A másik Potter

Part 8

Április első napján a tőlem szokatlan óvatossággal keltem ki az ágyból. Biztos voltam benne, hogy a szoba tele van április elsejei szivatással. A gyanúm félig beigazolódott. Átléptem egy hatalmas műanyag pókon, amitől frászt kaptam, majd a kellő óvatossággal átnéztem a kikészített ruháimat. A nyakkendőmön hatalmas ragasztófolt volt. Gyorsan előkerestem egy másikat és végre fel tudtam öltözni. Amikor elkészültem Pansy ágyához léptem és az előbb említett pókot óvatosan az arcára tettem. Amikor már biztos voltam benne, hogy nem ébredt fel, Daphne (írói szerk. Daphne Greengrass Harry Potterékkel járt egy évfolyamra. A húga, Astoria kettő évvel fiatalabb nála. Az eredeti történetben Astoria Draco felesége lesz.) ágyához lopakodtam. Felemeltem a papucsát és teletömtem műtakonnyal, amit Zonkó boltjá ban szereztem be. Ezután leültem az ágyamra és vártam. Néhány perc múlva Pansy felébredt, és az arcán levő pókhoz nyúlt. Amikor meglátta, hogy mi az, elhajította és hihetetlen hangerővel kezdett sikítani. Erre persze a másik szobatársam is felébredt. Álmosan és értetlenül bámult ránk, majd amikor látta, hogy semmi baj azon kívül, hogy én fulladoztam a röhögéstől, kiszállt az ágyból és belelépett a papucsába. Amikor a lába a trutyihoz ért, ő is sikítani kezdett, én pedig még jobban nevetni kezdtem. Amikor mindketten rájöttek, hogy csak én szórakozom velük, mindketten felém indultak. Mivel fel voltam készülve erre a reakcióra, már korábban bekészítettem a táskámat az ajtó mellé. Most odarohantam érte, majd feltéptem az ajtót és kirohantam a szobánkból. Tőlem szokatlan gyorsasággal jutottam fel a nagyterembe, ahol a fiúk már javában ettek.                                                                                                                                                                   -Na? Hány csapdámba sétáltál bele?-röhögött Blasie.                                                                                           -Én a helyedben nem röhögnék, mert tanultam a tavalyi trükkjeidből.-hervasztottam le a vigyort a fejéről. Tavaly is ragasztót tett a ruhámra és a gumipók se volt újdonság.                                                -Ooohh. Ezek szerint az első két kis csínyemet nem tartod elég mókásnak. Ne aggódj, hosszú még a nap!-kacsintott rám, majd távozott. Én a kis párbeszédünk alatt, megpakoltam a tányéromat és most Dracora néztem, aki velem szemben ült.                                                                           -Ezt hogy értette? Mire készül?                                                                                                                                         Draco lenyelte a kenyér darabot és közben megvonta a vállát.-Nem tudom, de én a helyedben nagyon vigyáznék. Nem hülye, hiába tűnik úgy. Én ma már kiszedtem egy protkót a müzlimből.    -Fhuj! Képes volt műfogsort rakni a kajádba?! És téged még kedvel..Te jó ég, mit fog velem csinálni?                        

Reggeli után az SVK terem felé vettük az utunkat. És igen. Megosztott óra a griffendélesekkel. Hurrá. Az igazság az, hogy az "Arany trión" kívül, ahogy mostanában egyre többen hívják őket, kb. mindenki utál minket az évfolyamukon. Miért? Mert mardekárosok vagyunk. Ez van. Itt nem kell komolyabb indok ahhoz, hogy valakik utálják egymást. Amikor öten beléptünk a terembe, Blasie és Daphne már ott voltak. A padokon ülve beszélgettek. Draco, Pansy és én követtük a példájukat, ameddig Crack és Monstro Draco háta mögé állt. Mostanában kicsit úgy néznek ki, mintha a szőke barátunk testőrei lennének. Hamarosan megérkeztek a griffendélesek is. Ma még a szokásosnál is utálatosabban néztek ránk. Odaléptem a testvéremhez és a két griffendéles barátomhoz.                                                                                                                                                                              -Ezeknek mi bajuk? Máskor legalább köszönni szoktak.                                                                                        -Te még nem tudod?-meredt rám Ron.-Két hét múlva griffendél- mardekár meccs. McGalagony ma reggel mondta.                                                                                                                                                                 -Végre-terült el rajtam egy hatalmas mosoly. Idén  még nem volt alkalmunk megküzdeni.                 -Készülj! Ezúttal is lemosunk titeket a pályáról.-tette rá a vállamra a kezét az ikertestvérem.              Ezután gyorsan ledobtam magam Pansy mellé, mert bejött Remus és elkezdte az órát. (írói szerk. mivel Voldemort meghalt, az átok lekerült a posztról, de Mógus mégis felmondott, (kitudja, lehet, hogy tényleg találkozott egy vámpírral) így az állás már második éve Lupin tölti be.) Az óra elég érdekes volt, a kappákról tanultunk. Óra után a pince felé vettük az irányt. Újabb óra a griffendélesekkel. Ezen az órán értelmet nyert Blaze mondata, miszerint hosszú még a nap. Éppen egy bénító méreg elkészítésén dolgoztam, amikor észrevettem, hogy elfogyott a gyurgyökerem. Szóval előre sétáltam és a közös tárolóbol előkerestem a gyökereket tartalmazó dobozkát. Amikor kivettem párat, visszaindultam az üstömhöz. A kezembe vettem a könyvemet és elolvastam a következő lépést. Tegyem be a gyökeret. Éppen elengedtem a gyökereket, amik az üstbe hullottak, amikor Pansy rám kiáltott.                                                                                                           -Emma, ne!                                                                                                                                                                                   Elkésett. Az üst felrobbant, én pedig a földön ültem, kormos arccal. Mindenki ijedten és meglepetten bámult rám és a darabokra szakadt üstömre. Egyszer csak Blasie hangos röhögésben tört ki. Annyira nevetett, hogy a földre roskadt és a hideg kövön fetrengve nevetett. Innentől már nekem se volt rejtély, hogy miért robbant fel az elvileg csak vizet és gyurgyökeret tartalmazó üstöm, ahelyett, hogy a gyökér elolvadt volna benne. Villámgyorsan felpattantam a földről, majd nemes egyszerűséggel ráugrottam a még mindig nevető Blaze-re.                                       -Mégis mi a jó francot pakoltál az üstömbe, he?-üvöltöttem, miközben mindkét kezemet ökölbe szorítva ütöttem a fejét. Ha Perselus nem lép oda és ránt fel a földön fekvő, és most már vérző fejű haveromról, lehet, hogy agyon is vertem volna.                                                                                              - Mr. Zambini, egy hét büntető munka Fricsnél, osztálytárs szabotálása miatt, Ms. Potter ha gondolja elmehet a gyengélkedőre nyugatóért, vagy ha magától is képes lenyugodni, akkor tüntesse el ezt az üstnek nem nevezhető valamit és kezdje előröl a munkát.                                             Még mindig baromi dühösen, de egy fokkal nyugodtabban összeszedtem az üstöm darabjait, kerestem egy új üstöt és ismét hozzáláttam a méreg elkészítésének. Most már 10 perces csúszással. Csodával határos módon sikerült befejeznem és még működött is.

Óra után Perselus odalépett hozzánk és közölte, hogy két hét múlva a griffendél ellen játszunk. Ez nekem nem okozott meglepetést, viszont a többiek kissé befeszültek. A legutóbb nagyon csúnyán elvertek minket. Ez most nem fordulhat elő. Ebéd után elindultunk gyógynövénytanra, de Marcus megállított minket.                                                                                                                                           -Délután négykor edzés. Senki nem késik. Világos?-majd azzal a lendülettel el is rohant.                   -Kemény két hét lesz ez.-nézett ránk fájdalmasan Pansy.

Délután négykor mind ott álltunk a pályán és Marcust hallgattuk, aki már most a stratégiánkat magyarázta.                                                                                                                                                                               -Legutóbb azért vesztettünk, mert túl finoman bántunk velük. Ez idén nem így lesz. A griffendéles fogónak Tűzvilláma van, szóval az előnyöd megszűnt vele szemben, Draco. Viszont a mi hajtóinknak jobb seprűik vannak, hiszen két Nimbus 2001-es és egy Tűzvillám messze lehagy egy Kométát és egy Jolsep-R-t. Viszont nem hagyatkozhatunk csak a seprűkre. Ezúttal nem. Sokkal agresszívabbak leszünk. Emma-fordult felém- olyan erővel dobd a labdát, hogy ha eltalálja Wood-ot, betörje az orrát. Nem érdekel hány büntetőt kapunk, Crackkal kifigyeltünk a múltkor az edzésüket, tudni fogja, hogyan védje ki a dobásaikat. Blasie és Pansy, ti se hagyjátok magatokat, hozzátok ki magatokból a maximumot. Mi Adriannal majd olyan erővel ütjük a gurkókat, hogy annak a két vérárulónak esélye se lesz beleütni a labdákba. Na kezdjük is az edzést.

Mire visszaértünk a kastélyba, már vacsoraidő volt, szóval épp csak átöltöztünk és már mentünk is enni. Mivel azt csináltam, amire Marcus kért, és a tőlem telhető legnagyobb erővel hajítottam a labdát, hihetetlenül fájtak a karjaim, és komoly izomlázam lett. Szerencsére volt még nálam abból az izomlazítóból, amit a múltkor készítettem. Amikor végre eljutottam az ágyamig, hihetetlenül fáradt voltam. A párnámon egy papír volt összehajtva. Kihajtogattam a papírt, miközben leültem az ágyamra. Négy szó állt benne: "Bocsi a maiért!   Blaze". Ezen elmosolyodtam. Kezdem egyre jobban kedvelni, még a mai után is.