A másik Potter

Part 2

Reggel elég idegesek voltunk, mert nekünk nem igazán megy az "időben felkelni és megérkezni valahová". Szóval szokás szerint rohantunk. :) De szerencsére elértük a vonatot...mondjuk a Roxmorts-hoz szükséges papírt anya bagollyal küldte utánunk, de ez mellékes. :)                     Hamar megtaláltuk a csapatunkat és az út is jól telt. Legtöbbet akkor nevettünk, amikor az a sunyi kis Malfoy el akarta venni a kajánkat, erre én egyszerűen tökön rúgtam. Hiába ő is mardekáros, meg minden, de a kajámhoz ne nyúljon! Oké, ez nem valami lányos, de ez van, ha valaki a "Tapmancs-Ágas duó" közelében nő fel. A vacsorán semmi izgi nem volt, mindenki kifáradt, úgyhogy mindenki hamar elhúzott aludni. Másnap megkaptuk reggelinél az órarendeket. Nem vészes, igyekeztem a lehető legkevesebb órát felvenni, de mondjuk amit Hermi csinált, az túlzás. Idén felvette a jóslástant, legendás lények gondozását, számmisztikát, rúnaismeretet...Bele fog halni a vizsgákba. Ebéd után Draco szólt, hogy holnap este tartjuk a válogatást. Úgy tűnik, nem nagyon zavarja, hogy 24 órával ezelőtt kapott egy rúgást. Ja igen. Hajtó vagyok tavaly óta, és idén 3 üres helyünk van.  A délutáni órák után sétáltam egy keveset a parkban. Illetve csak akartam, mert Malfoy leugrott elém egy fáról, és nem nagyon akart tovább engedni.                                                                                                      -Hé! Mit képzelsz magadról?                                                                                                                                             -Hááát...gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit.-villantotta meg az egyébként tízpontos mosolyát.                                                                                                                                                                                 -Nekünk nincs miről beszélnünk.-próbáltam titkolni, szerintem mennyire jól nézett ki. Na állj! Mi? Nemááár! Pont ő tetszett meg?                                                                                                                                       -Szerintem meg van. Egészen jó barátok lehetnénk, ha egy kicsit máshogy állnánk egymáshoz.-mondta, és tisztán láttam rajta, hogy valami baja van.                                                                 -Ömm...nem is tudom..neked már vannak barátaid...-mondtam, mert tartottam tőle, hogy ez is csak valami átverés.                                                                                                                 

-Nem igazán.-mondta, és itt már láttam, hogy szomorú-Tudod, ők a nevemért és a pénzemért lógnak velem.-kezdtem megsajnálni.                                                                                                                                          -Hát jó-sóhajtottam-Kapsz egy esélyt, hiszen az mindenkinek jár.                                                                 -Köszönöm!-láttam rajta, hogy örül. Tényleg ilyen magányos lenne? -                                                         -Oké. De ha csak egyszer is beszólsz úgy a többieknek, hogy az rosszulesik nekik, vagy a vérükről beszélsz, letépem a töködet!-mondtam mosolygás nélkül, és komolyan is gondoltam. Az én barátaimat nem fogják bántani! Ezután még sétálgattunk egy kicsit, aztán elmentünk vacsorázni. Amikor elmentem lefeküdni, nagyot dobbant a szívem, mert rám egy külön szoba várt, amelyen négy név volt: én, Luna, Mione és Ginny. Tehát Perselus (a keresztapám, anya legjobb barátja) meggyőzte az igazgatót.  Ezt a külön szobát mind a saját klub helységünkből  közelítjük meg és csak mi tudunk bemenni. Boldogan aludtam el, és még nem is sejtettem, milyen fájdalmakat hoz majd a holnap.