A TÖRTÉNETET NEM LOPTAM! ÉN ÍRTAM, CSAK PROFILT VÁLTOTTAM!
Paige Krasikeva, az első késszúrás Derek Hale szívében. A született farkas soha nem tudta túltenni magát első és talán egyetlen szerelme elvesztésén, főleg, hogy neki kellett elvennie az él...
Egyszerűen nem hittem el, amit láttam. Ahol eddig Derek élettelen teste volt, most egy eléggé élő, hatalmas farkas ült. Nem tett semmit, nem vicsorgott rám, nem készült támadni, csak ült a vizsgálóasztalon és bámult rám. Ha tudnám, hogy Derek is képes farkassá változni, akkor azt hinném, hogy ő az. De akkor hol van Derek teste? A remény még mindig bennem volt, hogy életben van és ő ül velem szemben farkasalakban. Annál is inkább, mert amikor a szemébe néztem, mintha Derekét látnám. Reménykedtem, de nem mertem elhinni.
- Derek? - kérdeztem félve mintha tudna válaszolni A farkas úgy nézett rám, mint aki azt kérdezi, hogy "Mit gondoltál ki vagyok?" - Hogy lehetséges ez?
A farkas nem válaszolt, csak lassan és óvatosan elfeküdt az asztalon. Akkor láttam meg a sérüléseit. Lassan léptem az asztal mellé és óvatosan tettem a kezem a fejére és simogatni kezdtem. Addig a másik kezemmel megérintettem a sebet az oldalán. Erre felmordult, de nem kapott oda. A sebei pont ugyanott voltak, mint Dereknek. Ezzel is bizonyítva, hogy ő valóban Derek. Szerencsére engedte, hogy bekötözzem a sebeit. A rendelőben nem találtam senkit, csak egy üzenetet Deaton-től:
"Derek lakásán vagyunk. Ránézek a falka sérüléseire. Pár óra és jövök. D"
Így, mivel Derek eléggé menni akart, odamentünk. Mindenki ott volt, mikor odaértünk. Én léptem be először, így Dereket senki sem láthatta.
- Jól vagy, kedvesem? - lépett azonnal hozzám Klaus
- Hát persze, hogy jól vagyok - mosolyogtam - Miért ne lennék jól?
- Gondoltuk, hogy ki fogsz borulni - kezdte Stiles - Tudod, mert....
- Derek meghalt - jelentette ki Lydia megtörve Stiles makogását
- Lydia - szólt rá Allison - Légy egy kicsit kíméletesebb!
- Semmi gond - nevettem - Ő nem is Lydia lenne, ha nem vágna egyből a közepébe.
- Biztos, hogy jól vagy? - nézett rám aggódva Scott is
- Jól vagyok Scott - mosolyogtam rá - Ha már Derekről volt szó.. - kezdtem Ekkor sétált be a nyitott ajtón a farkas. Chris és Allison a fegyverükért nyúltak, Lydia és Stiles hátrált egy lépést, a farkasok pedig eléjük álltak, hogy védjék őket, ha esetleg a fekete farkas támadna.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nyugi srácok! - léptem Derek elé felemelve a kezemet magam elé - Tényleg nem ismeritek fel? Elismerem eleinte én sem hittem el, hogy ő az, de tényleg így van.
- Derek - suttogta Cora, akinek az arca falfehér volt, a szemei pedig a sírástól vörösek. Egy hatalmas mosoly kíséretében bólintottam. Cora egy pillanat alatt összeszedte magát és rohant oda a farkashoz és szorította magához. A farkas felvonyított fájdalmában.
- Óvatosan - szóltam rá Corára - Még nem gyógyultak be a sebei.
