A másik Potter

Part 7

A január és február villám gyorsan elrohant. Egyik nap, miközben reggelizni indultam, meghallottam az első madarak csiripelését. Hihetetlenül hiányzott már ez a hang. Boldogan kiléptem az előcsarnokból, hogy lássam, hol üldögélhet a madár. Kettő dolgot tudtam egyből leszűrni. Egy, még a nap is szépen süt, kettő, attól hogy tavasz van, még egyáltalán nincs meleg. Gyorsan visszahúzódtam a kastélyba és bementem a nagyterembe. A griffendélesek asztala felé néztem, ahol megpillantottam a testvéremet és a barátait. Boldogok voltak és nevettek. Az én asztalomnál viszont mindenki unottan meredt maga elé. Egy pillanatig álltam a bejáratban, majd hirtelen felindulásból a testvérem mellé dobtam le magam.

-Reggelt!-és már neki is álltam összeválogatni a reggelimet. Senki nem lepődött meg azon, hogy mellettük kötöttem ki. Gyakran szoktam hozzájuk csatlakozni. Ez teljesen természetes és érthető volt. Legalábbis nekünk. A legtöbb diák furán nézett minket, (leginkább persze engem)mivel nem értették, hogy miért fér meg egy mardekáros olyan jól a griffendélesekkel. Aki ismert, az halkan magyarázni kezdett az értetlenkedőknek. Akik nem sokat nyertek ezzel, mert ilyenkor jönnek mindig azok a kérdések, hogy : "És mégis mit keres egy Potter a mardekárban?" és "Harry Potternek van testvére? Nem is hasonlítanak annyira." és persze "És attól még a többiek miért nem küldik el?". Na igen. Eleinte eléggé rosszul érintett, de már nem érdekel. Már nem.

A reggeli után elindultunk az óráinkra. Ami történetesen bájitaltan volt, szóval együtt indultunk el a pince felé. Én  felderültem, a fiúk elkomorodtak, Hermione pedig szabályosan elsápadt. Beléptünk a pincébe és kényelmesen kipakoltam a részemre. Az új tankönyvemet, ami nagyon megdobta a munkáim minőségét, a kupac tetejére tettem.

-Az évfolyam rémesen áll, néhány diákom kivételével, lehet, hogy mindenkit meg fogok buktatni júniusban.-kezdte a szokásos belépőjét Perselus.-Éppen ezért,-folytatta- a mai napon egy egyszerű gyógyító balzsamot fognak elkészíteni, hátha az egy kicsit javítja az esélyeiket.-fejezte be a monológját.

-Elnézést professzor úr!-emelte fel a karját Mione, amire én egy kissé összehúztam magam. Ha Hermione valami olyat kérdez, ami egyértelmű (legalábbis Perselus számára), akkor Perselus szétszedi őt.-Mit gyógyít a balzsam?-tette fel a kérdését, amire megnyugodtam. Ezt a kérdést bármelyikünk feltehette volna. De még ezzel a teljesen helyénvaló kérdéssel is sikerült elérnie a barátnőmnek, hogy Perselus a létező legmegalázóbb hangnemben válaszoljon neki.

-Nos, Miss Granger, ha néha kibírná, hogy csendben maradjon és ne zavarja meg az órámat, akkor már el is mondhattam volna. Na ja... -Tehát- folytatta- ez a balzsam rendkívül egyszerű, de annál hasznosabb..nem mindenkinek persze, de akik kviddicseznek, azok rendkívül hasznosnak fogják találni-nézett felém és Draco felé.-De persze, akik arra sem képesek, hogy ezt az egyszerű receptet elkészítsék, azoknak jó sok izomhúzódást fognak  elszenvedni.-nézett rá a testvéremre. Harry pedig próbálta olyan kicsire összehúzni magát, amilyen kicsire csak lehet. Perselus folytatta, mintha meg se látta volna a reakciókat.-A mai napon egy Izomlazító krémet fognak készíteni.-bökte ki végre.- A recept a tankönyv 112-ik oldalán található, aki óra végéig el tudja készíteni, az valószínűleg egy V-t kap, néhányan esélyesek a K-ra. Ugyanis, ezt a receptet szinte lehetetlen elrontani, szóval aki nem tudja befejezni a rendelkezésükre álló 55 percben, az már készülhet is arra, hogy évvégén megvágom. Jó munkát!-fejezte be a monológját és elégedetten nézte a reakciókat. Szerintem ez felér neki a színházzal. Amíg a könyvben a megadott oldalra lapoztam, egy pillanatra végig járattam a szemem a termen. Hermione már bele is vetette magát a munkába, a szokott magabiztossággal. Draco és Pansy némán dolgoztak a jobb oldalamon. A bal karomat Blasie rángatta, hogy segítsek neki. Némán intettem neki, hogy mindjárt. Neville remegett és elzöldült arccal kérdezgette Miot, hogy mit is kéne csinálnia. Harry és Ron egymástól vártak segítséget. Seamus és Dean is nekiálltak, de amilyen füst jött abból a két üstből...szerintem ők kifejezetten esélyesek a bukásra. Én is belenéztem a jegyzetekkel telefirkált könyvembe. Nem volt nehéz a recept, nem volt sok hozzávaló, az elkészítési idő a könyv szerint csak 20-30 perc. Gyorsan nekiláttam. Amikor eljutottam odáig, hogy 10 percig hagyni kell főni, akkor gyorsan Blasie felé néztem. Odáig eljutott, hogy a hozzávalók az üstben voltak. Legalább eddig eljutott. Gyorsan elkezdtem suttogni, hogy mit hogyan csináljon. Amikor eltelt a 10 perc, levettem az üstöt a tűzről, majd a masszát a kis tégelybe adagoltam, aztán hagytam, hogy kihűljön. A segítségemmel Blasie is be tudta fejezni. Ismét körbe néztem. Draco és Pansy már az üstből öntötték ki a masszát. Harry és Ron is a löttyüket a tégelyekbe. Namármost...a krémnek fehér színűnek kell lennie. Nekem fehér volt. A testvérem és Ron munkája szürke volt. Nekik annyi. Neville összehozott egy vajszínű valamit, de Hermione ragyogó fehér krémet készített. Óra végén kivittük a munkánkat és visszamentünk a helyünkre. Én felültem a pultomra. 3 mardekáros barátom követte a példámat. A keresztapám pedig nekiállt értékelni a munkákat. 

-Nos, pontosan azok fognak azoknak sikerült ez a hihetetlenül egyszerű feladat, akikben még felfedezni vélem az értelem szikráját. Éppen ezért lepődtem meg azon, hogy Mr. Longbottomnak kénytelen  vagyok adni egy V-t. Pedig tőle igazán nem vártam, hogy sikerül neki. Mr. Weasley, azt hiszem maga évet ismétel. Mr. Finnigan és Mr. Thomas... elárulnák, hogy ez a kettő lila valami micsoda?-emelte meg a két tégelyt. Perselus kezdett kiakadni. Szerencsére Mr. Malfoy, Mr. Zambini, Ms. Parkinson és Ms. Potter még tud értelmezni egy receptet. Ahogyan Ms. Granger is. Ennek az öt diáknak vissza is adom, jól fog jönni még pár alkalommal. A mai órának vége, tűnjenek el a szeme elől.- fejezte be az órát. Mi magunkhoz vettük a krémeket és gyorsan elhagytuk a termet. A többi óra gyorsan elment. Azoknak, akik utálják a bájitaltant. Én majdnem elaludtam, aztán majdnem kivetettem magam a toronyból jóslástanon. Utálom, hogy teljesen értelmetlen és logikátlan. Meg persze semmi valóságalapja az egésznek. De inkább ez, mint a számmisztika. A nap végén, egy jó kis edzés után, volt is alkalmam kipróbálni a mai alkotásom. Elég nehéz a kwaff..miután bekentem mindkettő csuklómat( miután a jobb csuklóm megrántottam, inkább folytattam bal kézzel, de abba nem hagytam volna), bebújtam az ágyba és olvastam egy kicsit.