I hate you (Taekook ff)

5.RÉSZ

*2 héttel később*

*Taehyung szemszöge*

Miután össze verekedtem Jungkookkal, eltelt két hét és rám sem hederít. Tudom, hogy ő az ellenségem és ennek örülnöm kéne, hiszen addig se zavar, de valamiért engem pont az zavar, hogy nincs velem. Kerül engem. Mi van velem? Ennyire igényelem, hogy Jungkook idegesen felrakjon a falra?

-Kész vagy fiam? -lépett be apám a szobámba egy öltönyben.
Ma van az a nap, amikor bemutat engem a szerelmének és a szerelme fiának. Még mindig nem örülök annak, hogy lesz egy új anyám és egy testvérem. Megszoktam, hogy ketten vagyunk apával, de hát nem maradhat örökre egyedül azért, mert a fia azt akarja.
-Igen, kész vagyok. -mondtam, majd kimentem a szobából.
Én csak egy lazább inget vettem fel egy farmerral. Nem akarom magam nagyon kicsípni.
-Kérlek viselkedj szépen a leendő nevelőanyáddal és a bátyáddal.
-A mimmel? -fordultam apám felé hirtelen.
-A fia idősebb nálad 3 hónappal. Szóval a bátyád lesz. -mondta apám, majd kilépett a házból.
Na fantasztikus. Én leszek a fiatalabb. Igaz csak három hónap, de ha egy barom az a srác akkor be fogja rajtam hajtani a kisebbekre vonatkozó szabályokat amik a tesók között szoktak lenni. Én nem akarok alul maradni...
-Egyébként mi van veled mostanában? Nem érkezett panasz rád az iskolából. -nézett rám apám, mikor mind a ketten beültünk a kocsiba.
-Semmi. Az ős ellenségem már nem foglalkozik velem. -válaszoltam, miközben kifelé nézegettem.
-Maradjon is így. Ideje lenne már kicsit komolyabban viselkedni és nem folyton verekedni. -mondta apám, én pedig csak sóhajtottam egyet.
De én akarom, hogy Jungkook szorosan a falnak nyomjon...

*Jungkook szemszöge*

Már két hete próbálom kerülni Taehyungot. Egyszerűen nem bírok magammal a közelében. Mióta történt az az eset, hogy az ölembe ült és a kicsi Kook pedig vigyázba vágta magát, inkább kerülöm őt. Ki akarom verni a fejemből az ilyen gondolatokat. Nem vonzódhatok hozzá, mivel az ellenségem. Utálom kell őt. Vagyis utálom is...vagy nem?

-Csinos vagyok így? -forgolódott előttem anyám egy piros szoknyában.
-Igen anya. Biztos tetszeni fogsz neki. -mondtam egy mosolyt elejtve.
Anyám nagyon izgul a mai vacsora miatt, ami az új szerelmével és annak fiával lesz. Az igazat megvallva én előre sajnálom mind a kettőt. Az új nevelőapám befonhatja a hajat mellettem. Az öcsém, mert igen kiderült, hogy három hónappal fiatalabb nálam a fiú... Szóval az öcsém pedig szét fogom szivatni. Meg talán az is lehet, hogy rajta vezetem le a Taehyung iránt érzett furcsa feszültséget bennem. Úgyis ő a kisebb. Engedelmeskednie kell nekem.
-Remélem így lesz. Te pedig légyszives viselkedj kedvesen. Nagyon fontos ez a közös vacsora nekem Jungkook. Legalább anyád kedvéért legyél ma este normális. -fogta meg a kezem anyám, mire sóhajtottam egyet.
-Rendben anya. Igyekszem normális lenni.
-Köszönöm. -mondta egy halvány mosollyal arcán, majd kimentünk a házból és beültünk az autóba.
-Egyébként büszke vagyok rád. Már két hete nem voltál az igazgatóiban. -mondta anyám vezetés közben.
-Próbálom magam távol tartani a szőkeségtől. -mondtam vállat rántva.
-És miért? Nem lenne jobb kibékülni?
-Nem anya, mert továbbra is irritál, de inkább nem megyek a közelébe, mert furcsa érzésem támad.
-Furcsa érzés? -nézett rám anya egy huncut mosollyal, mire összeszűkített szemekkel néztem rá.
-Utálom őt anya, szóval ne is gondolj ilyenekre! -fújtam ki a levegőt frusztráltan, anyám pedig csak egyet nevetve fordult vissza az út felé.
De az igazat megvallva szívesen neki nyomnám Taehyungot a falnak...