Triblid és a Hibrid

6.

Azota sok holnap telt el egyre jobban meg ismerkedtem a Mikaelsonékal nagy nehezen de el mondtam nekik,, hogy mi vagyok. Nem nagyon lepödtek meg azon, hogy triblid vagyok úgy, hogy biztos találkoztakár egyel. Egyentlen egy dolgot nem mondtam el nekik az Kol. Nem akkartam, jogy tudjanak arrol, hogy ismerem őt. De inkább térünk vissza a jelenbe. Ma a mikaelsonéknál alszom, mert meg igértem Rebecahnak. Elötte el megyünk vásárolni majd bulizni.

-Na indulhatink? - zökentet ki a gondolataimbol Rebecah.

-Persze. - mondtam és indultam az ajto felé.

Elöször elmentünk a plázába ott be mentünk egy csomo ruha boltba, majd mikor végeztünk el mentünk a mekibe. Miután jól laktunk kértünk el vittere is igy meg van a vacsora. Mikor vissza értünk a mikaelson házhoz Becah el vezetet egy szobához.

-Ez itt az egyik fivérem szobája Kol-é. Egy ideje már nem használja a szobát és a tudomásom szerint egy ideig nem is fogja, ugy, hogy ne agodj nem baj ha itt alszol. - mondta én meg csak néztem ko a fejemből. Kol-al valo emlékek el árasztotak. Ha most be lene kapcsolva az érzéseim bisztos be nem lépnék a szobába. De igy csak be mentem és szét néztem. Mikor be léptem elöször meg csapot egy rég nem érzet ilatt. Amit furcsa volt enyi idő után érezni. Szét néztem és meg sem lepödtem a szobán egyszerű de még is van egy jelegzetes stilusa. Mikor Becah ki ment azonal durkáni kezdtem a cucai között tán találok valamit amiröleg tudhatom hol van. Tudnom kell miért hagyot el. Mikor azt modta mindig számithatok rá. Az egyik fiokjában találtam pár közös képet ezek nekem is meg vanak, találtam olyat is amelyiken Davinával van emlékszem sokat áradozot rola. Sokáig azt hitem meleg míg egy nap azal jött hogy szerelmes és orákon keresztül mesélt Davinárol. Gyors vissza tetem a képeket majd fel öltöztem és át mentem Becahoz miután ő is el készül el menntünk egy kluba. Becah gyorsan le lépet Marcelel én meg ott maradtam a pultnál.

-Mit adhatok? - jött oda egy husz év körüli srác

-Egy vodkanarancsot kérek.

-Tesék.-adta ide-Egyedül vagy?

-Nem egy barátnömel csak ő a barátjával el ment táncolni.

-Értem. Akkor jó szorakozást. - mondta és ott hagyot. Gyors ki fozetem az italt majd irtam Becahnak, hogy induljunk. Becah pár pillanat mulvaár elöttem is állt.

-Miért akarsz elmenni még csak most jöttünk?

-Nem szeretem az ilyen helyeket tulsok itt az ember,nem szeretem a tömeget. Roszul érzem magam.

-Értem akor menjünk. - mondta kisé lehangoltan.

El köszönt Marceltöl,majd hazza menntünk. Mikor vissza értünk a mikaelson házhozeg vacsoráztunk. Majd mindenki ment aludni. Nehezen aludtam el. De mikor sikerült vissza jöt a rém álmom mi oly régota nem volt.

ÁLOM:
Épp a szülinapi bálomon voltunk  és Ryanal bohockodtunk, mikkor vámpirk lepték el a termet. Minden egyes szeretemet megölték senkt nem hagytak élve én voltam az utolso élő már vártam a halált de azt mondták, hogy kell egy ember ki elmondja kik teték ezt a pusztitást igy átváltoztatak majd le léptek. Minden szeretem üreges tekintetel nézet rám. Akkor éreztem a legnagyobb fájdalmat az életemven.

ÁLOM VÉGE

Föl riadtam ugy éreztem, hogy fuldoklom. Sikitotam a fájdalomtol amit belül éreztem. Egyetlen egy valaki tudot eddig segiteni az Kol volt de ő nincs itt probáltam ébren maradni de egyre jobban fájt a melkasom és hivogatott a sötétség. Utoljára csak anyit tudtam ki nyögni, hogy:"Kol segíts" majd el nyert a sötétség.