Rómeó és Júlia (William Shakespeare)

ELSŐ FELVONÁS. I. SZÍN.

Nyilvános tér Veronában.

Sámson és Gergely, paizszsal és karddal fegyverkezve jönnek.

SÁMSON.
Már, Gergő, én csak a mondó vagyok, hogy semmit zsebre ne dugjunk.

GERGELY.
Ne ám, mert úgy zsebelők volnánk.

SÁMSON.
Úgy értem, hogy ha én tűzbe jövök, mindennek neki megyek, mint a vak légy.

GERGELY.
No csak vigyázz, nem akarnám, hogy vak légy.

SÁMSON.
Nem úgy; de ha felindulok, én ütök, vágok ám.

GERGELY.
Csak hogy nem könnyen indulsz föl arra, hogy üss, vágj.

SÁMSON.
De a Montague-háznak egy kutyája képes engem fölindítani.

GERGELY.
A ki fölindul, az megy is; a ki pedig vitéz, helyt áll. Ha hát fölindulsz, el is szaladsz.

SÁMSON.
A Montague-ház egy kutyája arra indít, hogy helyt álljak. Én ember leszek a gáton, a Montague-ház valamennyi férfia és asszonya ellen.

GERGELY.
Gáton? Úgy elég hitvány legény vagy, mert csak a gyáva huzódik a gát mögé.

SÁMSON.
Helyes! Azért is van, hogy az asszonyokat, mint gyöngébb felet, rendesen gát alá szorítják. Én a Montague-ház férfiait leteperem a gátról, asszonyait pedig a gát alá teperem.

GERGELY.
A czivódás csak uraink közt áll, meg köztünk, a férfi cselédek között.

SÁMSON.
Mindegy, én adom a zsarnokot. Ha levertem a férfiakat, akkor neki megyek a lányfélének. Vége a fejöknek!

GERGELY.
A lányok fejének?

SÁMSON.
A lányok fejének, vagy lány-fejöknek: értsd, a hogy akarod.

GERGELY.
Majd értik ők, ahhoz képest, a hogy érzik.

SÁMSON.
Akarom is hogy megérezzék, míg csak a derekamat birom; tudva levő dolog, hogy jó darab hús vagyok.

GERGELY.
Hús bizony: mert ha hal volnál, ebi hal volnál. Rántsd ki a gyíklesődet, itt jő a Montague csőcselék.

Ábrahám és Boldizsár jönnek.

SÁMSON.
Hardom kirántva: köss beléjök, én hátul födözlek.

GERGELY.
No, ha hátul kereskedel, úgy el is szaladsz.

SÁMSON.
Ne félts te engem!

GERGELY.
Mitől is féltenélek, ha helyt sem állsz?

SÁMSON.
Hadd legyen részünkön az igazság, hadd kezdjék ők!

GERGELY.
Majd én rájok fintoritom a képemet: vegyék a hogy akarják.

SÁMSON.
Vagy a hogy merik. Én meg figét mutatok nekik. Az ő szégyenök, ha eltűrik.

ÁBRAHÁM.
Figét mutat kend, koma?

SÁMSON.
Figét mutatok, koma.

ÁBRAHÁM.
Nekünk mutat kend figét, koma?

SÁMSON.
Részünkön lesz-e az igazság, ha azt mondom, hogy nekik?

GERGELY.
Dehogy!

SÁMSON.
Nem, koma, nem kendteknek mutatok figét, csak figét mutatok, koma.