Sápadt tűz | Damiano David

Megoldjuk

Leköpöm a multat
A lélek-pókot, a cudart,
Leköpöm a lelkemet is,
Mert visszanyihog a multba.

Karinthy Frigyes - Leköpöm a multat

Késő estig beszélgettünk Victoriaval. Rengeteget mesélt nekem arról, hogyan is alakultak meg, mint együttes. Voltak olyan apró történetek, amiken jókat derültem, ilyen volt az, hogy nem szerette volna Damianot a bandában tudni. Voltak olyanok is, amiken pedig kissé elérzékenyültem, ilyen volt az, hogy sajnos nem nyerték meg az olasz X-faktort. Megtudtam, hogy ő és Thomas egy iskolába jártak, ott ismerték meg egymást és az ő ötletük volt az, hogy zenélni akarnak.
-Képzeld, én adtam a nevünket! - a lány szemei úgy csillogtak, mint két hatalmas gyémánt. Élvezte, hogy végre mással is beszélgethet, hogy lett egy lány barátnője. - Félig dán vagyok. A fiúknak összeírtam egy lapot csupa jól hangzó dán szavakkal és ez tetszett nekik a legjobban. Måneskin, azt jelenti, hogy holdfény.
Mosolyogva hallgattam végig a lányt. Fejét a hasamon pihentette, kezeim pedig szőke fürtjei között kalandoztak. Egyre kényelmetlenebbnek találtam a fekete nadrágomat, ezt pedig jeleztem is Victorianak.
-Szerintem felkapok egy melegítő nadrágot, de sietek vissza. - a lány letornázta magát rólam, hátat így a kanapénak döntötte.

A nekem kijelölt szobában ugyanúgy az ágyon volt a bőröndöm, mint amikor elmentünk itthonról. Kihalásztam a rengeteg ruha és fehérnemű közül egy pamut shortot, nagynehezen lerángattam magamról a farmernadrágomat. Tudtam én nagyon jól, hogy nem ezt kellett volna felvenni, de nem akartam belerontani Victoria munkájába.
Amint végeztem siettem vissza a nappali kényelmes kanapéjára, ahol meglepetésemre nem találtam meg a lakótársamat.

Az olasz lány a konyha irányból jött, egyik kezében próbált egyensúlyozni két félig teli borospoharat, míg a másikban a telefonját nyomkodta serényen. A lány segítségére siettem, kivettem az egyik üvegpoharat és visszalépkedtem a kanapéra.
Ezúttal Victoria mellém dobta le magát, majd pár perc elteltével a dohányzóasztalra dobta a készüléket.
-Thomas érdeklődött afelől, hogy vagy. - a lány a pohara pereme fölül engem figyelt.
Aranyosnak találtam a gitáros fiút, de sajnos négy évvel fiatalabb volt nálam. Nem lenne ellenemre egy kapcsolat, amiben ő és én szereplünk, de sajnos a korkülönbség egészen zavaró számomra.
Elpirulhattam, hiszen arra eszméltem fel, hogy Vic meglökte a vállamat.
-Na, csak nem bejön neked? - a lány felettébb örült annak, hogy talán összehozhat nekem egy kapcsolatot.
-Aranyos srác, de sajnos túl fiatal. - szomorú arccal néztem a barátnőm irányába. Victoria megértően bólintott, majd egy nagyot kortyolt a borból.

Percekkel később egyre fáradtabban éreztem magamat, köszönhetően az elfogyasztott alkohol mennyiségének és annak, hogy a nappali falán lévő óra lassan negyed négyet mutatott.
Victoria elkérte a poharamat és a sajátjával együtt a konyhába vitte. Lecsuktam a szemeimet és már majdnem az álmok édes világában jártam, amikor a lány megrázta a vállamat.
-Kényelmesebb lenne az ágyadban aludni. - ajkain lágy mosolyt ült, felém nyújtotta egyik kezét, felhúzott a kanapéról és egy szoros ölelésbe vont. - Annyira örülök, hogy megismertlek, D.

Nagyon jól estek a lány szavai. Megsimogattam a hátat, majd elhúzódtam tőle. Jó éjszakát kívántuk egymásnak, míg én jobbra, ő balra indult el, mindenki a saját szobájába. Lerángattam a nehéz bőröndöt a rekamiéról, majd alig, hogy belevetettem magamat a puha párnák közé, el is aludtam.
Bármennyire is szerettem volna elkerülni azt, hogy az álmomban is kísértsen a mai nap eseményei, ezt nem tudtam elkerülni. Többször is újra álmodtam azt, ahogyan anyám hozzám vágta a tányért, illetve azt is, ahogyan Damiano beszélt rólam.
Számomra csak pár pillanatnak tűnt az, amikor reggel felébredtem. Az ágyam melletti éjjeli szekrényen pihent a telefonom. Gyorsan magamhoz vettem, hogy megnézzem az időt, de sajnálatos módon nem volt bekapcsolva a készülék. Egy nagyot sóhajtottam és csendben magamat szidtam, hogy hogyan is felejthettem el azt, amikor a repülőn lekapcsoltam a készüléket.