11. fejezet

24 2 0
                                    

A kocsi csikorogva fékezett a hát előtt. Dominik pattant ki a járműből.
- Istenem, fiam, mondtam már,hogy ne így állj meg!-sietett ki a házból.
- Jól van, tudom! Na, be adtam annak a szerencsétlen lónak azt a szart. De attól tartok lőttem egy bakit.-nevetett fel. Majd komorult el újra, hogy mit is csinál valójában, mert ez annyira nem vicces.
- Most ugye ez nem komoly? Hogy lehet valaki ennyire béna, mint te!-ordította el magát a könyörtelen férfi.
- Lehet véletlenül ott hagytam az injekciót.-rántott egyet a vállán.
- Te jó isten, hogy mit csináltál, elment az eszed!!??!?-üvöltött Dominikra.
- Sohasem csináltam ilyet, bepánikoltam, levert a víz, mond te olyankor tudsz valamit csinálni vagy egyáltalán figyelni?-kérdezte idegesen a fiú.
- Figyelj, én igen. Te nem. Ennyi.-rázta ennyivel.
- Na, akkor mi a franc legyen?-rágózott idegesen Dominik.
- Hogy tessék? Te vagy az egyetlen dolgozóm itt, nem rúglak ki azért mert bakizták egy kicsit. Akkor megint én csinálok mindent és megint engem fognak hibáztatni. Azt ugyan nem.-nevetett fel. Aha,szóval azért vett fel "dolgozókat" hogy majd ők szépen elintézik a piszkos munkát.
- Jól van, akkor jó éjt.-intett "barátian" a fiú. László köszönés nélkül bevágta maga mögött az ajtót, amit még mindig csodálok, hogy nem tört el, na mindegy.
Dominik visszaült a kocsiba, ami még mindig a szülei járműve, nem tudom, hogy nem bukott le még...
♡••••••••••••••••••♡
Liliék kocsija a köves úton lassan megálltak. Boldogan szálltak ki a kocsiból, nem is sejtve hogy 10 perc múlva már mind a ketten lerogyva a döbbentettől ülnek....
Anyukája ragyogva siklott ki az ajtón. Köszöntötte férjét és gyönyörű lányát, egy-egy apró puszival. Gyorsan megmutatta anyukájának a vett dolgokat, aki örömmel konstatálta, hogy remek "felszerelések" és bólogatott miszerint "remekül fog állni Nirvanának". Jót nevettek egy viccen amit apja mesélt el:
- Miért lett beteg a párna?-kérdezte fürkészve a családtagjait.
- Nem tudjuk.-nevetett fel Lili.
- Mert huzatot kapott.-szinte úgy röhögtek hogy majd' könnyeztek. Ám, nem gondolták, hogy egy-két percen belül már Lili sírni fog, természetesen rossz okból...
Benyitottak a naplemente sugaraiban az istállóba, a lovak nyugodtan álltak a bokszaikba. Senki sem mozdult, kicsit érdekes lett számukra, mert ilyenkor halk nyerítéseket adnak ki, üdvözlés képen. Most pedig síri csönd volt. Lili Nirvana bokszához igyekezett, megmutatni a neki szánt meglepetéseket. De út közben lefagyott a látottak miatt....Narancsvirág a bokszában fekve kapkodta a levegőt, mintha alig lenne neki elég. A szája habzott, izzadt volt, mintha most jött volna le a galopp pályáról. Szemeit alig tudta kinyitni. Nem mozdult, mintha lefagyott volna. Apja után kiáltott. Gyula visszaszaladt az istállókba, egyenesen Lili teste felé gyorsította lépteit. Amint meglátta, hogy Narancsvirág úgy fekszik ott mint egy halott. Azonnal felhívta az állatorvost. Lili ledermedt ott ahol eddig is állt, nem tudott mozdulni a sokktól ahogy egyik szeretett lova haldoklik. Az ajándékokkal a kezében állt és végre elpillantott Narancsvirágról, a kis patást Nirvanát kereste szemével. De gondolta szokásosan az egyik sarokban bujdolgál a veszély elől. Akkor körbe pillantott az istállóban, annyi ló szempár pillantott félénken a lány felé, hogy meg sem tudta számolni őket, mondjuk nem is akarta.
Az állatorvos hamar a helyszínre sietett, megvizsgálva a sérült lovat és nyomok után kutatni, ami ott volt a bokszban...
Lili ellépett a boksztól, hogy beengedje a tapasztalt orvost. Már Lili szeme piroslott, annyira kisírta a szemét, nem tudja elképzelni milyen lenne most az élete Narancsvirág nélkül. Most nem ment neki, mert azonnal elbőgte magát. Alapos vizsgálat után, olyan 30 perc lehetett. Nem siette el magát, de ettől híres orvos. Lassú, de alapos.
- Sajnálom, de úgy tűnik meg mérgezték Lili lovát, de megtaláltam az injekciót a szalma között a tettes dobhatta oda.-felelte szomorúan.
- Úristen, köszönjük mégegyszer...-felelte apja remegő hangon.
- Ez a hivatásom, semmiség.-nyugtázta az orvosunk.
- De ki csinálhatta ezt?-kérdezte Lili Gyulát, az orvos távozása után.
- Lehet van egy tippem..-sóhajtotta úgy percenként kétszer.
- Nem, nem Dominik nem tehette.-csóválta meg fejét a lány. Ó, pedig de, akaratán kívül tette.
- Nem tudom, majd meglátjuk..-ölelte át a lányát és Lili újból itatta az egereket, de úgy nagyon.
Nem is tértek be egy bokszba sem, Narancsvirág úton volt a korhát felé. Éppen valahol a 37-es úton. Mivel anyukàja is jelen volt, nem kellet semmit sem "elmesélni", egyszerűen Lili felment a szobájába és csak úgy ömlött a könnye, mintha dézsából fojt volna. Egy gyors meleg tusolás után úgy gondolta lefekszik aludni, olyan 21:00-át üthetett az óra, de ő még is fekszik, mert nem bírt fenn maradni. Bár nem volt neki oly könnyű...

Nirvana, a galoppló-1 ✔Where stories live. Discover now