Triblid és a Hibrid

4. Rész

Másnap reggel korán mentem gyors fel öltöztem meg reggeliztem majd mentem a temetőbe. Mikkor oda értem el meséltem anyáéknak a tegnapi napot és el mondtam, hogy ma azért jötem, hogy el mondjam megyekna bálba. Anya imádta az ilyen eseményeket ezért egy csomot szervezet nekünk apát néha örületbe kergete de ő os élvezte én mindig Rayenel mentem.. Amiota meg haltak egy bálba sem voltam úgy gondoltam, hogy nékülük nem olyan. Ezért akartam vissza utasitani. Miután anyáéknak el mondtam mentem Ryanhez.

-Tudod Ry nem lesz olyan mint veled emlékszem mikor azal szorakoztál, hogy borsot szortál mindenki poharába vagy amikor ki cseréltet cukora a sot és mindenki meg cukrozta az ebédjét. Vagy mikor oda ragasztotad az idegesitő Mónika ruháját a székhez, mert nem akart le szálni rolad. Vagyis nem fogom tudni mit csinálni föleg, hogy az utolsó bálunkon  volt mikor el vesztetelek titeket most meg egy csomo vérszivoval kell ennem. Sajnálom. Tudom, hogy nem pártolnád a döntésem. - mondtam és el mentem úgy érzem ha tovább itt maradok vissza jönek az érzelmeim és azt nem szeretném tudodom ha vissza kapcsolnám darabokra hullanék és nincs olyan ember aki segitene ezen tul lenni. A temetöböl egy bárba mentem, hogy erőt gyüjtsek az estéhez. Sok keresgélés után találtam egy szimpatikusat a Rousseau ' s - ba mentem. Mikor le ültem egy kin~zetre egy nálam kicsit idősebbnek tünő lány jöt oda.

-Bocsi de kérhetnék egy személyit.

-Persze tesék - adtam oda neki.

- Rendben mit kér?

-Egy bourbont szeretnék.

Miután oda adta el mentem hátra a biliárd asztalhoz csak keten játszotak ugyhogy be szálltam. Sokat kört le játszotunk és sokat ittunk a leg több kört én nyertem. Mikkoreg untam oda mentem a pulthoz ki fozetem majd mentem haza készülödni,mert lasan el kezdödik a rendevény. Le fürödtem a hajam  be göndöritetem majd fel vetem anya kedvenc ruháját. És egy halvány rozsaszin simnek és egy  vörös ruzst tetem fel. Mikor el készültem be kopogtam a szomszédba. Rebekah nyitot ajtot.

-Szia örülök, hogy el jötél nagyon csinos vagy gyere be. - Mondta és el állt az ajtobol.

-Köszönom te is jól nézel ki - modtam és be mentem.

-Gyere elöször vacsorázunk te velünk eszel. - modta és oda huzot az aztalukhoz majd le ült én is követem a példályát. Velem szemben Klaus, jobboldalamon Rebekah bal oladalamon Elijha ült. 10 perce kínos csendben ülünk de már nem birom tovább.

-El mondjátok miért hívtatok meg vagy csak ülünk tovább itt kínosan?

-Azért hívtunk, hogy meg ismerjünk, mert te azt mondtad halotál már rolunk de mi még nem látunk. - mondta Rebekah.

-Emily Black a nevem itt születem New Orleansban csak másik részén. A családom halála utátán el hagytam a várásot és meg vetem ezt a házat, hogy amikor ide jövök a családom halála év forduloján akkor  ne keljen vissza menem oda ahol a családom meg halt. Azota több országban és városban is jártam tnultam, dolgoztam. De sok idő után hiány érzetem támad és úgy gondoltam ha már vissza jövök a családom halála év fordulojára akkor itt is maradok.

-És miért nem akartál jönni a bálba?- kérdezte Rebecah

-Anyám imádta a bálokat oly sokat rendezet, hogy örületbe kergete apámat. Mikor meg haltak akkor is egy bál volt anyám a 16. Születés napomra szervezte. Ryanel a legjobb barátomal kit fivéremnek tekintek. Sokat szorakoztunk az ilyen eseményeken. Szeretük az örületbe kergetni a felnöteket. És maguk, hogy, hogy itt vanak úgy halottam menekülnem apjuk Mikael elöl?

-Meg untuk a menekülést de te ezt honan tudod? - kérdezte gyanusan Klaus

-Sok minden hall az ember ha olxan képességekel bír mint egy normál ember nem. Azt is hallotam minden ét kezésnél fris vért isznak miatam nem kell visza fogniuk magukat mig nem engem esznek meg semi akadálya.

Nem telt el pár másod perc és már is hívatak magukhoz egy - egy embert és inni kezdtek. Mikor jól laktak akor eset le nekik, hogy tudom, hogy ők mik.

-És ha szabad kérdeznem te milyen lény vagy? - érdeklödöt Elijha.

-Nem bizom benetek, hogy el mondjam De nem kell agodni utoljára akkor használtam komolyan az eröm mikor a szüleim éltek. Haláluk otta nem visz rá a lélek, hogy használjam normális emberként élek.

-Reméljük a leg jobbakat. - modta Klaus.

-Ha jól emlékszem Klaus maga igért nekem valamit.

-Igaz is mindjárt meg mutatom a képeket a festményt már be csomagoltam. Ha be fejezte az étkezést akkor indulhatunk.

-Rendben akkor menjünk is már haza szeretnék menni.

Klaus fel vezetet az emeletre és meg mutata a festményeit gyönyörü volt mind egytől egyig.

-Maga nagyon tehetséges ahogy nézem a festményein egyre, hogy is mondjam modernebek de látszik az, hogy a teknika a vonások. Minden egyes vonásán, hogy ugyan az az ember készitetem.

-Köszönöm. Itt a festménye adott oda egy szatyrot. Godosan be csomagolva dw mivel nem mizom az emberekben ezért meg néztem, hogy nem ver-e át. - Most mit csinál?

-Meg nézem, hogy ugyan az-e a kép. De szerentcsére úgyan az. Anyám imádta ezt a tájat ő is sokszor le festete majd egy idő után én is halála otta nem voltam ott pedig imádta. De ilyen szépen még nem látam meg jelenitve köszönöm modtam és ott hagytam amint haza értem ki tetem a napaliba a kandaló fölé majd el végeztem esti rutinom és mentem aludni.