15. rész

59 3 0
                                    

Hatalmas vigyor terült szét az arcomon, amikor megláttam a Mikaelsonokat. Egy kicsit megnyugodtam, mert tudtam, hogy az Ősi vámpírokkal az oldalunkon van esélyünk. Nem modtam el a falkának, de kételkedtem benne, hogy nyerhetünk. De most talán győzhetünk.

- Minek köszönhetjük a látogatásotokat? - kérdezte Deucalion

- Érdekes, hogy ezt pont te kérdezed meg - mosolygott Elijah - Hiszen te sem vagy Beacon Hillsi. De válaszolva a kérdésedre miattad vagyunk itt.

- Az örök vámpír-vérfarkas viszály - mosolygott hamiskásan Deucalion

- Ó, nem. Tévedsz - nevetett fel - Niklaus hívott ide minket. És tudod, hogy az a dolgom, hogy védjem a fivéremet - pillantott Klausra - Most viszont egy másik vérfarkas miatt vagyunk itt. Vámpír vagyok, így nem kedvelem a vérfarkasokat. Azonban mégis vannak néhányan, akik a szívemhez nőttek - mosolygott a mellette álló....Hayley-re? Nem is tudtam, hogy kapcsolatban áll a Mikaelsonokkal.

- Mint például? - mosolygott csábosan Kali

- Ne reménykedj - nevetett Rebekah - Utálom bevallani, de volt egy vérfarkas, akire az összes Mikaelson felnézett és tisztelt.

- Ne köntörfalazzunk - szólalt meg Kol is - Féltünk tőle. Határozott és erős volt.

- Elmondjátok végre, hogy kiről van szó? - kérdezte Ennis

- Arról, akiről eddig is szó volt - mondta Klaus Ekkor esett le nekem is és ahogy látom a többieknek is.

- Talia - suttogtam, de lévén, hogy mindenkinek érzékeny hallása van így is meghallották

- És itt a győztes - vigyorgott Klaus rám kacsintva - Utoljára figyelmeztetlek titeket. Jobb ha elmentek! - váltott komolyra

- Amíg ő él - mutatott Deucalion Derekre - addig nem megyek sehová.

- Akkor meghalsz - ordított Klaus és már támadt is Így tettünk mi is. Cora, Boyd és én azon voltunk, hogy az ikrek ne egyesüljenek. Derek Ennisnek ugrott neki, míg Deucalion Klaus-szal verekedett. Kali pedig egyértelműen Rebekaht vette célba. Az Alfa falka többi tagja pedig a többi Ősivel és a falka többi tagjával volt elfoglalva. Egy darabig dulakodtunk az ikrekkel, de aztán Ethan visszahúzta a karmait, felemelte a kezét és letérdelt jelezve, hogy megadja magát. Aidan megsemmisülve figyelte a testvére tettét, de tovább hadakozott velünk. Mikor Boyd és Cora leszorították a földre, én pedig fegyvert fogtam rá, végül ő is megadta magát. Ekkor pillantottam csak Derekék felé. Klaus Deucalion felett állt és készült végezni vele, Rebekah pedig már végzett is Kalival és a falka többi tagja is végzett a többi Alfával. Majd Derekre pillantottam és az ereimben megfagyott a vér. Az egészet lassítva láttam. Derek Ennis-szel dulakodott a perem szélén, Scott a földön fekve próbált segíteni neki azzal, hogy megkarmolta Ennis lábát. Ennis lába megbicsaklott és zuhanni kezdett lefelé. Csakhogy még mindig Derekbe kapaszkodott, így magával rántotta őt is.

 Csakhogy még mindig Derekbe kapaszkodott, így magával rántotta őt is

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

 Felsikoltottam, de nem csak én hanem Cora és Lydia is. Klaus felnézett és miután realizáta, hogy miért sikítottam egyszerűen csak leütötte Deucaliont, aki eszméletlenül terült el a földön. Klaus hozzám rohant, át akart ölelni, de én kitéptem magam a karjaiból és rohanni kezdtem lefelé. Corával egyszerre értünk oda. Derek és Ennis teste egymás mellett feküdt, Lydia pedig Derek mellett állt. Rettegve és könnyezve nézett rám. Ekkor jöttem rá Lydia azért sikított, mert tudta, hogy Derek meg fog halni. Cora zokogva rohant oda a bátyjához, aki nem mozdult. Ennis-szel ellentétben. Ugyan alig élt, de élt. Derekkel ellentétben. Bosszútól fűtve vettem elő a fegyverem és léptem mellé. Gondolkodás nélkül lőttem bele az egész tárat. Mikor már biztos voltam benne, hogy halott csak akkor guggoltam Derek mellé. Nem lélegzett. Egyértelműen meghalt.

Nem tudom, hogy kerültem Deaton rendelőjébe és azt sem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de egyik sem érdekelt

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nem tudom, hogy kerültem Deaton rendelőjébe és azt sem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de egyik sem érdekelt. Üres voltam. Derek teste a vizsgálóasztalon feküdt. Rajtam kívül senki sem volt a rendelőben. A váróból hallottam néhány hangot. Azt hiszem Scotté, Deaton-é és Klausé volt. Lassan léptem az ajtóhoz ahonnan jobban hallottam a beszélgetésüket.

- Nem hiszem el, hogy Derek meghalt - mondta Scott megtört hangon

- Az Alfa halott - jelentette ki Klaus mintha eddig nem lettek volna ezzel tisztában

- És? - kérdezte Scott kicsit mérgesebben

- Úgy értem, hogy mivel az Alfa meghalt, akkor kell lennie egy új Alfának.

- Valószínűleg Cora lesz az hiszen ha nem a gyilkosa az, akkor a legközelebbi vérrokona. Aki pedig a húga - mondta Deaton majd felsóhajtott - Kudarcot vallottam.

- Ezt hogy érti? - kérdezte Scott

- Megígértem Taliának, hogy vigyázok a gyermekeire. Előbb Laurát vesztettem el és most Dereket sem tudtam megvédeni.

- De Cora még itt van - mondta Scott - Őt még megvédheti. Amúgy hol van most?

- Isaac hazavitte - mondta Deaton - Teljesen kiborult. Be kellett nyugtatóznom.

- A többiek? - kérdezte Klaus

- A vadászok Argentéknél vannak. Stiles Lydiával van, aki szinte katatón állapotban volt. Erica és Boyd Petert keresik, hogy közöljék vele a hírt. Bár szerintem már tudja. Paige pedig bent van Derekkel. Ő is magánkívül van. Szerintem azt sem tudja, hogy idehoztuk.

- Beszélek vele - mondta Klaus majd megindult az ajtó felé

- Várj még - szólt utána Deaton - Hadd búcsuzzon el Derektől - mondta mintha tudná hogy ezidáig hallgatóztam. - Most találtak újra egymásra és mégsem lehetnek együtt.

- Tragikus szerelem - sóhajtott Klaus majd csend lett.

Ekkor néztem csak újra az asztalon fekvő Derekre. Az arca falfehér volt, a ruhája szétszaggatva, mély karmolásnyomok az egész testén. Mellé léptem és megfogtam a kezét.

- Miért nem jöttem vissza hamarabb? - kérdeztem sírva - Több időnk lehetett volna együtt. Az én hibám az egész. Miért engedtelek oda? Igaza van Klausnak. Tragikus szerelem a miénk. Először te vesztettél el engem és most én téged. Bárcsak utálnálak akkor nem fájna ennyire - zokogtam - Látod? Még most is hülyeségeket beszélek. Soha nem gyűlölnélek. Rómeó és Júlia szerelme is tragikus volt. Mindketten meghaltak. De nekem élnem kell tovább, mert ha utánad mennék, akkor nagyon mérges lennél rám a túlvilágon. Pedig most legszivesebben azt tenném. Képtelen vagyok elviselni azt a fájdalmat, amit most érzek. Talán Rómeó és Júlia is azért lettek öngyilkosok. Remélem békére leltél és megtaláltad anyukádat, apukádat, Laurát és mindenkit a családodból. Ígérem vigyázok Corára és a falkádra. Mert akárki is vezeti majd a falkát, akkor is te leszel az Alfájuk. Szeretlek! - pusziltam meg az arcát - És örökké szeretni is foglak - mondtam majd elengedtem a kezét és elindultam az ajtó felé. A kezem már a kilincsen volt, amikor valami mozgolódást hallottam magam mögül. Azonnal a fegyverem után nyúltam. Lassan fordultam meg és fogtam az előttem lévő betolakodóra. A szemeim kikerekedtek. A fegyver hangos koppanással esett a földre.

- Ó, Istenem - csak ennyit tudtam reagálni

Halhatatlan szerelemWhere stories live. Discover now