Stray Kids Oneshot

• Miért hagytál itt?

Minho x Jisung

Nagyon szeretlek picim- puszil bele a hajamba miközben a moziba filmet néztünk. Közelebb bujok hozzá és már nem is érdekel a film igazán csak az hogy együtt vagyunk. - Tudod min gondolkoztam?- kérdezi miközben már a parkban sétálunk kézen fogva. Nézek rá ezzel is azt sugalva hogy folytasa. -Miért álmodsz velem több év után is?- kérdezi mikor is megálltunk a sétálásban. -ezt most nem értem. - rázom a fejem. -Nem emlékszel akkor enged hogy megmutassam.- huzz maga mögött mikor hirtelen válttozik egyet a táj. Egy fekete autoban üllünk ahol a menedzser és Minho és changbin van még a kocsiban rajtam kívül. Éppen valami komoly dologrol beszélhetnek. Piros lámpánál álltunk majd amikor zöld lett elindultunk. Egy hangos dudálást lehetett hallani ezért oda forditottam a fejem, de bárcsak ne tettem volna. Egy másik kocsi többel jött mint a megengedet és telibe belénk hajtott.

Zihálva kellek fel ebből az álombol ami sajnos megtörtént. Mindenki meguszta kisebb sérülésekkel ezt a balesetett kivétel Minho aki sajnos a helyszinen elhunyt már. Ez az esett több mint 3 éve történt a tagok probálták velem elfeledni de sosem fogom tudni teljesen elengedni őt. Pár honapja nem gyötört ez az álom engem de úgylátszik visszatért. Megint kezdödik, majd minden előröl az éjszakáimbol. Miután sikerült felfognom hogy most már nem álmodok kiszenvedtem magam az ágybol és felkapcsoltam a villanyt. Az egyik szekrény felé veszem az irányt utána amibe van egy doboz tele emlékkekel. Muszáj volt a srácok miatt elpakolnom mindent ami rá emlékeztett. Leszenvedtem a nagy dobozt a szekrény tetejéről, majd szépen lassan kinyitottam.

Az első amit megpillantottam benne az a közös vulkán karkötönk volt amit a Jeju szigetem vettünk az első évfordulonkon.

Tetszik baba? - sugttogja a fülembe miközben a karja a derekamon pihen és ölel hátulrol engem. Nagyokat bolintgatok és ezáltal behuz engem a boltba és az eladonak mondja is hogy szeretne kettőt belőle. - Legyen ez a karkötö annak a jele hogy mindig szeretni foglak és sosem hagylak el- nyujta felém a kis fekete kövekkel ellátot ékszert amit felhuz a kacsomra utána meg az övére is.

Amint ezt kivettem felraktam a kezemre és szépen visszagondoltam erre a pár mondatára. -Azt mondtad sosem hagysz el. Akkor most miért vagyok egyedül?- motyogtam főleg magamnak mikor a láva köveket egyenként végig simitottam. A következö ami a kezem közé került az egy fotó kolázsos kép volt amit az első randevunkon készített rolunk egy arra járó turista.

Elnézést- szolitott meg a mögöttünk egy középkoru férfi angolul. Hátra fordultunk mire rögtön elkezdte darálni a dolgokat amit nagyjábol értettem míg Minho mellettem csak sürün pislogott. - Ingyen tietek ez a kép - kezdi el a gépén mutogatni a fotókat amiket csinált kettőnkről. Az egyik képen éppen valamit nagyon mutattam előre a páromnak miközben Ő csillogo szemmekkel nézett engem ezt szemből sikerült el kapnia a pillanatott. A kővetkezo képen éppen közre fogtam az akkoriban lilla hajút mellettem és az arcára nyomtam egy lehelett puszit. A harmadikon ami az utolsó azon pedig csak boldogan mentünk kézen fogva.

Egy két könnycsepp megindult a szebemből mikor vissza emlékeztem erre a kis emlékre. Annyira csodálatos volt amikor vele voltam. - Bárcsak még egyszer látnám azt a csillogást a szemedben - törlöm le erőszakosan a ki gördülni kivánt könnyeket. A következő egy maci ami egy öröké virágzó rózsát tart. A fehér macit akkor kaptam amikor az első randikra nem tudott mit hozzni ezért ezt a kis cuki plüst találta ki.

Ezt neked hozztam - huzza elő a táskájából a macit - Nem tudom mennyire tetszik neked de remélem elfogadod ezt tőlem. - mosolyog rám bazsajogva mikor már elvettem tőle a kis jegesmedvét. Annyira cuki gesztus volt tőle hogy ezzel érdemelte ki az első arcra puszimat is.