a kétségbeesés egy gyötrelmes érzés. az üresség talán még ennél is rosszabb. amikor csak ülsz, zenét hallgatsz, nézel ki a fejedből, s azon töprengsz, nincsenek érzéseid. emiatt iszonyatosan nehéz megírni ezt is, de akkor hogy kívánkozhat ki a semmi? hát, így. hogyan írhatsz a semmiről, ha nincsenek benned érzelmek? pedig vannak. csak te hiszed azt, hogy nincs egy sem. el akarod nyomni őket. eddig volt rá okod, de most ebben a pillanatban abszolút semmi sincsen. ezen a szarságon gondolkodsz, miközben teljesen kezded megint elveszteni az irányítást.
ha nem lennének érzéseid, nem sírnál most a diamonds hallgatása közben. nem sírnál, amikor meglátod, milyen becenevet adnak neked. nem teltene el örömmel egy kanál nutella. nem idegesítenéd fel magad, bárki is szól még csak egy szót. valóban nincsenek érzéseid? nagyon is vannak.
a szavak viszont a szokásosnál is nehezebben jönnek. az agyam egy összegabalyodott maszlag, melynek se eleje, se vége. akar valamit, s aztán egyáltalán nem biztos benne. azt se tudja, miről írna, mit mondana... egyelőre nem fog saját magáról beszélni. talán egyszerűbb lenne a potenciális jelöltekről szólni valamit.
ha nem lennének érzéseid, tudnál tanulni most ahelyett, hogy folyamatosan kattogsz, a múlton rágódsz. tehát vannak. annyi meg annyi dolog történik folyamatosan...
nem akarsz kapcsolatot, de csak azért is letöltöd a társkeresőt. nem akarsz találkozni senkivel, mégis megejtesz egyet. nem akarsz választani, a végén mégis kikötsz egy mellett. természetesen az elején minden a legszebb és legjobb, pedig itt még nem is nagyon szereted. olyan, mintha nem is lennél kapcsolatban. egy idő után viszont, valamilyen oknál fogva mégis beleszeretsz, ezzel együtt pedig visszafordíthatatlanul előjönnek azok a dolgok, amiket továbbra sem tudtál elengedni. féltékenység, bizonytalanság, birtoklási vágy. ez csak addig tart, míg otthon vagy. aztán visszakerülsz az egyetemnek nevezett fertőbe, és minden nappal egyre jobban süllyed az a bizonyos hajó. összefutsz az ex-crushoddal a boltban, ahol ignoráljátok a másikat. de isten tervez valamit, hiszen másnap ő a legelső ember, aki szembejön veled a koliban. megtorpan, de mosolyogva köszön neked, amit te egy hatalmas szívdobbanás kíséretében viszonzol. elvégre, volt köztetek ez-az. gyanútlanul mész tovább, mert órád lesz, de majd' elfelejtve, egészen véletlenül botlasz bele az itteni legelső srácba, akivel dolgod volt. bevár téged. gyanútlanul, mosolyogva mentek együtt, sejtelmesen beszélgetve. te már tegnap este valamiért visszaírtál neki, pedig addig a pontig egész jól tudtad ignorálni. együtt mentetek órára, nem kicsit néztek rátok furcsán. bevágtátok magatokat a hátsó sorba. elkezdtetek filmet nézni. néha, lopva a másikra néztetek. az óra vége fele a srácod elkezdett játszani. már az ő lábain pihentetted a tiedet. minden héttel egyre jobban fogunk haladni? - gondoltad magadban. buliba is mennél vele és egyébként tökre kihasználnád ezt, de neked kapcsolatod van, amit amiatt a sok toxic szar miatt gondolsz rossznak, amit bevonzottál.
egy összedobott maszlag ez az egész novella. se eleje, se vége.
azt hittem, tudok még írni, de rájöttem, tökéletesen lezártam.
ESTÁS LEYENDO
i'm worse | azahriah novels.
Historia Corta"hurry up i'm getting tired of the lies" _ drága atink (paul street/azahriah) dalaira íródott és azok által ihletett novellák tárháza. mrsparkjennie, 2020.
