A másik Potter

Pt. 4

Az egész hetünk egy rohanás volt. Röviden összefoglalva: tanórák, evés, tanulás, új tárgyak, házik, bájitalfőzés és nulla kviddics. Mondjuk a kviddicset helyettesítettem az antigravitációs főzet elkészítésével, de azért nagyon hiányzott. És végre! Szombat! Az első edzésem az új csapattal! Persze mindig elmondták, hogy mit csináltak, de olyan volt, mintha egy évet hagytam volna ki. A újak jól beilleszkedtek, Pansy és Blasie pedig megtanulta azt a formációt, amit én írtam le nekik. A lényege, hogy én repülők középen, egyikük fölöttem, másikuk alattam. Fel le adogatjuk a labdát, majd egyikünk bedobja. Egyszerű, mégis nagyszerű. És a legjobb: lehetetlen lemásolni! Mindenki azt látja, hogy egymás alatt repülünk, de aki közelről (értsd egy méterről) megvizsgálja a formát, az látja, hogy kicsit eltolva vagyunk. Épp csak egy kicsit, hogy ha kell bármelyikünk le és fel repülhessen a többiektől függetlenül, ha egy gurkó megközelítené. És passzolngatni is egyszerűbb így. Szóval nekem leginkább erről szólt a mai edzés, Marcus és Adrian azzal voltak elfoglalva, hogy baseball szerűen tudjanak egymásnak egy-egy gurkót passzolni, Draco a cikeszt üldözte, Crack pedig szlalomozott és bukfenceket irt le a levegőben a seprűével. Ez jó egyensúlygyakorlat. Habár elnézve az agykapacitását nem érem, mit keres itt, de a testalkata jó, és a labdákat is ügyesen összefogdossa.  Edzés után ebédelni indultam. Miután teleettem magam, elindultam a pince felé, mert le akartam menni a könyvemért, hogy aztán csatlakozzak a tóparton szórakozó barátaimhoz. Hirtelen egy kéz ragadta meg a karomat, én pedig villámgyorsan szegeztem rá a pálcát.
-Jók a reflexeid.-mosolygott kedvesen Draco.-Régen beszéltünk-mondta. Szóval a múltkor nem csak szórakozott...oké, ez kezd érdekes lenni. Egy Malfoy és egy Potter? Barátokként? Halott ötlet.
-Igen, sok volt a dolgom-viszonoztam a mosolyt.
-Séta?-dobta be szerintem egyetlen ötletét. Elmosolyodtam.
- Oké, csak irok egy cetlit Ginnyéknek-mondtam, miközben már egy ceruzát és egy kis, kör alakú pergament halásztam elő a táskámból. Ráfirkantottam, hogy mégse megyek, dolgom akadt, aztán elkiáltottam magam-HEDVIIIG!- Harry bagja repült oda a kezemre, és kedvesen nézett-ezt vidd el Ginnynek, kérlek-néztem rá. Csettintett a csőrével, jelezve, előbb kaját akar.-Ha vissza jössz hozzám, miután elvitted a levelet, kapsz gyümölcsöt-mondtam neki. Ennyi kellett, csőrébe kapta a levelet, majd kirepült a folyosóról.
-Indulhatunk, de előbb be kell mennem a konyhára egy kis szőlőért Hedvignek.
-Oda be lehet menni?-a mardekároa fiú csodálkozva nézett rám.
- Persze! Gyere utánam-mondtam. Ezután elindultam az első emeletre, majd a gyümölcsöstálat ábrázoló festményhez. Megcsikiztem a körtét, majd egy kilincs jelent meg. Benyitottam. A manók egy része mosogatott, egy részük már a vacsorát készítette, egy kisebb csapat pedig pihent. Amikor megláttak minket, néhány manó azonnal ott termett.
-Csak egy fürt szőlőt szeretnék-mondtam, kissé ilyedten. Nos, a manók egy rakás péksütivel toldották meg a szőlőt.
-Akár piknikezhetünk is-nézett nevetve Draco
-Jó ötlet!
Amikor az erdő szélére értünk leültünk egy fatörzse. Közben Hedvig is megérkezett.
-Tessék, a szőlőd-néztem nevetve
-Nincs neked saját baglyod?-kérdezte Draco.
-De csak most úton van. Egyébként a neve Astrid. Egy norvég könyvben olvastam ezt a nevet. Csillagot jelent. De ez most nem lényeges. Harryvel megengedjük, hogy használjuk egymás baglyát, amikor a másiké úton van.
-Jó lehet, ha van testvéred...a szüleim csak annyira szeretik egymást, hogy legyen, aki majd tovább viszi a Malfoy nevet. Dehát...az előre elrendezett házasságok ilyenek.-mondta szomrorúan. Most már egyáltalán nem hiszem, hogy jó az élete. Szar dolog lehet Draco Malfoynak lenni. 

-Viszont pénzünk az van, szóval minden király.-vigyorodott el.
-Tulajdonképpen minden házasság előre elrendezett-töprengtem.
-Hogy érted?
-Hát..előre el kell rendezni az ültetést, a papot, a zenét, a kaját, piát, meghívók, ruha, gyűrű, névsor, stb.
-Tudod, hogy nem így értettem.
-Tudod, hogy vicceltem.-ezen nevettünk egy jót. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mosolyog.
-Miért mosolyogsz?-kérdeztem, mert épp tök komoly dolgokról beszélgettünk.
-Hogy szerencsés vagyok, mert veled megoszthatom a gondjaimat, és téged érdekel is.-mosolygott tovább. Örülök, hogy boldog.
-Szívesen. Örülök, hogy boldognak látlak. Viszont sötétedik, ideje elmenni vacsorázni.-álltam fel. Megbeszéltük, hogy külön megyünk, nehogy kitaláljanak valami hülyeséget, arról, hogy mi van köztünk. Mert semmi nincs köztünk...talán csak..barátság. Ez azért fura. Én és Malfoy barátokként. De miért fura ez? Hiszen én nem ítélkezem, a származás és a vér alapján. És úgy látom, Malfoy se igazán. Csak belénevelték. De attól még sajnos elég nagyképű, vagy legalábbis annak mutatja magát az esetek többségében. Ez azért szomorú. Szóval, hogy ne találjanak ki semmit, én 10 perccel előbb mentem be. Hamar megtaláltam a többieket.
-Hé! Merre voltál?-kiáltotta Ron (tele szájjal).
-Sétálatam.
-Eddig?-nézett rám Harry.
-Igen, eddig. Éhen halok, mit eszünk?-tereltem a témát.
Vacsora után bedőltem az ágyamba, és nagyon hamar elaludtam. Álmomban megint Dracoval sétáltam. Egyszer csak egy mezőre értünk, ahol két ember állt. Harry és Lucius Malfoy. Amikor megláttak minket, elszörnyedtek. Ekkor magunkra néztem. Draco a kezemet fogta, nálam pedig piknik kosár volt. Odaléptünk hozzájuk, és ők egyszerre, ugyanazon az ijesztő hangon szólaltak meg, ami a hangjuk összeolvadása volt:- Megmondtam, hogy nem való hozzád, hogy felejts el, elmondom anyádnak! Egy félvér és egy aranyvérű nem illik össze!  Nem, ez soha nem folytatódhat! Azonnal felejtsétek el egymást! Kiabálták tökéletesen egyszerre, ugyanazon a hangon. Ekkor Dracora néztem. Ő engem nézett.
-Igazuk van.-szólt csendesen.-elengedte a kezem és besétált az erdőbe. Ekkor az öcsémre néztem. Az így szólt: Ne merészelj utána menni, jobb így neked! A Potterek és a Malfoyok soha nem lesznek jóban, és ez így van jól. Nem tudom felfogni, mi fogott meg benne. Vedd észre! Csak egy játékszer vagy neki, akivel elfoglalja magát éjjelenként, amíg nem talál egy másikat. De lehet, hogy már most sem csak te vagy neki, aki kielégíti őt.-nézett rám komolyan. Nem értettem, hogy miről beszél, hiszen ehhez, még úgyis fiatalok vagyunk. Ekkor, mintha hallaná a gondolataimat, egy tükröt tartott felém. Egy 18 év körüli lány nézett rám vissza. Ekkor megértettem. Ez nem a valóság!   

Izzadtan ültem fel az ágyamban.
-Csak álmodtam-de mi a francér álmodok ilyet?

Sziasztok! Szerintetek mit fog tenni Emma? Hallgat az álmára, vagy a saját feje után megy?  És hogyan fog alakulni a kapcsolatuk Dracoval? A következő fejezetben előre ugrunk kicsit az időben, karácsonyig.