I Like You

A Kastély

Mikor kiléptem a levegőre, fel sem tűnt az a hatalmas épület ami előtt álltam.

-Azta...kinek kell ekkora ház?-poénkodom.

-Ohm...lehet szükségem lenne egy kis segítségre...Karl!-kiáltok vissza a barlangszerű folyosóra.

Néhány perccel később megjelenik előttem és a frászt hozza rám.

-Tudnál segíteni?-nézek rá kicsit megszeppenve.

-Én se értettem soha, minek ekkora ház.-mutat tekintetével a hatalmas kastélyra.

-Na gyere utánam.-mondja, majd elindul egy hatalmas ajtó felé.

☆☆☆☆☆

Belépve a házba, tátva maradt a szám.
Azt se tudom merre menjünk. Mondjuk pont ezért kértem segítséget.

-És te honnan ismered a kastélyt?-töröm meg a kínos csendet kettőnk közt.

-Itt nőttem fel. Még jó, hogy tökéletesen ismerem. Csak vigyázni kell azokkal a mumus akármikkel.-meséli.

-Hogy mikkel?-kérdezek vissza.

-Hát ilyen mumus ami meg akar enni.-vonja meg a vállát.

-Bíztató...-mondom nagyot nyelve.

-Tetszik, hogy félsz.-mosolyog sunyin.

-Tőled kezdek félni...-vágom rá.

-Hoho miután láttad Rose-t, lesz is rá okod.-monjda rémisztő kacaj kíséretével.

☆☆☆☆☆

Egy melegebb szobába érünk, ahol csupa gyerekholmi van szétszórva.
Majd meglátom Rose-t.... Épp alszik.
Milyen tüneményes kislány.

-Oh Rose.-folyik le örömömben egy könnycsepp az arcomon.

Karl nem jött be ebbe a szobába...
Nem értem miért de nem akart jönni.
Egyébként, azt vettem észre, hogy amióta vele vagyok, ki sem tudom verni a fejemből és ez ijesztő...

☆☆☆☆☆

Visszafelé sétálva ismét megtöröm a csendet.

-Te miért nem a kastélyban élsz?-nézek rá kicsit aggódóan.

-Mert itt jobb.-vágja rá hidegen.

-Karl...baj van?-állítom meg és nézek a gyönyörű zöld szemeibe.

-Nem. Nincs. Csak szeretném folytatni amit az előbb elkezdtem.-mosolyodik el.

-Úgy érted azt, hogy álló fasszal ülsz az ölembe és kikötözöl?-nézek rá furcsán.

-Lám lám milyen okos valaki.-mosolyog.

☆☆☆☆☆

Miután vissza értünk, elkezdtem félni.

-Nyugi. Nem lesz baj.-néz a szemembe.

Őszintének tűnt de akkor is féltem.

-Remélem szereted ha uralkodnak feletted. Bár az se baj ha nem. Most majd megkedveled.-mondja

-Feküdj le az ágyra.-utasít.

Muszáj volt megtennem amit mond. Vagyis nem volt az de én meg akartam csinálni...

Lefekszem az ágyra, majd várom, hogy odajöjjön hozzám.