Triblid és a Hibrid

8

Mikor fel kelltem éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Lassan el kezdtem nyitogatni a szemem de amikor ki nyitotam nem hittem a szememnek. Kol fogta a kezem párszor pislogtam, hogy bisztos jól látok-e. Erre a tetemre a mellettem ülő hangosan felnevetet.

-Én vagyok az Em nem képzelödsz. - mondta mosolyogva.

-Hol votál? Hogy kerülsz ide? Miért hagytál el? Egyátalán mi történt? És most miért vanak érzéseim? Mit tetél velem? Megigérted! - néztem rá mérgesen.

-Elöször is lasabban csillagom. Másodszor.pedig koporsoban voltam, mert Nicklaus bezárt és most fel kelltet, hogy segítsek rajtad. Nem hagytalak el csak nem tudtam vissza menni hozzád mert egy törel a szivemben egy koporsobol igen nehéz ki jutni. Este megint rohamod volt de ezen máshogy nem tudtam segiteni sajnálom így szivan szurtalak hogy egy pár orára meg halj majd majd fel kelj de igy mostmár vanak érzéseid. És amúgy nekem is nagyon hiányoztál.

-Nem is mondtam, hogy hiányoztál-néztem rá még mindig mérgesen.

-Tudom azért mondtam. Na gyere szetintem itt az ideje, hogy el mond nekik nagyon agodnak érted. Föleg Klaus majdnem nekem jött mikor beléd szurtam a töröd. Amúgy aranyos, hogy mindig magadnál tartod.

-Ezt adtad nekem mielőtt elhagytál. - Mondtam és le csordult egy könycsepp az arcomon.

-Hé ne sírj nem hagylak többet magadra.

-Igéred.

-Igérem.-mondta és meg ölelt. Pár percig így voltunk majd el tolt magátol. - Na és mivan közted és a fivérem között?

-Semmi. Miért?

-Mert látam a csalodotságot a szemében mikkor a kezed fogtam.

-Tényleg?

-Aha. Na mindegy gyere menyünk le.-mondta és felhuzott. Majd a konyhái rángatott ahol mi denki ebédel. Jé de sokat aludtam.

-Sziasztok. - köszöntem mire mindenki rám kapta a tekintetét.

-Emilly úgy agodtam érted. - ugrott a nyakamba Rebecah aminek a következménye az lett, hogy felborultunk mind a ketten. Majd el kezdtünk nevetni.- Te nevetsz vagy csak képzelödöm.

-Nyugi nem képzelödsz Becak.

-Hogy vagy? - húzott fel a földröl Klaus.

-Köszönöm jól. Bár úgy érzem el jött az idelye, hogy el modjak mindent.

-Ha nem állsz készen rá nem kell. - mondta Klaus de én csak meg ráztam a fejem.

-Nem elmondom. Jogotok van tudni. - mondtam és leültem a kanapéra. - kezdem azal, hogy több mint ezer éves vagyok. Anyukám boszorkány volt a legerösebbek legerösebbike volt apám meg vérfarkas volt alfa ő is a legerösebb volt. 16. Szülinapomon anyám rendezet egy bált minden jól ment mig meg nem jelent egy vámpír klán mindenkit ki végeztek engem hagytak utoljára. Azért hagytak életben, hogy el mondhasam, hogy mi történt ott azon a napon. Amit azota is a mérszárlás éjszakájának neveznek. Edig csak évente azon napon jötem haza meg látogatni a sírjukat. Kol-t 100 éve ismertem meg egyik ilyen lárogatásom során a temetöben voltam mikor csunyán össze veszet valakivel én meg megmentetem a hátsoját. Azotta olyan mint ha tesom lenne. Elleinte nagyon idegesitet állandoan követet majd egy idő után meg szoktam. Sokáig azt hittem meleg mire egyszer úgy állitot haza, hogy ő halálosan szerelmes. Akkor tudtam meg, hogy nem is meleg. És most itt vagyok.

-Várj ha jól értem akkor te egy triblid vagy.

-Igen a leg első nincs nálam erősebb lény?

-Értem. És akkor ti nem is jártok?

-Fúj nem! - mondtuk egyszere.

-Soha de soha nem jönék össze a bátyámal.

-Én meg a húgomal. - mondtuk majd ki tört belölünk a nevetés. A nap további része nagyon jól telt. Ők is meséltek magukrol meg tudtam, hogy Klausnak van egy kis lánya Hope és Elija meg jár Hope anyjával. Úgy érzem, hogy ők a z új családom.