A másik Potter

Part 9

A következő két hétben a következőkkel töltöttem az időt: kviddics, tanulás, kviddics, evés, kviddics stratégiák kidolgozása, alvás, és kezdődik minden előröl. Hihetetlenül kifáradtam, viszont annyit készültünk, hogy csukott szemmel meg tudtuk volna csinálni minden formát amit két hét alatt gyakoroltunk. A legnehezebb része az volt, amikor egymásra kellett hangolódnunk, hogy ne kelljen majd meccs közben egymásnak kiabálni, hiszen akkor már nemhogy a másik csapat, az egész iskola tudná, hogy mi lesz a következő lépés. De végül összehoztuk. A legnagyobb erősségünk az év elején kitalált formánk lett, amikor látszólag egymás felett repültünk, de kicsit el voltunk csúszva. Emellett olyan erővel dobtuk a labdát, hogy majdnem eltörtem Crack karját..Blasie meg el is törte. De ez így van jól, ő a fiú, nem én. Crack karja meg hamar összeforrt, szóval mehettünk vissza edzeni. Amikor épp a griffendéles csapat foglalta el a pályát, akkor se voltunk tétlenek, Marc simán átzavart pár elsős mardekárost kémkedni. Mondjuk ezzel nem mentünk sokra, mert csak azt tudták mondani, hogy milyen gyorsan repülnek, esetleg milyen jól néz ki pár csapattag. Szóval ezzel semmit nem értünk el, de hát próbálkozni lehet. 

Szombat reggel a tőlem szokatlan éberséggel ültem fel az ágyban. Kinéztem az ablakon, de sokat nem láttam, csak azt, hogy a víz között már megjelent pár fénysugár. Ezt látva felöltöztem, majd felébresztettem alvó csapattársamat is. Együtt mentünk fel reggelizni. Rajtunk kívül már mindenki ott volt a csapatból. Kissé feszült voltam, de ez oldódott, amikor megláttam, hogy az ellenfeleink milyen idegesek. Ez lehet jó meg rossz jel is. Jó, ha azért feszültek, mert nem edzettek eleget, rossz, ha azért ilyenek, mert tudják, hogy kemény ellenfelek vagyunk. Hogy miért rossz? Mert akkor mindent bele fognak adni. Szótlanul ettünk, csak Marcus beszélt. De ő is csak olyanokat, mint pl. ne kommunikáljatok szavakkal, vagy Malfoy kapd el olyan gyorsan  a cikeszt, ahogy csak tudod.                                                                                                                                                  -Ne aggódj Flinnt, nem hagyom, hogy egy rohadt félvér megelőzzön-közölte Draco. És ezzel kiérdemelte, hogy izomból tarkón vágjam.                                                                                                                  -Ezt most miért?                                                                                                                                                                      -Ha a testvéremet így nevezed, akkor engem is.                                                                                                       -Ja, igaz. Akkor nem fogom hagyni, hogy egy rohadt griffendéles leelőzzön. Így jó?-javította ki önmagát. Én csak szótlanul bólintottam.

Amikor kiértünk a pályára, a lelátók már tele voltak. Gyorsan körbe futtattam a szemem a lelátón. Sok idegen arc is feltűnt. Voltak ott szülők, roxmortsi lakosok, és még a mágiaügyi miniszter is. Ezt látva eléggé ledöbbentem, hogy ilyen apróság miatt eljönne ide, aztán  megláttam a balján Lucius Malfoy-t és így már egyből értelmet nyert az egész. Mellette ott ült Draco anyja. Az arcán látni lehetett, mennyire unja az egészet. A griffendélesek lelátóján természetesen ott ült Hagrid, Ronnal és Hermionével. Ron mellett a szülei és összes testvére ült, és itt jött a sokk. Hagrid másik oldalán a szüleim ültek. Ez már így is épp elég kellemetlen volt nekem, mivel biztos voltam benne, hogy jó pár káromkodás fogja elhagyni a számat. De ez nem volt elég, melletük ugyanis ott ült Sirius. Nagyszerű. Éppen apámmal röhögtek valamin, de van az az érzésem, hogy az csak nekik volt vicces, mivel láttam, hogy anya elég idegesen mered rájuk. Inkább elkaptam onnan a tekintetem, és az öltöző kis ablakából a tanárok részlegére tévedt a tekintetem. Azon lepődtem meg, hogy Remus és Perselus beszélgettek. Mondjuk biztos nem valami normális dologról. Valószínűleg csak egymást sértegették. Ezután már nem tudtam tovább nézelődni, mivel lassan el kellett indulnunk kifelé. Elsőnek mi léptünk a pályáról. A leghangosabban a zöldbe öltözött diákok örültek, de azért a többi lelátóról is hangzott gyér taps. Azonban amikor a griffendél lépett pályára, mindenki lelkesen ujjongott, kivéve a mi szurkolóink. De jó. Ezután Flinnt és Wood kezet fogtak, majd mind felvettük az alapállást. A megbeszéltek szerint, én már ugrásra készen, hogy elsőként kaphassam majd el a kvaffot, növelve az esélyeinket. Hooch tanárnő először a cikeszt engedte ki, majd feldobta az én labdámat is. Abban a pillanatban, hogy a labda ereszkedni kezdett, én azonnal kilőttem, és már a hónom alá szorítva repültem a karikák felé. Közben megkerültem pár oszlopot, hogy a két csapattársamnak is legyen ideje felzárkózni. Eközben a kommentátor,  aki szokásosan Lee Jorden volt, már mondta is a magáét.   -A mardekár hajtói már meg is szerezték a labdát, egyenesen a karikák felé repülnek. Gyerünk Wood, úgyis kivéded, nem hagyjuk nyerni a rohadékokat!  -Jorden! Ha nem tud pártatlanul kommentálni, átveszem!-hallatszott McGalagony hangja. Én ezzel annyira nem foglalkoztam, sokkal inkább azzal, Blaise beért-e már. Láttam, hogy még messze van, a griffendél hajtói viszont már közel, szóval nem gondolkodtam, megcéloztam a legközelebbi karikát. Minden erőmet beleadtam, és ettől annyira felgyorsult a labda, hogy  Wood nem tudta kivédeni.   -10-0 a mardekárnak.-hallatszott Lee nem túl lelkes hangja. Ezután a griffendéles hajtókhoz került a labda. Üldözőbe vettük őket, viszont ekkor a Weasley ikrek ránk uszították a gurkókat. Amíg leráztam az egyik fekete labdát, észrevettem, hogy Harry üldöz valamit. Draco mögötte, de elmaradva. Nem gondolkodtam, feljebb repültem, majd amikor elérkezett a tökéletes pillanat, berepültem Harry elé, de olyan hirtelen, hogy egyenesen nekem repült. Szinte éreztem minden arccsontját az oldalamban, de nem volt időm ezzel foglalkozni, ugyanis az egyik gurkó ismét célba vett. Szerencsére Adrian időben odaért, így sikeresen megmenekültem. Megkerestem a szememmel a két hajtótársam, majd feléjük vettm az irányt. Eközben Crack éppen kivédte Katie Bell dobását. Egy jó fél óra múlva, az állás 60-40 volt, a javunkra. Egyszer csak annyit láttam, hogy egy zöld és egy piros valami hihetetlen sebességel húz el mellettem. Mire rájöttem, hogy ez a két fogó, már hallottam is Lee hangját.  -És ez em lehet igaz! Draco Malfoy elkapta a cikeszt, győzöt a mardekár, a rohadt életbe!-Lee hihetetlenül dühös volt, de McGalagony arcán is láttam, hogy nem épp a legboldogabb. Én viszont az voltam. Mert elvertük a griffendélt, és ezt mindenki látta. A tanárok, a diákok, a mágia ügyi miniszter és a szüleink is. Leereszkedtünk a földre, ahol én egyből Draco nyakába ugrottam. -Megcsináltad, nyertünk!-boldogan ugráltam, aztán elengedtem, és Pansyvel egymást fojtogattuk tovább. Blazeval meg egyszerűen csak lepacsiztam. Felnéztem a lelátókra, és láttam, ahogy Perselus kárörvendően mosolyog, Lupin pedig kissé csalódott. Ekkor felnéztem a griffendéles lelátóra. Na ott olyan volt a hangulat, mint egy temetésen. Ha jól láttam, Sirius még sírt is. Vagy simán csak túldramatizálta. 

A meccs után a délutánt azzal töltöttük, hogy a tó partján ültünk és pihentünk. Beszélgettünk, nevettünk, vagy simán csak csendben voltunk és örültünk, hogy nyertünk és végre pihenhetünk.