Nirvana, a galoppló-1 ✔

15. fejezet

Már fél hetet ütött az óra, azóta nem lépett ki a szobájából Lili. Egyszerűen nem bírta feldolgozni amit László mondott az összetartó csapatnak, de azt is tudta, hogy el kell fogadniuk más különben elvesztik Narancsvirágot és Nirvanát, azt viszont senki sem tudná felfogni. Így abba hagyta a sírógörcsöt ami rátört órákkal ezelőtt. Felemelte az asztalra dobott telefont,amit akkor dobott oda amikor berohant a szobájába. Felkapta és gondolkodás nélkül tárcsázni kezdte legjobb barátnőjét, Kittit. Már majdnem feladta Lili a tárcsázást amikor nyolcadik csörgetésre felvette a telefont.
- Szia, Kitti! Rég beszéltünk!-kezdte sóhajtva Lili.
- Szia Lili! Igen, tényleg rég! Mi újság van arra felé?-sóhajtott egyet Kitti is .
- Egy szóval borzalom. De ha szeretnéd elmesélem a történtetek teljesen az elejétől!-hadarta mosolyogva a lány.
- Persze, hogy szeretném, hisz a legjobb barátnőm vagy!!-vágta rá Kitti.
- Rendben! Akkor kezdtem. Szóvaaal! Ez az őrület onnan kezdődött, amikor leléptetek innen. Másnap ugyan rettenetesen jó edzést tartottam Nirvana számára ugye futószárral...-kezdte. Majd töviről-hegyire elmesélte az elmúlt egy hetet amiben szinte csak Kitti nem szerepelt. Mindent elmondott azt is hogy Dominik szerződött Lászlóékkal és, hogy ő is mérgezte meg Narancsvirágot. Közben azért átjött Liliékhez, nem mindent telefonon kell megbeszélni.
- És nagyjából ennyi volt az elmúlt egy hét, eléggé tartalmas volt az biztos.-sóhajtotta fáradta Lili.
Kitti nem szólt egyetlen egy szót sem, csak ott ült Lili szobája ágyán és némán figyelt, gondolataiba merülve. Ez átütött csalódottság és gyűlöletté, arca teljesen elkomorult. Majd legördült arcán az első könnycsepp, követte vagy ezer.
Lili odahajolt és hosszasan megölelte, Kitti tudta mire vélje ezt az ölelést, hogy mindig és mindenben számíthat a lányra.
♡•••••••••••••••♡
- Gratulálok Dominik, igaz nem úgy csináltad ahogyan kértem, de legalább ki készítettük teljesen a Füst tenyészet lelkét. Most kevesebb lovat fognak indítani versenyeken. Mostmár szabad utadra engedlek!-vigyorgott öntelten László.
- Rendben, akkor viszlát !-köszönt el udvariasan Dominik.
- Ne menj olyan gyorsan. Szeretnénk megjutalmazni a szorgos kitartásodért és munkádért, ezért megadom az összeget amit kértél.-hadarta vigyorogva.
"Nekem itt valami bűzlik! Sohasem szokott ilyen kedves lenni senkivel!"-gondolta magában Dominik.
- Köszönöm szépen, igazán kedves ma!-mondta vigyorogva ő is.
- Ugyan, na megadom és viszlát!-komorodott el arca egy pillantat alatt.
- Rendben!-helyeselt Dominik is.
- Na, itt van 250.000 Ft, amennyit kértél, kösz szépen a segítséget, viszlát, talán örökre, talán nem!-intett idegesen, olyan stílusban mint, hogy "hagyjanak békén"mozdulattal.
Dominik is intett egy "viszlát" félét motyogott közben. Majd elhajtott. Közel sem utoljára...