Lőrincz barát czellája.
Lőrincz barát, Romeo jönnek.
LŐRINCZ.
E szent kötésre úgy mosolygjon ég,
Hogy bánattal ne sújtson majd utóbb!
ROMEO.
Amen, amen! De jőjön bármi bú,
Nem éri az föl a gyönyört, a mit
Egy kurta percz ad, míg őt láthatom.
Csak kösd kezünket áldásoddal össze,
S hadd jőjön a szerelm-oldó halál:
Elég, hogy őt enyémnek mondhatám.
LŐRINCZ.
Szilaj gyönyörláng szilaj véget ér.
Ha győze: vége, mint lőpor s a tűz;
Csókjok haláluk. A legédesebb méz
Túlságos édjivel csömört okoz,
S izlelve, étvágyukat fojtja el.
Szeress mértékkel, tartósb lesz szerelmed;
Mohó sietség czélt szintúgy nem ér,
Mint túnya lassuság!
Julia jő.
Itt jő a lány!
Ily könnyű láb sohsem koptatja el
A követ, melyen jár. Oh, a szerető
A nyári légben úszó pelyhen is
Eljárhat ám: megbirja még az is
Hivságait!
JULIA.
Jó estét, szent atyám!
LŐRINCZ.
Romeo köszönjön mindkettőnk helyett.
JULIA.
Hát neki is: máskép ingyen köszön.
ROMEO.
Oh Juliám! Üdvöd mértéke ha
Szintoly teli, de képesb vagy talán
Hirdetni azt: leheddel édesítsd meg
Körül a léget, s nyelved dús zenéje
Hadd fesse azt a mondhatlan gyönyört,
A melyben összeforrnak sziveink.
JULIA.
Az érzelem mely tartalomba dúsabb
Mint szókba', nem fényt, lényeget keres.
Koldus, ki kincsét megszámlálni birja.
Szerelmem oly mérhetlen nagyra nőtt:
Felét se bírom én fölmérni már!
LŐRINCZ.
Jerünk, jerünk! Végezzük el hamar;
Mert nem hagyhatlak magatokra együtt.
Míg áldásom kettőből egybe nem köt! (Mind el.)
VOUS LISEZ
Rómeó és Júlia (William Shakespeare)
Roman d'amour"Ez a tragikus színmű tulajdonképpen vígjátékként indul: a katonák tréfálkozva csetepatéznak, Rómeó szerelmi ábrándjai nevetségesek, a dajka idétlenül vicceskedik. Később Lőrinc barát titkos esküvővel reméli a két ellenséges családot összebékíteni...
