i'm worse | azahriah novels.

Comical Tragedy

⚠️ WARNING! helyenként előfordulhatnak trágár megnyilvánulások!⚠️

délutánonként-esténként szokásom csak úgy elfeküdni és zenét hallgatni, s ez most sem volt másképp. a comical tragedy következett a lejátszási listán. a fülesemmel fülemben feküdtem az ágyamon, kezemben a telefon, a klipet nézve, pule hangját és az angol szöveget hallgatva, de közben a magyar szöveget értelmezve jöttem rá arra, hogy ha most nem írom le erre a dalra az érzéseimet, akkor veszett mód össze fogok törni megint, miközben egyébként életem egyik legsötétebb időszakából kezdek kimászni éppen.

ez a dalszöveg jelenleg ennek az időszaknak a legeslegmélyebb pontját szinte száz százalékban leírja. olvasva és értelmezve minden egyes szót, meginogtam. 

tudom, tisztában vagyok vele, hogy nem voltam jó barátnő. de te is hibáztál. igazából mindketten ugyanolyan hibásak vagyunk. te már a legelején tudtad, hogy nekem ezek vannak, hogy soha nem voltam szeretve igazán eddigi életem során. de te elhitetted velem, bizonygattad, hogy teljesen más vagy, mint az eddigiek. így tehát megittam azt a mérget, amit te előszeretettel, tálcán kínáltál: saját magad. elhittem, hogy ettől majd jobban leszek. egy ideig hatott is, felhőtlen volt minden, de aztán szép lassan és rohadt erősen kezdett el hatni az a méreg és leépíteni mindent: a kapcsolatunkat, a barátaim és a családom életét, de legfőképpen engem. olyan gyönyörűen benyeltem mindent, csak éppen már visszaút nem volt. a méreg erősebb volt, mint az én mentális világom, s szépen lassan megöltél bennem mindent, azt is, ami lehet, hogy nem is létezett sohasem. 

meg akartad változtatni a nézőpontomat. egy jobb én-t akartál. de csak rontottál a helyzeten, amikor a szemembe hazudva mondtad azt, hogy szeretsz és hagytál itt vasárnap délután, ugyanúgy kételyek között, hogy aztán hétfőn azt mondhasd, szünetet kérsz, s majd aztán pénteken szakíthass velem. ez ebben a legszebb. hogy teljesen tisztában vagy azzal is, hogy elbasztál mindent, de nem csak el, hanem át is. engem, úgy, ahogy kb senki sem érdemli meg. 

én eladtam neked a lelkem. eladtam neked a testem és lelke minden egyes porcikáját, s te ezt boldogan ki is használtad. egy percig sem állíthatod azt, hogy nem élvezted. ezt a játékot, játszmát, később már huza-vonát kettőnk között. a testem ott volt, mikor szükséged volt rá, a lelkemet, meg miután bekented mézzel, megrágtad, kiköpted, mintha csak savat hánytál volna.

a szünet alatt kérdeztem, követeltem volna, mondd már, mégis ki akarsz lenni?! fogalmad sem lehet, mennyire haldokoltam azon a már igencsak jól ismert helyen... igen, ott lent a gödörben. ott voltam, s haldokoltam odalent, fájó szívvel és végtelen nyomorúsággal.... majd végül ott hagytál. még jobban belém tipostál, annak ellenére, hogy számítottam arra, hogy neked könnyebb lesz elfutni a problémáink elől. s ezen a ponton jöttem rá, hogy te is, mint olyan sok ember ezen a világon, maszkot viseltél. mert megjátszani sokkal könnyebb volt magad, elrejteni a baszottul fájó és kegyetlen igazságot. könnyebb volt helyette egy csodálatosnak beállított, kegyes hazugsággal elém állni az utolsó másfél hónapunk minden egyes alkalmán, amikor találkoztunk.

de mondd, mi értelme ennek az életnek, ha nem ad szeretetet? de tudod, ha meghallod a szavaim, mindenről tudni fogsz amit elvesztettem. s ez a minden nekem te voltál. de te eldobtad magadtól. remélem tudod, a karma dolgozik, vissza fog neked adni mindent kicsim, kamatostól. s akkor majd bánni fogod, de abban a pillanatban engem is látni fogsz, hiszen akkor leszek a legerősebb. annak ellenére, hogy hatalmas háború dúlt a fejemben.

hatalmas háború dúlt a fejemben, amely elcsendesedni látszik, amióta elhagytál. azóta magányos utakon evezek, s egyre inkább megmutatkozik, ki az, aki változik; velem együtt akár, vagy a másik irányba, s rólad példát véve adja fel. de ezek nem az én barátim.

hiszem, s tudom, hogy látod ezt a komikus tragédiát. komikus, mert láttad, hogy minden egyes nap járok valahol, ahol te nem, s tudom, hogy megnézed. de tragédia, mert miattad van rájuk időm, s csak akkor gondolok rád, amikor nem vagyok velük....

vagyis csak gondoltam. most így, hogy kiadtam magamból mindent, ezzel a novellával talán el is engedtelek. a kaprun-t írtam, amikor a legrosszabbul voltam, de nem fejeztem be. utólag egyszerűbb lesz megírni, ahogyan majd ezt is visszaolvasni. most, hogy megírtam ezt, engedd meg, hogy találkozzak azzal, aki valójában törődik velem, lesi minden kívánságom, s egy percig sem enged szomorkodni. azzal, aki napról napra kaparja össze a lelkem. azzal, aki talán most már igazán, tiszta szívéből szeret.

-. ez a novella szintén spontán jött, tegnap este alkottam, viszont minden érzésem benne van. s ezzel talán el tudom engedni azt a fiút, akiről szól.