Mantua. Utcza.
Romeo jő.
ROMEO.
Ha szép álom hizelgő képletében
Bíznom lehet: örömhírt jósol álmom.
Szivembe' büszkén trónol a szerelem,
S egész nap egy szokatlan örömérzet
Emel vidáman a földön felül.
Álmomba' hölgyem eljött s halva lelt
(Csodás egy álom, melyben a halott
Megtartja öntudatját!) s csókjai
Oly életet lehelltek ajkaimra,
Hogy ébredék s nagy fejdelem valék.
Oh mily dicső a szerelem maga,
Ha árnya is már ennyi üdvöt ad!
(Boldizsár jő.)
Hír, Veronából! Boldizsár, mi hír?
Nem hozsz-e a baráttól levelet?
Hölgyem hogyan van? Jól van-é atyám?
Szép Juliám hogy van? kérdem megint.
Mert ő ha jól van, rosszúl semmi sincs!
BOLDIZSÁR.
Ő jól van, és így rosszúl semmi sincs.
A teste a Capulet-sírban alszik,
Halhatlan része angyalokkal él.
Látám, mikor letették ősei
Sírjába, s vágtaték hírt hozni rögtön.
Oh megbocsáss, hogy ily gyászhírt hozok,
De meghagyád, hogy hírnököd legyek.
ROMEO.
Való-e? Megtagadlak, csillagok!
Tudod lakásom'. Hozz tintát, papirt,
S rendelj lovat: ma éjjel utazom.
BOLDIZSÁR.
Uram, könyörgök, légy türelmesebb.
Tekinteted zilált s vad: rettegek,
Gonoszt jelent.
ROMEO.
Csalódol. Semmi. Csitt.
S eredj, s akkép tégy, mint parancsolám.
Nem hozsz-e a baráttól levelet?
Nem, jó uram.
ROMEO.
Se baj. Csak menj s fogadj
Gyors Lovakat. Én is mindjárt megyek.
(Boldizsár el.)
Jó! Juliám! együtt fekszünk az éjjel!
Hogy kezdjem el? Ha! Balvégzet, mi gyors
Utat találsz kétségbesett szivekbe.
Egy gyógyszerészre emlékszem, ki itt
E tájt lakik; szemembe tűnt minap,
Setét tekintetével, rongyosan,
Gyógyfüveket szemelve; rémitő
Sovány, nyomortól csontig megaszalva;
Boltjába' teknős-béka lóga s egy
Kitömött alligátor, meg nehány
Szörnyképű hal-váz; s egy csomó üres
Hitvány doboz, állványa polczain;
Zöld mázú bögrék, hólyagok, dohos mag,
Sok rossz zsinegvég, poshadt rózsa-mez,
Szétrakva, hogy mutasson valamit.
S én, látva e nyomort, mondám magamban:
Ha olykinek most méreg kéne, mit
Árulni fejvesztés alatt tilos,
Im itt egy éhen-kórász, a ki ád!
Csak enszükségem előpostája volt
Eszmém: s im, e szükség sanyarta ember
Segíthet rajtam. Hogyha jól alajtom:
A ház ez. Ünnep van; a nyomorult
Bezárta boltját. Hé, te! gyógyszerész!
Gyógyszerész jő.
GYÓGYSZERÉSZ.
Ki szólít?
ROMEO.
Jöszte csak. Látom, szegény vagy.
Fogd: húsz arany. Adj nékem egy adag
Mérget, valami oly gyorsan hatót,
Mely minden érbe rögtön szétszalad,
S az élet-únt, ha bévevé, halott,
Belőle a lélekzet oly rohammal
Szakad ki, mint kilobbant lőpor a bősz
Ágyú-torokból.
GYÓGYSZERÉSZ.
Ily mérgem van is!
De azt eladni fejvesztés alatt
Van tiltva Mantuában
ROMEO.
Ily szegény
És nyomorult létedre halni félsz?
Éhség vigyorg pofádon, szemeidből
Inség mered, rongy koldus-czondra lóg
A hátadon. Mit néked Mantua,
S törvénye? Nem barátod egyik is:
Nincs Mantuának oly törvénye, mely
Dússá tehetne. Szegd meg hát a törvényt,
Ne légy szegény, s fogadd el tőlem ezt.
GYÓGYSZERÉSZ.
Szükség viszen rá, nem akaratom.
ROMEO.
Szükségedet, nem akaratodat
Veszem meg ezzel.
GYÓGYSZERÉSZ.
Töltsd ezt bárminő
Folyadékba s idd ki. És ha húsz embernyi
Erőd van is: lesújt egy percz alatt.
ROMEO.
Fogd ez aranyt: a léleknek gonoszb
Méreg s több gyilkosság szerző oka,
Mint e szegény vegy, mit tilos eladnod.
Én adtam mérget néked, nem te nékem.
Isten veled! Végy kenyeret s üdülj!
(A Gyógyszerész el.)
Jer – enyhital, nem méreg! – Juliám
Sírjába: ott vár tőled üdv reám! (El.)
VOUS LISEZ
Rómeó és Júlia (William Shakespeare)
Roman d'amour"Ez a tragikus színmű tulajdonképpen vígjátékként indul: a katonák tréfálkozva csetepatéznak, Rómeó szerelmi ábrándjai nevetségesek, a dajka idétlenül vicceskedik. Később Lőrinc barát titkos esküvővel reméli a két ellenséges családot összebékíteni...
