Kolozsváros olyan város...

02. | Megérkezés

Ott álltam a repülőtér közepén, persze nem szó szerint a kifutón, csak a váróteremben, hogy be tudjunk végre csekkolni. Az utóbbi napokban nem történt semmi érdekes, leszámítva azt, hogy édesanyám vagy százszor megkérdezte megvan - e mindenem, Lina pedig ahányszor csak alkalma adódott rá lelkemre kötötte, hogy mindenképpen adjam oda küldeményeit Áronnak. Már láttam a fiú megjelenő alakját - aki nem mellesleg késett, mint mindig - , amikor is üzenetem jött. Méghozzá nem mástól, mint Dóritól.

Sziasztok!
Sajnos közbe jött egy nagyon fontos dolog, ami miatt csak holnap tudunk utánatok menni Kolozsvárra. A jegyeiteket elküldtem a mellékletben.
UI: Aliz, kérlek bírd ki Áron mellett, bármennyire is nehezedre esik!
Dóri és Robi

Na ez remek hír volt, mondhatom! Most még utazhattam is együtt vele egyedül. Mire végre sikerült felfognom az üzenet tartalmát, az emlegetett szamár már oda is ért mellém.

- Hello Al, te is megkaptad az üzenetet? Komolyan ennyire elviselhetetlennek hisz engem Dóri? - tette fel a költői kérdést, amire mindannyian tudtuk a választ.

- Ne hívj így! - kértem ki magamnak a rémes becenév hallatán. Engem csak ne becézgessen senki, főleg ne Áron!

- Ezek szerint együtt fogunk utazni. - hagyta figyelmen kívül előbbi kijelentésemet.

- Hát biztos, hogy nem, mert szeretnék majd minél távolabb ülni tőled.

- Aliz, Aliz, drága Aliz, - ciccegett. - ha nem esne nehezedre az olvasás, akkor tudhatnád, egymás mellé szól a jegyünk. - mutatott a kezemben tartott készülék kijelzőjére, ahol valóban ott virított a jegyek székszáma.

- Ó, de jó! - vágtam grimaszt.

Elindultam, hogy becsekkoljak és végre felülhessek a gépre, majd aludjak egy jót. Szép álmok voltak.

- Te meg hová mész? - jött utánam, mint egy hűséges kutya.

- A gépre, okoska. - válaszoltam hátra sem nézve. Még csak hajnali kettő volt, de már hulla fáradtnak éreztem magam. A fiú kiszívta minden életerőmet a hülye kérdéseivel. Meg az csak részletkérdés, hogy nem is aludtam valami sokat.

- És engem meg se vársz? - tette keresztbe kezeit.

- Hát... van más választásom? - tettem szét kezeimet színpadiasan.

- Van, de akkor nem utazhatnál együtt egy ilyen hírességel. - fényezte azt hiszem magát.

- Köszi, ezt bóknak veszem.

[...]

Igazából mehettünk volna busszal is, ha nem csak négy hely kellett volna nekünk. Eleve a busz csak akkor érte meg, ha többen utaztunk. Több ember, több hely, ergó kevesebbet kell fizetni személyenként. Mondjuk a repülőutat így is az egyesület fizette, szóval nem is panaszkodhattam. Csak hát Áron nem éppen volt valami jó útitárs... Ki gondolta volna, hogy álmában horkol? Hát én nem. Legalább a nyála nem folyt rám, bár az is kevesen múlott.

Röpke öt és fél óra alatt, egy átszállással oda is értünk. Dobtam is anyának meg Dóriéknak egy SMS - t, hogy megérkeztünk és minden rendben van. Miután átvettem csomagjaimat, szemeimmel Áront kezdtem keresni, akit út közben valahol sikeresen elhagytam. Szegényke még az alvás utáni kómában volt. Egy percre még az is megfordult a fejemben, hogy átszállásnál hagytam el, de aztán rájöttem, akkor fárasztott a vicceivel. Mondjuk nem nagyon emlékeztem rá, mert éppen zenét hallgattam, amit a fiú nem vehetett ezek szerint észre vagy csak nem akarta. Visszaemlékezésemből az zökkentett ki, hogy megcsörrent a telefonom, ami ismeretlen számot írt ki. Ki zavarta meg nyugalmamat?