Stray Kids Oneshot

• 6. Eltitkolt érzelmek

Minho X Jisung

OMEGAVERSE !

Pár hónappal később

Minho teljesen megszüntette a kapcsolatát a szüleivel, de főleg az apjával. A családi céget, pedig a húga viszi tovább. Így már oda sincsen beszólása. Keresett egy irodai munkahelyet és most ott tölti a napjai nagy részét. Az Omegával elválasztalanok egész végig egymás mellett voltak, ezért az idősebb Alfa egy ujjal sem tudott hozzá érni. Jinnivel egyszer találkozott, azóta tartania kellett magát, hogy ne verjem be neki, de egy kisebb veszekedéssel lezártnak tekinteték és sosem keresték egymást. Sokkal nyugodtabb az élete, miután a toxicus embereket elengedte az életéből. Most a kis Omegával él együtt a nagyváros melletti kis faluban.

Az Alfa éppen hazafele tartott vezetve a fekete kocsijával. A felhajtóra felállva állította le a motort, majd a kertes házuk felé vette az irányt. Kiszállva a gépjárműből keresi a zsebeiben, amit megtalálva nyitja ki az kaput egy fehér kiskutya üdvözölt engem.

Szia Bbama - guggoltam le hozzá rögtön, mikor bezártam a kaput és megsimiztem Őt, mire csak eldobta magát oldalra, hogy a pocakját is simogassam meg - Ki volt a legjobb házőrző? - dögönyözőm meg a hasát - Igen te voltál - kezdtem el hozzá el vékonyított hangom beszélni.

Amint nyílt az ajtó Bbama rögtön fel tápászkodott négy lábra és egyből Jisunghoz szaladt, aki a bejárati ajtóból kémlelte a jelenetet. Felállva a guggolásból egyből az Omegám felé kezdtem el sétálni, akit egy gyors arcra puszival köszöntöttem, majd belépve az előszobába levenni a cipőmet. Megcsapott engem a finom étel illat, így csak kíváncsian néztem a páromra.

Mi jót főzöl Picur? - Vonnom rendes ölelésbe, majd az előbbi arc puszi helyett egy rendes csókot kezdeményezek. A szomszédok nem túl elfogadók, így csak bent tudunk ilyesmiket csinálni. Miután elváltunk csak egy sejtelmes mosolyt kaptam tőle és a csuklómra fogva maga után húzott az étkezőbe.

Az étkező asztalnál tele volt minden féle finomsággal, amit eltudtál képzelni. Felvolt szépen díszítve lufik voltak, amik inkább a fehér és a kék szín dominált vagyis a mi két kedvenc színeink. Az asztal közepén egy doboz foglalt helyett, ami egy szép világos szalaggal volt megkötve és mellette két-két gyertya foglalt helyett. Csak sokkosan bámultam a mellettem állóra, mivel nem ma van az évfordulónk, így nem tudtam mire vélni ezt a nagy készülődést.

Mit ünneplünk ma? - szólalok meg, majd még mindig az asztal és Jisung közt cikázik a szemem.

Meglepi - mosolyog sunyin, majd helyett foglal a helyén - Együnk előtte és, majd minden kiderül sorjában - kezd el szedni a levesből, majd én is bizonytalanul ugyan, de helyett foglaltam előtte.

Elfogyasztva a levest, majd a másodikat. Amik nagyon finomak voltak. Most desszertezünk én egy pogácsát majszoltam, mikor felpillantottam Jisungra és csak nevettem rajta. Kérdő pillantásokat kaptam tőle, mire megfogtam egy szalvétát.

Olyan lett az arcod Baba - álltam fel a székemből és mellé lépkedtem. A kezemben lévő szalvétával letöröltem az orrát, majd a szája sarkában is észrevettem egy kisebb habot a süteményéről. A másik kezemmel a állára fogtam és magamfelé fordítottam, mire csak megszeppent szempárjaival találkoztam. Egyre közelebb és közelebb hajoltam az ajkaihoz, majd le csókoltam onnan a kis maradványt. - Nagyon finom a sütid - szólalok meg elhajolva tőle és a szemeibe nézve nyaltam végig az párnácskáim.

Ő csak zavarában elfordította a fejét és csak megköszörülve a torkát vette a kezében az asztal közepén még mindig elhelyezkedő dobozt és a kezembe nyomta. Egy ideig kémleltem a szemeit hátha óhajt valamit még mondani nekem, de csak kíváncsi szemeivel pásztázott hol engem hol a dobozt a kezembe.

A fehér dobozt megforgattam. Súlyra nem volt nehéz, így elkezdtem kibontani leszedtem róla a szalagot, ami masnival volt rákötve. Azt lerakva az asztalra nyitottam fel a doboz tetejét. Amint beletudtam leesni a dobozba. Megpillantottam benne csomó kis apró rózsa sziromok a között megbújt egy baba cipő, amire rögtön leesett miért volt az ünneplést. Babánk lesz! Sokkossan bámultam a kis apró lábbelit, majd amint észhez tértem eldobva a dobozt ugrottam Jisunghoz, aki már csillogó szemeivel nézett.

Szoros ölelésbe passzíroztam és egyből egy lágy csókot adtam az ajkaira. Levendula illatot éreztem az egész számba, de egy pillantra sem bántam csak tovább és tovább faltam Őt. Persze levegő hiány, miatt elkellett válnunk, így találkoztam Jisung könnyes szemeivel.

Jisung ez nagyon jó hír ne sírj mert én is fogok - törlöm le mindegyik könnycseppet, ami legördült az arcán - Vigyázni fogok rátok ameddig élek - simítok a hasára és egy halvány mosolyt ejtek, mikor lepillantok oda - Szeretlek titeket - simítok el egy hajszálat a füle mögé és egy ölelésbe vonom Őt.

Vége

Remélem tetszett ez a hosszabb oneshot. Én nagyon élveztem megírni az egész történetet. Esetleg írhatok kéréseket, párosokat akikkel szívesen olvasnátok történetet <3

Btw. Nyaralni voltam posztoltam volna kintrol is de valamiért a wattpadom kint megörült. 🫶🏻