i'm worse | azahriah novels.

Dasundamun

igencsak hosszú ideje annak, hogy képes voltam írni, ismét. s ki más ihletett volna meg megint, ha nem te. most viszont már másfajta értelemben. mivel a kedvenc dalomra teszed ezt, igen nyomós okának kell lennie. mire leírom, valószínűleg én is így fogom látni.

a fő sor, ami miatt ez megfogant az, hogy már elegem van a rengeteg hazudozásból. az utolsó másfél hónapban te is ezt csináltad. napról napra volt egyre rosszabb a helyzet. de most ennél többről van szó.
s nem véletlen, hogy ennek a megkezdett változatát folytatom most. hiszen az egész életem egy hazugságra épül.

a dal most ez esetben nem is rólad, és nem is rólam szól. hanem arról az emberről, ki azt hittem, fényt hoz majd napjaimba, egészen addig, míg a sok hazugság és bántás felül nem írta a közös életünket. mert bár tudjuk, mindent könnyebb hirtelenjében felrúgni, mintsem megjavítani. mert menekülni sokkal egyszerűbb, mint az, hogy végre szembenézzünk a problémákkal, lekaszaboljuk őket és ne a szőnyeg alá seperjük azokat a dolgokat is, amelyek mint egy késdöfés úgy rontanak el mindent, de legfőképpen minket, magunkat.
nem véletlenül kezdődik a dal is azzal, hogy láthatod a több ezer hazugságom. van benne szerencsém, hogy láthassam. mindkettejüknél.

én tényleg várok arra az éjszakára, amikor el tudok futni. mivel bármennyire is akarok, minden ideköt. még az a sok hazugság, amit látni kényszerülök. a kis varázslat, ezek a kegyes kamu dolgok, a megérzések, amelyek erre a novellára is késztettek, játszanak az elmémmel. viszont miattuk elhiszem azokat a dolgokat, amikre eddig nem derült fény. végül adtam minden megérzésemre, s sajnos nem volt hiába.

az univerzum végtelenül egyszerű. a nap, a hold és az igazság teszik ki. ez a három együtt nézi azokat a baljós lelkeket, akik egy luxusházból nézik, hogy mégis mi a faszt csinálunk. mivel ők sem értik azt, amit én szintén nem. ha azt az oldalt nézem, a jó oldalt...te mutattak nekem meg, hogy mi a legjobb, te futtattad fel az önbizalmam. TE. ő nem a jelenlegi. szóval ez a sor talán neked szól. hiszen te vittél mindig olyan helyre és csináltattál velem dolgokat, amely emelt az önbizalmamon.
mindkettőtöket megállítottam egy pillanatra, amikor azt próbáltam elmondani, hogy azon vagyok, hogy azt a legjobbat mutassam, amire képes vagyok...a legjobbat, hogy aztán leléphessek. mert igen. én akartalak elhagyni titeket, mert annyira nem bírtam, mégis kötött a szeretetem. ehelyett te bébi, elhagytál, magaddal vive a maradék önbecsülésem. s a másik jómadár is ezt tervezte. pedig az utolsó pillanatig reménnyel teli voltam, az igazat tudva, de te már döntöttél. ezért az utódnak adtam szívem minden utolsó darabját, arra kérve, hogy ne törje össze, s megígérve azt, hogy majd mindent meg fogok hálálni...

hát igen. ez jár a fejemben manapság.

amióta születésemkor kinyitottam a szemem, mást sem hallok, csak annyit, hogy irigység és büszkeség. mert mindig az kell nekünk, ami a másnak van, s büszkék vagyunk arra, aki tapos azért, hogy elérhessen valamit. mert ebben a fos világban csak az az elismert, aki csak erre a két dologra képes. végülis, te is ezt tetted. bár a lány is közrejátszott ebben. elvette azt, ami a másé, és még büszke is volt rá. aztán a karma szépen rendbe tette a dolgokat. az életet viszont így is élni kell, szívet oda, kevesebbet félve. de tudom, hogy nem számít semmi, hogy mit mondanak, én önmagam vagyok. talán arrogáns vagyok, néha talán bunkó seggarc... de azt is tudom, hogy ti kik vagytok, csak azt tudom. ezért láthattok mindig rossz hangulatban, igaz?

csak gyere és mutasd meg hogy neked is van helyed az életemben, mivel elegem van a sok hazugságból már! tudom, hogy mennem kellene, de nem akarok, mert a szeretetem a sok rossz ellenére is hozzád köt. ha úgy érzed, tegyük vissza a maszkjainkat, s éljünk tovább egy kegyes ámításokkal teli világban. válassz, miért harcolsz, állj az egyik oldalra, még az sem számít, ha vakon vagy! csak kérlek. ahogyan én, édesem. mondd azt, hogy még te is szeretsz, még akkor is, ha tudom, hogy az hazugság...

Meglehetősen megihletnék az életem történései, s jogosan gondolhatjátok, hogy nem vagyok normális. Ez viszont csak az én értelmezésem vegyítve napjaim pillanataival.