínűleg az övé lehetett.

-Na de ezt meg, hogy merészeli fiatalember. Már elnézést de ezt nem állt szándékunkban megnézni. – Ezen szavakra Adam maga felé fordította a telefonját és már látta is mit mutatott az igazgatóságnak.

-Oh elnézést, véletlenül el lapozhattam. – Nyögte ki majd elkezdte keresgélni a képet. De csak olyan fotókat talált, mint amilyet mutatott. – Ez meg, hogy lehet nem találom sehol.

-Rendben, már elnézést de az előbbiért kap egy szaktanárit. Nem adok többet, csak azt. Illetve nagyon remélem, hogy többet ilyen elő nem fog fordulni. Most pedig távozzon, a mai napra felfüggesztem.

-Ne kérem, ma fontos edzésem van a kosár csapattal. Nem hagyhatom ki, én vagyok... én vagyok a kapitány.

-Sajnálom, de magának kereste a bajt. Most pedig induljon. Nem érünk rá egésznap. – Erre Adam ki viharzott onnan is és haza száguldott. Ez idő alatt már véget is ért az első óra, szóval épp indultunk a következő teremben, mikor Thomas megállított.

-Ma gyere át kérlek. – Súgta a fülembe. Mire csak bólintottam.

-Szeretlek – Súgtam vissza.

- Én is téged. – Mondta egy újabb mosoly kíséretében.

Majd elmentem a többiekkel a következő órára... Majd az azutánira. Majd így tovább majd miután vége lett az óráimnak, bementem Thomas-hoz a terembe és szét néztem, majd megállapítottam, hogy senki nem lát minket, oda mentem és megcsókoltam, amit viszonzott.

-Akkor nálad. – Kacsintottam, majd elmentem haza és elkezdtem készülődni. Majd mikor kész voltam írtam Thomas-nak.

~Mikor menjek?~ - Szinte rögtön kaptam választ erre.

~Bármikor, várlak szívem.~

~Oksi, akkor nem sokára ott leszek~ - Majd el is indultam.

Vajon mit akarhat Thomas? És mi lesz Adam-al? Vajon véget ér Lizzie és Thomas kapcsolata?