Stray Kids Oneshot

• A rossz kívánság

Minho X Jisung

Ön Han Jjsung? - szól bele a telefon túl végén egy ismeretlen hang.
Igen. Én vagyok - válaszolok de próbálok nem szipogva válaszolni.
Sajnos rossz hírt kell közölnunk - tart egy kis szünetet - a barátja Minho súlyos sérülésekkel kórházba került - mondja el a monoton szöveget ilyenkor.
Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni így vártam a vonal túlsó feléről a következő szavakat.
Be tud hozzá jönni ha szeretne a portán megmondja kihez jött aztán beengedik. - tettem le a telefont választ sem adva neki. Gyorsan felkaptam a cipőmet és kocsiba ültem hála az égnek hogy ebben a kis városban csak egy kórház van így pontosan tudom hova kell mennem. Út közben a könnyeim megint megindultak. Mikor leparkoltam olyan hirtelen csapom ki az ajtót hogy a mellettem lévő kocsinak sérülést is okoztam de engem jelenleg csak Minho és az éppsége számít. Olyan hirtelen rontok be hogy mindenki felém fordul oda szaladtam a portashoz és rögtön mondtam kihez jövök elmondta hol találom aztán ott sem voltam. A lift túl lassúnak tűnt és sokan is vártak rá így a lépcsőt választottam úgy szeltem a fokokat hogy majdnem felboritotam egy velem egy korú csajszit. Mire felertem rögtön a 304-es szobát kezdem el keresni a szememmel. Miután meglett se szó se beszéd berontottam a kortermedbe amit furcsaltak főleg a szüleid de nem törődtem velük nekem most te vagy az első és az is maradsz örökre.

Az orvosok nem tartózkodtam bent amikor leultem melléd. Fehér voltál mint a fal de lehet hogy még a fal is irigykedik rád most. Megfogdtam a kezed de élet jelet nem adtál magadról annyit mondtak hogy kómában vagy jelen pillanatban így még jobban kezdtek folyni a könnyeim. Annyit tudtam meg még hogy autó balesetet szenvedtel de ép időben hívtak mentőt és betudtak hozni szóval élet-halál közt vagy.

~~~

Ez lesz a második nap hogy itt vagyok veled az orvosoknak sincsen pontos információja hogy mi lesz veled.

Emlékszem amikor először találkoztunk. Éppen suliban voltunk és pár gyerek neki állt bántani és megakartak verni de te valahogyan ott termedtel mellettem és megvedtel. Persze te sem a kedvessegedrol voltál híres így nem csak én de mindenki furcsalta.

Pár hét múlva meghívtal egy kávéra amin sokat gondolkodtam hogy elmenjek-e vagy sem de elmentem és jól is döntöttem. Egyre többet beszélgetünk és egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

Utána elhivtal egy moziba ahol horrort néztünk és úgymond ez olyan volt mint egy randi így szépen ki oltoztem ahogy te is és egy rózsát is hoztál nekem. A film alatt csak remegtem amire te elkezdtel nevetni de elbujatatal a karjaid közé és ott biztonságban éreztem magam. A film után az arcomra nyomtal egy puszit és már itt éreztem hogy nem csak baratsagbol vagy velem. Mellesleg megjegyzem hogy nem enyhén hasonlított akkor a fejem egy paradicsomhoz.

Utána be mutatalak a szüleimnek és nálunk is aludtál azon az estén kértél meg hogy legyek a barátod amire talán túl hangosan és hirtelen mondtam igent. Amire felnevetel. Imádom a nevetesed. Este felé pedig csokokat lopva egymástól egymás karjaiban aludtunk el.

Viszont egy nap el lettünk híva egy hazibuliba ahova szívesen mentünk mindketten. Veled ellentétben én alig itam de te már azt sem tudtad hol vagy. Után történt életem legnagyobb hibája. Téged kerestelek a szememmel és meg is lettél egy másik pasassal aki ráza előtted popsijat és te pedig élvezed is ezt aztán hirtelen szembe fordult veled és ajkaidra hajolt. Nekem ennyi elég is volt és kirontotam onnan aznap csak a fagyi és a csoki volt a társaságom este.

Másnap próbáltál beszélni velem ami nem jött össze mivel te azt sem tudtad miért is tartok távolságot ezért elküldtem a videót ahol épen az idegen ember szájában turkalsz. Mivel az egész baráti közösség levideozta és feltette mindenhova így könnyű volt elkuldenem neked.

Pár hét után sem adtad fel ezért jobbnak tűnt tiszta vizet önteni a pohárban így elhivtalak hogy talkozunk a parkban. Mikor oda értem te már ott voltál és egy rózsát szorongattal a kezedbe amit oda adtál amint meglattál. Elkezdtel mindent mondani hogy csak én számítok neked és csak én vagyok neked de mit is vártam ezt sem tudtuk megbeszelni vita nélkül. Az utolsó mondatom fáj a mai napig a legjobban ami az volt

"bárcsak halott lennél"

Utána kaptam a hívást a kórházból és rögtön magamat hibaztatam mivel én voltam ilyen nyomorék hogy elmentem mielőtt megbeszélhetuk volna.

Pár hónappal később

Itt állok a sírod előtt és magamat hibáztatom a történtek miatt. Az egész az én hibám volt ha nem mondom ezt és nem dühösen ülsz volán mögé akkor lehet még itt lennél mellettem vagyis velem.

Annyira sajnálom Minho - suttogok miközben a könnyeim folynak és egy rózsát teszek le a köre.

Vége