22. rész

26 0 0
                                    

Ahhoz, hogy elkezdhessem a kezelést szükség van vérre és egy papra. Első körben Melissát hívtam fel. Ő jelenleg is a kórházban van és dolgozik. Egy ideig tiltakozott, hogy vért hozzon ki a kórházból,-ami érthető-de végül belement. Egy órával később megérkezett jó pár tasak vérrel és a pap is a házban volt már. Szerencsére nem kellett titkolóznunk előtte, hiszen ismerte a természetfelettit, bár helytelenítette azt, amit tenni készülünk.  Miután elment, a szentelt vérrel felpakolva lementem a pincébe Dean-hez. Természetesen Derek is velem tartott, hiszen nem volt hajlandó leengedni egyedül. Hiába mondtam, hogy Dean így nem tud ártani nekem.

- Na végre! Már kezdtem unatkozni - szólalt meg Dean

- Veled ellentétben én nem unatkoztam - mutattam felé a vértasakokat

- Gondolom szentelt vér - forgatta a szemeit

- Így van - mondtam

- Most miért erőlködsz - sóhajtott - Úgyis kinyírlak.

- Azért teszem, mert törődöm veled. Tudom, hogy ez most téged nem hat meg, de ha újra önmagad leszel, akkor hálás leszel nekem.

- De nekem tetszik az új Dean - vigyorgott - Belevalóbb mint az a rinyáló idióta, aki voltam.

- Kár, hogy neked most nincs beleszólásod - mondtam, majd oda léptem hozzá egy fecskendővel. Habozás nélkül döftem a karjába. Az arca eltorzult és mély morgás tört fel a torkából. Pár másodperccel később maradt abba, majd gyűlölködve nézett rám.

- Minden betegedet így szúrod meg egy tűvel? - kérdezte - Elég szar orvos lehetsz

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Minden betegedet így szúrod meg egy tűvel? - kérdezte - Elég szar orvos lehetsz.

- Csak veled vagyok ilyen "kedves" - mosolyogtam rá - Jöhet a következő adag?

- Alig várom - mondta gúnyosan Ezután megismételtem az iménti mozdulatsort. A reakciója ugyanaz volt.

- Fura - mondtam

- Micsoda? - kérdezte Derek először mióta beléptünk

- Jé! Van hangja! - mondta Dean - Nyugi! Miután kinyírtam a nejed, te jössz!

Derek morogva mozdult Dean irányába. Az utolsó pillanatban léptem elé, hogy megakadályozzam.

- Ennyit nem ér - mondtam

- Fenyeget - morgott

- Minden második mondatával fenyeget, de nem veszem magamra. Ő most nem önmaga. - Derek továbbra is meredten figyelte az ördögcsapda közepén ülő démont, aki csak vigyorgott rá. - Hagyd rá! - parancsoltam rá a férjemre Ekkor lépett csak hátra. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem fog támadni, akkor léptem csak el mellőle.

- Mit találtál furának? - kérdezte valamivel nyugodtabban

- A reakcióját - sóhajtottam - Nem úgy reagál a szentelt vérre, ahogy Crowley. Valami nem stimmel.

Halhatatlan szerelemWhere stories live. Discover now