Sápadt tűz | Damiano David

Kérlek

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz
öld, vagy csókold meg azt!

József Attila - Amit szivedbe rejtesz

A nap végén boldogan tudattam Victoriaval, hogy elkészítettem életem első tetoválását. A lány a munkaidőm végeztével becsörtetett a szalonba, így kénytelen voltam Marcoval közölni, hogy ma otthon alszom.
A főnököm - vagy most már hívhatnám akár a páromnak is - nem igazán örült ennek, mint kiderült egy  romantikus estét tervezett el velem, hármasban a kutyájával. Egészen addig nem engedett el engem a barátnőmmel, amíg meg nem ígértem neki, hogy majd bepótoljuk az elmaradt randit.
Egészen ironikus lett volna kettőnket egy boldog párnak, az általa szervezett estét pedig randinak nevezni. Az igazat megvallva nem voltam teljesen biztos abban, hogy a fiú mellett biztonságban fogom érezni magamat. Számomra a legfontosabb egy kapcsolatban, hogy a két fél megbízzon egymásban és úgy érezzék, amíg a párjuk mellettük van, nem történhet velük semmi.

Victoria boldogan újságolta el nekem, hogy Ethan és Thomas társaságában töltötte a délután nagy részét, miután elköszönt tőlem, és megbeszélték, hogy ma egy házibuliba fogunk menni.
Természetesen Vic már mindent megtervezett, így szinte percről perce le volt osztva az esténk.
-Egy valami viszont nincsen megszervezve, ez pedig a ruhád - itt már viszont sejtettem, hogy a lány rosszban sántikál. - Kiválaszthatom neked?
Victoria könyörgő tekintettel figyelt engem, így kénytelen voltam belemenni a tervébe.
-Legyen, de ne kelljen csalódnom - a lány egy nagyot sikkantott, majd boldogan a nyakamba ugrott, így az egész utca minket bámult.
Nagyon gyorsan taxit hívtunk magunknak, hogy minél hamarabb elkészülhessünk. Út közben Victoria egyik kedvenc étterméből rendeltünk magunknak vacsorát, az olasz lány carbonara spagettit, én pedig paradicsom szószos gnocchit kértem magamnak.

A sofőrünk szerencsénkre nagyon jól ismerte már Róma utcáit, így a megszokott húsz perc helyett, ezúttal alig negyed óra alatt hazaértünk. Az idős férfi nagyon kedves és udvarias volt, érdeklődött afelől, hogy mégis hova ez a nagy készülődés.
Victoria lelkes csevegésbe kezdett a taxisofőrrel, elmesélte, hogy ma este kirúgunk a hámból, az idős férfi pedig csak nevetett és jó szórakozást kívánt.
Alig csuktuk be magunk mögött a lakás ajtaját, máris megszólalt a kaputelefon, ami azt jelentette, hogy megérkezett a rendelt ételünk. Victoria sietett ajtót nyitni, míg én evőeszközt vettem elő.
Nem ültünk le az asztalhoz, mint minden normális ember, helyette állva ettük meg a vacsoránkat. Victoria kikészítette a maga ruháját, utána pedig belevetette magát a szekrényem mélyére.

Victoria olyan lett, mint a kengyelfutó gyalogkakukk, ha ivott volna még a tasmánördöggé alakult volna.
A számára nem tetsző és útban lévő ruhákat vagy az ágyamra, vagy csak lazán a háta mögé dobta. Mire elfogyasztottam a vacsorámat, addigra Victoria is befejezte a munkát.
Az ágyam legtetejére, a nagy ruhakupacra terített egy fehér, ejtett vállas, vékony pulcsit, amihez egy piros kantáros szoknyát társított. Ebből adódóan nekem természetes volt, hogy bakancsot fogok felvenni.
Az olasz barátnőm a fürdő felé kezdett el lökdösni, kezemben csupán csak a fehérneműmet szorítottam, a lány pedig rám csapta az ajtót.

Nem sok időt töltöttem el ezúttal a zuhany alatt, hiszen még a lakótársamnak is el kellett készülnie, az ő segítsége nélkül pedig nem igazán tudnék egy jó sminket megcsinálni, illetve a hajammal se tudnék sok mindent kezdeni.
Bőrömet alaposan átdörzsöltem kókusz illatú tusfürdővel, a hajamat pedig ugyanolyan illatú samponnal és balzsammal meg.
Victoria pánt nélküli melltartót gondolt rám adni, amit én okosan kijátszottam azzal, hogy szilikon pántokra cseréltem a melltartóm fehér pántjait.