A másik Potter

Pt. 3

Reggel korán keltem, ugyanis  Daphne állt az ágyam mellett, és tiszta erőből üvöltött az arcomba.
-Mi a francot csinálsz?-kérdeztem álmos, de ijedt hangon.
-Csak segítettem felébredni!-mosolygott aranyosan. Na igen. Vannak ilyen húzásaink. :)
-Hát...köszi!-mondtam és elkezdetem fel öltözni. Kényelmes melegítőnadrágot vettem fel pulcsival és mellényel. Azért reggel 7-kor hideg van a kviddics pályán.
Kicsit késésben voltam, szóval egyszerűen  felkaptam a seprűm, és kirohantam  a bejáraton. Utána felültem a seprűmre, felrepültem a földszintre, majd ki a legközelebbi ablakon.  Na igen. Ez tilos, mert életveszélyes mutatvány, de nincs az a pénz, hogy elkéssek a válogatóról. Amikor odaértem már csak Draco hiányzott. Egy csapat másod, harmad, negyed, ötöd és hatodéves ácsorgott a pályán. A hetedévesek már nem próbálkoztak erre az utolsó évre. Meg hát sokat is kell tanulniuk. Tényleg! Vajon Hermione túl fogja élni a vizsgákat? Szuper. Első nap, és én már ezen angyalok. De hát túlvállalta magát.
Amikor Draco is odaért eligazítás következett.
-A jelentkezők évfolyam szerint álljanak csoportokba!-kiáltotta el magát a csapatkapitányunk, Marcus Flinnt.
- Idén két hajtóra és egy őrzőre lesz szükség! Balfékekre nincs szükség!!-na ja. Marcus szigorú. Nem is kicsit...Én vagyok a harmadik hajtó, szóval nehéz dolgom lesz, két új emberrel kell kialakítanunk a technikánkat. Marcus és Adrian terelők,Draco pedig a fogó. Jó csapatunk volt, de sajnos hárman is elmentek, Marcus pedig idén hetedéves.-Először azok, akik hajtók szeretnének lenni, álljanak párba!-jött a következő instrukció.-Amikor a párok megvannak, mindenki csinál egy-két kört Emmával! Passzoltok, és gólokat dobtok! Emma pedig felméri, kik a legjobbak!-Marcus kőkeményen adta ki az utasításokat. Általában minket, tagokat is bevon, a válogatásokba. Én tavaly a jelentkezők között voltam, és sikeresen bekerültem. Nem sokkal később sikerült is kiválogatnom a két legjobbat magam mellé. Blasie Zambini és Pansy.  Blasie elég elviselhetetlen, de nagyon profi. Pansyt pedig ismerem, és jól megy vele a csapatmunka. Ezután következett az őrző válogatás. A felállás a következő volt: Mindhárman dobunk egyet a karikára. Aki mindhármat kivedi az lesz az őrző. Ezzel sokáig el voltunk. De csak meglett. Crack, Malfoy egyik csicskája mindet kivédte. Ezután úgy gondoltuk, még van idő, hogy gyakoroljunk az új csapattal reggeli előtt. Szerencse, hogy szombat volt. Sejthettem volna, hogy valami történni fog, hiszen a jó dolgok elég hamar érnek véget. Nem tudom, hogy kinek a hibája volt, de úgyis felesleges ezen agyalni. Az egyik pillanatban még Pansynek adtam néhány tanácsot, a pontosabb célzásért, aztán egyszer csak valami éles fájdalmat éreztem a bal lábamban. Ez annyira váratlanul ért, hogy ijedtemben elengedtem a seprűm. Ennyi kellett, hogy leforduljak róla. Szerencsére időben nyél után kaptam, így sikerült valamennyire lassítani a zuhanásomat. Persze ügyesen a bal lábamon landoltam. Ez az én formám.
-Izé...srácok! Van egy kis probléma!-kiáltottam feléjük a földről. Persze feleslegesen, hiszen mind engem néztek kissé sokkosan.
-Minden edzés ilyen veszélyes?-kérdezte eléggé ijedt fejjel Pansy.
-Csak annak, aki teljesen vak!-vágta rá Blasie.-
Elég már!-üvöltötte el magát Marcus.-Emma megsérült! Veszekedés helyett inkább valaki segítsen neki elmenni a gyengélkedőig! A többiek meg elmehetnek reggelizni!-ezt egy fellélegzés fogadta. Arra számítottam, hogy esetleg Pansy tart velem, de mielőtt még odaléphetett volna hozzám, Draco állt meg előttem.
-Nagyon sajnálom Emma, nem tudom, hogyan lehet valaki ekkora barom. De ugye jól vagy?-nézte a lábam ijedten.
-Persze-nevettem el magam- segítesz nekem eljutni Madam Pomfrey-hoz? Ezt egy pillanat alatt helyre vágja.
-Szóval nem haragszol?
-Dehogy! Miért rád? És amúgy is! Balesetek mindig vannak! 
Nevetgélve sétáltunk fel a gyengélkedőig. Madam Pomfrey szeret sokat kérdezősködni, és a Kviddicset szidni, amikor ilyen történik valakivel.
-Megrepedt a sípcsontod, egy kis Pótcsont-Rapid majd egy pillanat alatt helyrevágja!-mondta elég jókedvűen. Szerintem az dobta fel, hogy csak egy kis kupicára szorulok rá. Ahogy a kezembe adta az adagomat, alkoholistákat megszégyenítő tempóval húztam le.-Hm..ennek egészen fura íze volt, de egész jó!-gondolkodtam hangosan, mert már ismertem ezt a főzetet.Elsőben ráejtettem az ujjamra az üstömet, és akkor is ennyi volt az adagom. Madam Pomfrey ijedten nézett álmos szemeivel az üvegre, ami a kezében volt!
-Jézusom, ez a whiskym!-nézett rám ijedten.
-Jaaaa! Akkor azért volt ilyen ismerős!-néztem rá vidáman. Ezután persze el kellett magyaráznom, hogy nem vagyok alkesz, csak az egyik kedvenc sütim krémjébe whisky is kell.
Ez a válasz megnyugtatta Madam Ponfreyt is Dracot is. Gyorsan megittam a pótcsont rapidot, és ezúttal tényleg éreztem azt az összetéveszthetetlen fájdalmat.
-Ezzel meg is volnánk!-csapta össze elégedetten a kezeit az idős hölgy.-Pihentesd!
-Kividdics..?-kérdeztem előre félve a választól.
-Egy hétig ne! És ne trükközz! Jövő szombatig semmi sport!-nézett szogorúan.
-Jó-ráztam a fejem mosolyogva.-Gyere Draco! Éhen halok!-mosolyogtam a mellettem álló társamra.
-Én is-mosolygott vissza. Ezután elköszöntünk az idős boszitól és elindultunk a nagyterembe. Ahogy beléptünk az ajtón, Hermione és Ginny ugrott a nyakmba, Luna pedig mellettem állva kérdezgette, milyen érzés egy gurkót a lábamba kapni.
-Ezek szerint gyorsan terjednek a hírek-mosolyogtam rájuk.-Harry? Ron?-néztem körbe érdeklődve.
-A gyengélkedőre mentek.-nézett rám Luna, majd ezen elgondolkodva kitört belőlünk a nevetés. Szegény fiúk tettek egy felesleges sétát. Ezután elmondtam mi a helyzet a lábammal. Amikor Harry és Ron megjöttek, egyből leültek mellénk. Csak annyit kérdeztek, nagyon fáj-e. Szóval ha már ott voltak, beszéltek is a javasasszonnyal. A nap további része eseménytelenül telt. Ginny és a fiúk a tó mellett repkedtek a seprűikkel, Luna és én pedig Hermionéval a tankönyveiket olvasgattuk.
-Hermione! Szerinted ez mennyi időbe telik?-dugatam az orra alá a bájitaltan könyvem, az antigravitációs főzetnél kinyitva.-Nehezen számolom össze.
-Mutasd!-kapta ki Hermione a könyvet a kezemből.-szerintem egy hétnél nem tart tovább, és egy nap csak 10-15 percet kell vele foglalkozni. Ezt leszámítva elég könnyű bájital. Miért kérdezed?
-Lehet, hogy megpróbálom elkészíteni. Jól jöhet.-mondtam, a könyvet bújva.
-Nem is tudom....hol akarod csinálni?
-Hát..Perselus talán odaad egy pince helyiséget, ha szépen kérem.
-Tényleg! Mázlista!-nézett nevetve Mio.
-Szerintem ellenszert is készíts- nézett rám kedvesen Luna.
-Tényleg! Ezt el is felejtettem! Köszi Luna!-és már bújtam is tovább a könyvem.
Este még sokáig beszélgettünk a sötétben fekve. Kviddics, könyvek, tanulás, narglik, csak a szokásos :). Aztán egyszer csak elaludtam :)