Stray Kids Oneshot

• 5. Eltitkolt érzelmek

Minho x Jisung

Omegaverse!

Amint lekezelte a sebeimet. Elterülve a kanapén hallgattuk egymás lélegzett vételeit. Néha-néha a kisebb Omegának megsimogattam a fejét és a hátát, aki rajta fekszik. Tudja, hogy választ vár a kisebb, hogy mi is történt az arcával, de egyáltalán nem sietetti és csak türelmesen várja, hogy megnyíljak előtte jóban és, hogy megnyugodjak.

Alszol már? - kérdezem tőle hallkan, ha netalántán alszik is ne keltsem fel Őt, de csak egy nemleges fejrázást kaptam válaszul. - Apám volt - mondom ki gondolkodás nélkül, mire csak kérdőn pillant fel rá és várja a folytatást. Én csak egy mély levegőt vettem és csukott szemmel folytattam a mondandóm - Nem az első alkalom, hogy eljárt a keze - mondom, mire érzem hogy jisung a kezemért nyúlt és elkezdte simogatni, amire egy halvány mosollyal reagáltam le. - Néha talán meg is érdemeltem - éreztem, ahogy szorít a kezeimen, majd szorosabban magához ölelt, míg nekem elkezdett bekönnyezni a szemeim. Utáltam erről beszélni mindig is, mert elérzékenyülök és olyankor sosem érzem magam úgy, mint egy Alfa.

Senki sem érdemmel ilyen bánásmódot - motyogja a mellkasomba - Még az apádtól sem - majd rásimít az arcomra mire én kinyitom a könny áztatta szemeimet és csak az aggódást veszem észre íriszeiben. Letörölgeti egyesével azt az egykét könnycseppet, ami elhagyta a pilláimat.

Felült az ölembe, majd óvatosan végig simított sebeimen, amire csak mély levegőket vettem, ahogy megérintette az első sebemet. Ami a szám szélén helyezkedett el, amire kiengedtem a feromjaim, mivel nem volt túl kellemes. Egyben hangot nem akartam adni, de tudatni akartam, hogy mégis fáj nekem. Csak annyit észleltem, hogy utána egy halvány puszit nyomott rá, mire ki kerekedtek a szemeim és hirtelen levegőt is elfelejtem venni. Még a feromjaim is alább hagytak.

Nagyon fájt? - Ijedten hajol el tőlem és aggódóan pásztáz engem - Nem akartam fájdalmat okozni - szólal meg bűnbánóan hangom, mire nekem a a torkomra fagytak a szavak - Bocsánat - mászna le rólam, mire én a derekára fogok és marasztalom.

Nyugodtan folytasd - szólalok meg, miután megtaláltam az elveszett hangszálaimat.

A kis Omega végig simított újra az arcomon, majd tovább haladt a sebeimen. Az ajkamra, megint visszatért csak a másik oldalra, majd a következő állomása az a jobb orcám volt. Ahol a gyűrűk sérteték fel a bőrömet. Olyan lágyan puszilta meg az adott területet, hogy megborzongtam az ajka alatt és belemartam a derekába.

Többször is végig haladt az egész arcomon, ami melegséggel töltötte el a belsőmet és nem erősen, de kiengedtem halványan a feromjaim, amit a kisebb is követett ezért a citrus és a levendula terjengett az egész nappaliba. Áttért a nyakamra, amire belőlem kiszökött egy nagyobb sóhaj, ami a felettem lévőnek tetszhetett, mivel folytatta tovább és tovább.

Meg fordítottam a helyzetünket, ezért most egy szeppent Omega pillantgat a szemeiben.

A sz-szemed - szólal meg sokkosan ezek szerint vörös szempárjaim lettek. Nem tehetek róla egyszerűen tetszett, ahogy felettem tornyosult, de muszáj voltam átvenni az irányitást. - Gyönyörű - suttogja kettőnk közé, mire én csak lecsaptam az ajkaira és ízlelni kezdtem Őket. A nappali levegőjében meglehetett fulladni, mivel egyre erősebben keveredtek a feromjaink. Áttérve nyakára kezdtem el nyalogatni puszilgatni, majd egy kétszer meg is haraptam a területet. Az alattam lévő csak nyöszörgött és néha-néha egy két nyögést is kiengedett. - Min-Minho - szólal meg nagy nehezen, mire én csak kérdőn tekintettel emelem fel a fejem a nyakáról - Keresnek téged - biccent a fejével a telefonom felé, mikor picit normalizálta a légzését.

Oda pillantva apám nevét láttam meg a kijelzőn, mire torzba fordult az arcom. Nem akartam vele beszélni, de sajnos ameddig nem veszem fel, addig fog keresni.

Bocsi Sung - nyúltam a telőmért mikor vissza változót a szemem barnára. Egyből a konyhába sétálva vettem fel a készüléket - Igen? - szóltam bele liftező gyomorral.

Te mégis hol a fenében vagy?! - kérdezi picit sem normális hangnembe - Remélem Jinnihez mentél megbeszélni a dolgokat - köpi konkrétan a szavak a készülékbe, mire nekem a Női Alfa névre csak megfeszültem. Talán egy picit erősítettem is a feromjaimon a tudtomon kívül.

És ha nem nála vagyok?- kérdezem szem forgatva

Ajánlom neked hogy ott legyél - mondja még mindig méreggel itatott hanggal - Ha megtudom hogy annál a kurva Omeg..

Ne vedd a szádra a nevét! - szakítom félbe és megfeszült álkapoccsal sziszegtem el a szavaim.

Jaj de birtokló lettél - nevet fel cinikusan nekem meg erre felvette a szemeim a vörös színt -Ha nem akarod, hogy úgy járjon, mint te akkor azonnal beszélj a barátnőddel - fenyeget meg, majd rám rakja a telefont.

Idegeségemből elhajítottam a telefonom, ami egy nagy csattanással ért földet. Hajamba túrva próbáltam magam lenyugtatni. Hiába nem hivatalosan az Omegám akkor is tudat alattim mégis tudott valamit, amit én nem. Idegesen trappoltam körbe-körbe a konyha asztalnál, mire csak elkezdtem érezni a levegőbe halovány levendula illatot, mire oda kaptam a fejem. Az ajtóban pillantottam meg Jisung aggódó szemeit.

Mi történt? - kérdezi végig nézve az ideges valómon, majd a telefonomat pillantotta meg a sarokba, mire én is oda néztem egy pillanatra.

Semmi csak ahhhhhhh - őrjöngtem tovább a hajamba túrva és néha meghúzva azt. Egyáltalán nem akartam, hogy a kisebb is átélje azt amit Én. Mert oké, hogy én a fia vagyok és viszem a cégét, azért nem bántott annyira, de Jisunggal bármit csinálhat neki Ő csak számára egy idegen idegesítő Omega.

Gondolataimból csak egy ölelő kéz ránt vissza, ami megakadályozza, hogy tovább járkáljak. Lepillantva a kar tulajdonosára egyből a szemem egy nyugodtabb állapotban tért vissza, mivel megérezte a kisebb feromjait, amik egyből lenyugtattak és sokkal higgadtabb lettem. A karjait leszedtem, majd én egy szoros ölelésbe vontam Őt. Mélyen belélegeztem az friss virág illatot és ettől a pillanattól tudta az Alfa, hogy a farkasa réges régen már kiválasztotta magának az Omegát.

Még egy rész van remélem várjátok <3