Miután

Nyolcadik Fejezet

A lány rám néz, én pedig menekülni szeretnék, de a földbe gyökerezik a lábam.
  - Segíthetek? - kérdezi gúnyosan.
  Hardin felül, de a lány még mindig rajta terpeszkedik. Hardin arca teljesen szenvtelen, és egyáltalán nem látszik rajta, hogy zavarban lenne. Biztosan mindig ezt csinálja. Hozzá van szokva, hogy vadidegen nőkkel szexel az ilyen diákszövetségi bulibarlangokban.
  - Én csak... Elnézést... Egy mosdót keresek, mert valaki leöntött - magyarázkodom. Ez olyan kínos! A lány Hardin nyakára szorítja az ajkát, én meg gyorsan elfordítom a fejem. Illenek egymáshoz. Mindketten tele vannak tetoválva, és egyformán bunkók.
  - Rendben. Akkor menj, és keress egy mosdót. - A lány gúnyosan elhúzza a száját, én pedig bólintok, majd sietve távozom. Miután becsukom az ajtót, kimerülten nekitámaszkodok. Eddig nem nagyon élvezem az egyetemet. El sem tudom képzelni, hogyan tarthat valaki jó szórakozásnak egy ilyen bulit. Feladom. Nem keresem tovább a mosdót, inkább a konyha felé veszem az irányt, hogy ott hozzam rendbe magam. Semmi kedvem benyitni egy újabb helyiségbe, ahol két hormonálisan túlfűtött egyetemista hempereg az ágyon. Inkább kihagyom ezt az élményt.
  A konyhát könnyű megtalálni, mert ott vannak a jeges vödrök az alkohol-utánpótlással, a pultokon pedig pizzás dobozok sorakoznak. Meg kell kerülnöm egy barna hajú lányt, aki éppen a mosogatóba hány. Átnyúlok a válla fölött, magamhoz veszek egy papírtörlőt, és megnedvesítem. Amikor végighúzom a ruhámon, fehér szöszök lepik a foltot, és még szörnyűbb lesz a látvány. Dühösen felsóhajtok, és a pultnak támaszkodom.
  - Jól érzed magad? - kérdezi Nate, aki észrevétlenül felbukkant mellettem. Örülök, hogy egy ismerős arcot látok. A fiú kedvesen mosolyog, az italába kortyol.
  - Nem egészen... Általában meddig tartanak ezek a bulik?
  - Egész éjjel... és másnap délelőtt. - Nate fel évet, de nekem tátva marad a szám a döbbenettől. Steph vajon mikor akar hazamenni? Remélhetőleg hamarosan.
  - Várj csak! - Kétségbeesett arccal nézek a fiúra. - Ki fog visszavinni minket a kollégiumba? - kérdezem, mert látom rajta, hogy gyanúsan vörös a szeme.
  - Nem tudom... Elviheted a kocsimat, ha akarod - javasolja előzékenyen.
  - Nagyon kedves tőled, de nem vezethetem az autódat. Ha balesetet okozok, vagy megállítanak, és ittas kiskorút találnak a kocsiban, bajba kerülhetek. - Elképzelem az anyám arcát, miközben kifizeti értem az óvadékot.
  - Ne aggódj, nem hosszú az út... Nyugodtan elviheted a kocsit. Nem is ittál. Különben itt kell maradnod, vagy megkérhetek valakit, hátha...
  - Nem, ne fáradj. Majd megoldom. - Többet nem tudok mondani, mert feltekerték a hangerőt, és a helyiséget megtöltötte a basszusgitár meg az ének zaja. Bár az utóbbi inkább állati üvöltésre hasonlított.
  Az este folyamán egyre erősödik a meggyőződésem, hogy nagy hiba volt eljönni erre a bulira.