Én vagyok az

Chidori

Sakura

A rengeteg felszabadult talajdarab úgy szállt alá a gravitáció hatására, mintha kavicsok lennének.
Mindannyian távolabb estünk egymástól. Itachi az eszméletlen Sasukét megragadva egy fájdalmas grimaszt elfojtva, tőlem méterekkel odébb Temari legyezőjének takarásában továbbra is állja a sarat, ahhoz képest, hogy még mindig van pár komolyabb sérülése.
Shikamaru tőlem egy karnyújtásnyira ugrott hátrébb.
A szél viharos csapásai miatt köhögve nyeljük a port, és amikor a maradék homok is leülepszik fintorogva megjegyzem.
- Ez lehet nem volt a legjobb ötlet.
Shikamaru nem reagál, helyette másra terelődik a figyelme, amit aztán én is észre veszek.
- Hát, ha emiatt nagyzolják a magas szintű Uchiha szemtechnikát, akkor meg kell mondanom kissé csalódott vagyok. Ez lenne a nagy harc? - motoyogja szinte csak magának, kissé szkeptikusan.
Ezek szerint még nem találoztak ilyen fejlettségű technikával. Eddig.
Elsőre értetlenül nézek rá, majd a fejemet abba az irányba fordítom, ahová ő is meredten bámul.
Sasuke elkezdte használni a Rinneganját, és most komoly szemtusát vív Danzoval, aki szintén a legerősebb jutsujával válaszolt rá: a Mangekyou Sharingannal. Bár a Rinnegan képes elnyelni minden genjutsut, most valamiért úgy érzem Sasuke nem reagált időben.
Danzo gyorsabb lenne?
A két erős alak mozdulatlanul áll egymással szemben. Szinte már ijesztően mozdulatlanok.
- Ne becsüld alá a dolgot - felelem. - És ne nézz egyikőjük szemébe se! Ha támad, akkor is csak a mozgását és a reakcióit figyeld, de ne pillants az arcára.
Shikamaru homlokráncolva rám pillant.
- Kösz, ezt valahogy sikerült leszűrnöm.
Mielőtt folytathatnánk a furcsa eszmecserénket két ANBU csap le ránk két oldalról, ezért Shikamaruval egy időben rugaszkodunk el a fáról, amin megpihentünk.

Sasuke

- Nem volt rossz egy a genjutsu a genjutsuban trükk - felelem higgadtan és elégedetten látom Danzo arcán a megrökönyödést, amikor aktiválom az egyik tér - idő technikámat. Látszólag nem tudja mire készülök, de nem becsülhetem alá.
Kihúzza magát és körbenéz.
- Nem tudom kit kellett megölnöd ezért a hatalomért, de gondolom megérte az árát - mondata önkéntelenül is telibe talál. Elhúzom a számat, ami nem kerüli el a figyelmét, mert elégedetten elmosolyodik.
- Miért nem mentek egyszerűen csak vissza oda, ahonnan jöttetek? Megtaláltad a lányt, nem? - teszi fel a kérdést egyszerűen, én pedig egy pillanatig habozom.
Amit ő ki is használ.
Előttem terem és a pengéink összecsikordulnak, majd villanás és egy szikla kezd el felém száguldani. Az amenotejikarát már szinte reflexszerűen előhívom, ezért most helyettem, neki kell hátrálni a rá zúduló szikla elől.
- Érdekes képességeid vannak - köpi a szavakat, és most kivételesen megengedek magamnak én is egy önelégült mosolyt. - Ha engem meg is ölsz, Madara nem fogja hagyni, hogy, magaddal vidd a lányt.
A szavai megdermesztenek. Úgy látszik mérlegelte a helyzetét és msot a szavak erejével akar fölém kerekedni.
- Fogalmad sincs róla igaz, hogy mivel lehet megtörni a jutsut? - elmélkedik szinte csak magában. - Hm. Tegyük fel, hogy elmondom. De nem fog tetszeni. És ha már itt tartunk, csak akkor fogod megtudni, ha abban a pillanatban el is tűntök innen. Semmi keresnivalótok itt és ezt te is tudod. Semmi dolgom veletek. Szóval egyezzünk meg. Elmondom, hogy törheted meg a jutsut, aztán távoztok - folytatja, majd egy pillanat erejéig megáll. - Bár a lánynak így is úgy is meg kell halnia - fejezi be vidáman.
Nekem pedig itt telik be a pohár.
Olyan dolgok törnek bennem felszínre, amiket a háború óta mélyen eltemettem magamban. Ne tart sokáig a dolog. Danzo szinte fel sem fogja mi történik, amikor vissza kerülünk a valós időbe.

Körülöttünk folyik a harc, egyre több konohai ninja bukkan fel körülöttük. Sakura Shikamaruék oldalán harcol. A bátyám épp lángokba borít egy gyökértagot, amikor hirtelen mindenki mozdulatlanná merevedik és a harc egy percre megáll.
Én pedig fáradtan felsóhajtok.
Danzo testét fekete lángok borítják el, míg végül a feje leválik a nyakáról.
A katanám élesen csattan a tokjában.
Aztán tovább teleportálok. A kapun túlra, ahol érdekes látvány fogad.

Kakashi

Rin és Minato egyszerre támadnak. A sebem és a szemem pedig lüktetni kezd, amikor megérzem az ismerős chakrát és életemben először megkönnyebbülést érzek miatta.
Sasuke Minato meglepetésére mögötte terem, majd csak villanásokban fedezem fel a két alakot, mert hirtelen eltűnnek a fák sűrűjében.
Rint ellenben újra támad, bár a mozdulataiból érződik, hogy szanitéc.
Elszorul a torkom.
- Rin. Nem akarlak bántani - mondom neki, de mintha meg sem hallaná. Tekintete üveges, teste remeg küzd az írányítás ellen.
Folyamatosan kitérek a támadásai elől, de közben a múltam emlékei is üldözni kezdenek.
Ekkor hirtelen kifakad.
- Mindent feláldoztam érted. Csak hogy vissza kaphassalak! De te mindent csak elrontani tudsz, ugye, Kakashi? - hangja csupa megvetés, fájdalom.
Megragadom a karjait, mire lihegve megáll.
A szemeibe nézek.
És döbbenetemre a Háromfarkú energiája úgy keresztüldöf, hogy hirtelen eleresztem és hátrálni kezdek.
Sokmindent megéltem már. Sok rossz dolgot tettem.
De sosem akartam látni Rint úgy, mint egy jinchuriki.
Rin elégedetten elmosolyodik.
- Mondta, hogy ezt fogod tenni - lép most közelebb. - Azt is mondta, hogy a te világodban emiatt öltél meg. Hogy egy szörnyetegnek tartottál. Ezért a saját kezeddel öltél meg.
Összerezzenek, mire acsarogva rám ordít.
- IGAZ EZ? KÉPES VOLTÁL MEGÖLNI A SAJÁT CSAPATTÁRSAD?
Valami felszakad bennem.
- Sajnálom - csak ennyire telik, mást nem tudok kipréselni magamból. - Meg kellett tennem. A saját érdekedben és a falu érdekében is.
Rin egy pillanatig csak néz rám.
Aztán szabadjára engedi a benne lakozó démont.
Aminek nem is kellene benne lennie.

Naruto

A megjelenő idősebb Uchiha Sasuke összezavar. Nem mintha az ősz hajú férfi nem tette volna ezt meg korábbi megjelenésével.
Mégis az egyetlen, amire koncentrálni tudok, az az apám. És a tekintete, ami szinte már megölt.
- Naruto.
- Fogd be, és fogd vissza a chakrádat is! - morgom a rókadémonnak, miközben próbálok lehiggadni. Apa és az Uchiha hasonmás eltűnnek egy időre, majd újra megjelennek a rengetegben.
Közben Kakashi, ahogy Jiraiya is nevezte Rinnel folytat egy különös párbeszédet, de nem tudok odafigyelni.
Belemarkolok a hajamba.
Ó, a francba!
- Naruto, koncentrálj! - hallom az Ero Sennint.

Koncentrálnék.

Kurama felhorkan.

- Hé, kölyök. Amíg te itt kínlódsz, ahelyett, hogy teret hagynál nekem és végre összehangolnánk az erőnket, ahogy eddig, apádat közben lehet kicsit elagyalják. Bár szerintem a nagyobb gondot a lány fogja jelenteni.

Értetlenkedve pislogok rá, mire a róka forgatni kezdi a szemeit.

Ébredj és nyisd ki a szemed végre! Nem te vagy itt az egyetlen hordozó.

Mély levegőt veszek és a körülöttem hullámzó vörös chakra alábbhagy. Aztán megérzem valami más, erős chakra jelenlétét.
Rin ordítani kezd, majd a testén sebek kezdenek kiütközni.
- Jajj, ne - hallom Jiraiya hangját és sápadt arcáról újra az ijesztő jelenetre nézek.
Aztán az ősz hajú férfi különös jutsut formál szinte alig látható sebességgel.
Madarak szállnak fel a fákról.
A chakrája ezernyi madár rikoltását idézik.
Aztán a chakrájából formázott penge keresztülfúródik a Nohara lány testén.
Döbbenetemben - még Kurama is csendben marad -, stabilizálódik a chakraszintem.
Az ősz, madárijesztő forma férfi pedig némán sírni kezd.
- Ez meg milyen technika? - fordulok feszülten Jiraiya felé, de az öreg csak lemondóan megrázza a fejét.
A madarak zaklatott szárnycsapása még visszhangzik, amikor Nohara Rin ebben az életében is az általa szeretett férfi karjai közt hal meg.