i'm worse | azahriah novels.

this is the life

ketten voltak. egy férfi és egy nő, akik egymásra találtak. az ide vezető út viszont nem volt egyszerű. rengeteg próbatétel vezetett addig, míg nem mondhatjuk most az, hogy ők a legtökéletesebb pár, akit valaha láttunk, szinte már filmbeillő az ő kapcsolatuk. nyilván, hiszen most már egy helyen is dolgoznak. de ne siessünk ennyire előre. jobb mindent az elején kezdeni.

a lány fiatal volt, amikor megismerték egymást. 21 éves volt bár, de a sráchoz képest még igencsak zöldfülűnek számított. odáig voltak érte a férfiak. abban a pillanatban is kapcsolatban volt, az más kérdés, jó volt-e az neki. nem.
a lány folyamatos figyelemre és megerősítésekre vágyott, elismerésekre. ezért tartott mindig több vasat a tűzben. folyamatosan a külvilágtól várta azt, hogy ismerjék el a karrierjében, mint nőt, kezeljék őszintén egyenlő félként. nem volt tisztában az értékeivel. ekkor érkezett a srác az életébe

fiunk idősebb volt, már űzte azt a szakmát, amit a lány akkor még csak tanult. imádták a nők, főleg korábban, szinte sztárnak számított az egyetemen. de aztán vége lett. kézhez kapta diplomáját, ennek köszönhetően elkezdett felnőni is. nem járt el bulizni, a munkájának élt, s kezdett belebetegedni abba, hogy nem talál maga mellé megfelelő párt - erre persze a karantén helyzet is kellően rátett... rettegett attól, hogy egyedül kell leélnie az életét. ekkor érkezett a lány az életébe.

ez a találkozás azután mindent megváltoztatott. minél többet beszélgettek, annál inkább segítették egymást. a férfi imádott gyönyörködni a fiatal lányban. hosszú szőke haja és csillogó zöld szemei teljesen rabul ejtették lelkivilágát.
de a lány sem érzett másképp. szerelmes volt a fiú hangjába, egész nap tudta volna hallgatni, s kézfétise volt az, ami aztán a félreérthető üzenetek és telefonhívások mellett beindította a fantáziákat.

ekkor történt az, hogy összehozták azt a régóta tervezett strandolást, ami aztán valóban mindent megváltoztatott. rengeteget beszélgettek, mosolyogtak és nevettek, a vízben is állandóan szórakoztatták egymást. mindenki azt gondolta róluk, hogy egy párt alkotnak, pedig nem így volt.
a parton estefele már csak feküdtek egymás mellett: a lány a hátán, fiunk pedig mellette könyökölt. akkor először állt be a kínos csend, csak bámulták egymás szemeit. végük volt. mindketten érezték azt a mérhetetlen vonzalmat, ami egymáshoz kötötte őket. a fiú ekkor csókolta meg minden gond nélkül a lányt. finom volt, lágy és lassú. olyan romantikus csók. először csak egy, majd egyre több. a lassúság gyorsaságba váltott, a finomság falánkságba, a romantika pedig vággyá és szenvedéllyé alakult át. minden csókban és érintésben benne volt az, amit már az üzeneteken keresztül éreztek mindketten: levakarhatatlan vágy és vonzalom egymás iránt.
nem vetkőztették le egymást, hiszen nem egy parton kell az elsőt, viszont menthetetlenül akarták a másikat.

nem is kellett aztán sokat várniuk. a lány szakított barátjával, a fiú pedig elengedte azt a személyt, akiről azt hitte, majd a végzete lesz - mindketten tévedtek ezzel kapcsolatban.
azután végig együtt töltötték nyarukat és egyszerűen imádták egymást. a férfi számára ő volt a tökéletes nő: reggel kócosan, bedagadt szemekkel, smink nélkül, de akkor is, amikor a lehető legszebben festett. ő volt az legboldogabb napjain, de ideges állapotában is. ő volt az, amikor éjjel-nappal szexelt volna a sráccal, de ő volt az akkor is, amikor csokit zabálva bőgött egész nap egy romantikus film felett.
a lány is így érzett párja iránt. ő volt neki a leghelyesebb másnaposan, de az iskolában az öltönyben is. leghuncutabb, de legfeszültebb napjain is. ő volt az, amikor magáévá tette őt a tanári asztalon, de akkor is, amikor semki másra nem vágyott, csak egy kis egyedüllétre és horgászatra.

bíztak egymásban és ez volt a legfontosabb. a fiú bízott párjában, hogy nem csábul egy buliban, de a lány is benne, hogy nem szedi fel valamelyik kolleganőjét. abban az időben aztán minden hétvégét együtt töltöttek és bepótolták a hetet.
ott voltak egymásnak életük legnehezebb időszakában: diplomákat szereztek, nehéz vizsgaidőszakokat és komoly betegségeket küzdöttek le. mindezt egymás kezét soha nem elengedve. persze voltak vitáik, nem is egy, de mindig meg tudták beszélni, ebben is okosabbak voltak. egymáshoz tartoztak, ezt mindenki tudta, s nem is tudta semmi elválasztani őket egymás mellől.

ők csak nevettek akkor is, mikor a lány ugyanabba az iskolába ment tanítani, ahová szeretett párja is dolgozni járt - ekkor már négy éve voltak együtt. semmi nem volt felemelőbb annál, mikor a srác kolléganői árgus es féltékeny szemekkel bámulták a friss húst, aki minden tekintetben az volt: új tanár, friss és életerős gyönyörű nő. még a diákok is róluk pletykáltak folyamatosan. imádták a párosukat, messze a legnépszerűbbek voltak a tanulók körében. a srácnak akkor már volt osztálya, persze hogy kedvesét vitte el magukkal osztálykirándulásra, és a gyerekek természetesen mindent kiszagoltak. de azért jutott egy kis idejük egymásra este a faházban.
s nem volt véletlen az sem, hogy következő tanév elején, a lány születésnapján, a fiú a féltékeny kolléganők előtt kérte meg barátnője kezét... aki természetesen igent mondott.

nehéz út vezetett idáig. újjá kellett tenniük egymást annak érdekében, hogy a másik a legjobb verziójukat kaphassa. s minden perce megérte a belefektetett energiát.

nem sok köze van a coverhez, tudom, de ez volt a legjobb az összes közül, ami ideillett, mindképp publikálni akartam ezt a kis történetet, amit a vonaton alkottam. hamarosan jönnek a camouflage albumon szereplő csodákra is a novellák. köszönöm, hogy itt vagytok💚