Triblid és a Hibrid

9.rész

Tegnap este sokáig beszélgetünk a mikaelsonékal. Késő este úgy gondoltam idelye haza menni. El köszöntem, majd pár pilanat mulva már otthon is voltam. Olyan fura, hogy vanak érzéseim. Nagyon régota élek érzések nélkül és most minden el nyomot érzésem feltör. Egyszere érzek mérhetlen boldogságot és fájdalmat is. Boldog vagyok, mert vanak barátaim akiket talán nevezhetek családomnak, de fáj a családom halála, hogy nincsenek velem. Edig oly könyű volt ezt érzelmek nélkül el viselni de most a hiányuk mindenél jobban le lomboz. A családomra gondolva és a hiány miat nem tudtam el aludni, úgy, hogy fel öltöztem és el sétáltam a temetőbe. Elöször a szüleimhez mentem majd mindent el meséltem nekik. Órákon keresztül ecseteltem, hogy újra találmoztam Kol-al, hogy Rebecah milyen gyerekes tud leni sokszor, hogy Elija menyi mindent tanított, és hogy Klaus anyira szeret festeni mint anya. Miután szüleimnek el mondtam mindent oda mentem Rayenhez is és neki is el kezdtem mesélni. Azt nem tudom, hogy mikor de mesélés közben neki döltem Rayen sirjának majd be aludtam.

Reggel mikor fel keltem egy idegen szobában ébredtem, elöször meg ijedtem, hogy hol vagyok majd miután szét néztem meg nyugotam. Bár még mindig nem tudom, hogy kerültem Klaus szobájába. Klaus meletem aludt békésen a derekam át ölelve. Ovatosan le hámoztam a kezét a derekamról majd lasan ki másztam az ágyból ép csak az egyik lábam tetem le a földre mikor éreztem egy rántást a derekamnál és újra Klaus melett feküdtem.

-Maradj meg egy kicsit kérlek. - Szólalt meg reggeli rekedtes hangján.

-De... - ketdtem volna el mondani, hogy menem kéne mikor Klaus még közelebb húzot magához.

-Shh-csititot el majd aludt tovább bele törödve a helyzetbe közelebb bújtam hozá már amenyire még lehetet majd vissza aludtam.

                   Klaus szemszöge

Este miután Emilly el ment beszélgetünk még a testvéreimel majd mindenki el vonult a saját szobájába. El határoztam, hogy festek valamit így elő vetem egy új vásznat. Már egy ideje festetem nem is figyeltem, hogy mit csinálok csak az egyik vonalat húztam a másik után. Mikor úgy éreztem, hogy kész van meg néztem a vég eredményt és Emilly mosolygos arca nézet vissza rám. Egyre többször gondolok Emillyre ami egy kicsit meg rémiszt. Úgy érzem, hogy meg kell őt védenem és, hogy boldogabb vagyok ha a közelemben van vagy csak ha rá gondolok is mosolyognom kell. A gondolataimból az zökentet ki, hogy a szembe lévő ház kapuja kinyilt és gondolataimban lévő tündérem sietősen távozok otthonából. Gyors utána suhantam és követem, hogy mere megy ilyen későn. Az utunk végül egy temetőbe vezetet. Gondoltam meg várom a kapuban, mert biztos egyedül akar lenni. Mikor már 2 órája bent volt úgy , hogy meg nézem nem-e eset valami baja. Körbe jártam az egész temetőt mikor meg látam, hogy a szépségem egy sír melet alszik a sírt át ölelve. El mosolyogtam rajta, hogy milyen aranyos majd ovatosan felemeltem közben meg néztem, hogy ki az akinek a sírját öleli. Ryen Smith. Mivel nem volt ismerős a neve így nem foglalkoztam vele hanam inkább haza suhantam a tündéremel a kezemben. Otthon a szobámba vittem majd be fektetem az ágyamra. Levetem a cipőjét majd ki léptem a sajátomból is és be feküdtem melé. Át öleltem a derekát majd szorosan magamhoz ölelve őt aludtam el.