Nirvana, a galoppló-1 ✔

5. fejezet

A nap hátralévő részében Nirvana boxában tanult Lili, nem akarta egyedül hagyni a félénk párát. Biológiát és Földrajzot tanult, mivel hamarosan véget ér a szünet és a lova ékezése óta alig tanult valamit. Éppen a Földrajzot bújta, amikor a legjobb barátnője, Kitti berontott hozzá. A kis patás a hirtelen berontástól megijedt.
- Hé, nyugi paci nyugi.-suttogta Nirvana fülébe.
- Ó, bocsánat Lili, nem tudtam hogy így megfog ijedni.- szólt rémülten.
- Semmi baj, megesik. Az a lényeg,hogy nem esett baja.-mondta Lili nyugodtan.
- Rendben. Mit csinálsz amúgy?-kérdezte a göndör hajú lány.
- Föcit tanulok, mert ha visszamegyünk szünetről akkor dolgozatot írunk Magyarországból, és eléggé nehéz a téma, ajánlom, hogy te is kezdj el tanulni, tudom, hogy nem szereted, de muszály lesz.- sorolta Lili.
- Íjj, basszus, az nagyon nehéz téma, és nem fog menni...-ijedt meg egy pillanat alatt.
- Nyugi, majd segítek, de nekem már elegem van a Kiskunságból, szóval menjünk lovagoljunk ki!- dobott be egy ötletet Lili.
- Ú, rendben, és kit vigyünk el?-kérdezte.
- Narancsvirág és Szeszély?
- Rendben, enyém szeszély!-futott Kitti.
- Jól van paci, most kimegyünk egyet lovagolni, légy jó.- nyomott egy puszit Nirvana fejére. A patás egyet fölhorkantott jelezvén hogy ne menjen.
- De megyek, majd jövök!-sóhajtott egyet.
Oda mentek a két ló boxához, felnyergelték és felkantározták őket, majd felültek és elindultak a vad terepnek. Mivel egy galopp istálló nem igen van sima lovagló nyereg, így a galopp nyeregben ültek és sétáltak a természet csendjében, csak a madarak csicseregtek boldogan. Melegséggel töltötte fel őket a madarak boldog éneklése.
- Na, verseny?- kérdezte Lili.
- Naná!-vágta rá.
Narancsvirágot elindította Lili, csak úgy suhantak a nyári pálya mellett egy kis ösvényen. Narancsvirág alias Pandúr, ezt a nevet azért kapta mert a versenypályán iszonyat gyors szokott lenni, viszont itthon abszolúte nem gyors, az evések előtt pedig szinte mindig harap, de egy szerethető hátas. Aranyszőrűnek is becézik, olyan fénylő szőrzete van, olyan mintha arany lenne, hallottam, hogy ezt mondta Lili amikor ideérkezett Narancsvirág.
Szeszély és Kitti még jóval mögöttük volt, hihetetlen hogy egy másodperc alatt így feltudnak gyorsulni ezek a csodálatos telivérek. Szeszély itt egy kanca aki nem versenyzik és nem is fog, de nagyon jó a vérvonala, így megvették Szeszélyt. Már a nyári pálya vége fele tartottak amikor az apja, Gyula észrevette őket. Igazából nem szabadott volna kilovagolni engedély nélkül, meg persze galopp nyeregben, de az apja nem volt dühös, mert először látta Pandúrt így galoppozni, mint a Kincsem Parkban, sosem vágtatott úgy mint most, Lili elérte vele a maximumot amit kinyújtott Aranyszőrű barátunkból. De ez is csodálatos volt, majd' leesett az álla.
- Ő, megtudom magyaragázni!! Csak kijöttünk lovagolni!-kapkodta a levegőt, hogy beszélni is tudjon.
- Ez fantasztikus volt!!!-kiáltotta el magát Gyula.
- Hogy mi??-Lili is.
- Ilyen gyorsaságban még nem láttuk itt Narancsvirágot! Neked kell itthon lovagolnod! Nincs mese, te tényleg csodákat teszek lányom, büszke vagyok rád!- hadarta.
- Tényleg?? Lovagolhatom Narancsvirágot. Úristeen, köszönöm!!-kiáltotta el magát a lány is.
Az apja egy aprót biccentett, de nem haragszott a lányára, ott bújkált benne a büszkeség végre bizonyított a lánya.
- De nem lesz mégegyszer olyan hogy az engedélyem nélkül lovagoltok, értve vagyok!-az újját figyelmeztetően felemelte, de semmi fenyegető nem volt benne.
- Értve hát!- nevette el magát az apja és Lili is.
Szeszély és Kitti is megérkeztek, a végén már sétáltak, sajnos nem bírták felvenni Narancsvirág és Lili erős tempóját.
- Úristen képzeld, lovagolhatom Narancsvirágot, érted edzhetem ha versenyzik a Kincsem Parkban!!-ugrált a kis tisztás közepén, a boldogságtól túlbuzgó kislány.
- Aztamindenit! Gratulálok!- ugrott le Szeszély galopp nyergéből.
- Köszönöm, szerintem holnap kezdjük is a munkát.-gondolta hangosan.
- Örülök, megyünk haza?-kérdezte mosolyogva Kitti.
- Persze, indulhatunk.-mosolygott vissza rá.