Én vagyok az

Kötelékek

Sasuke

Sasuke a kapuban várta a többieket. Még alig pirkadt, de mivel aludni nem tudott, ezért jóval előbb odaért a megbeszéltekhez képest.
Az álmán gondolkodott, amikor egy nem várt alak bukkant fel az úton. Sasuke összehúzott szemekkel figyelt a közeledő, karcsú nőt. 
Amikor elé ért, kissé elpirulva, de határozottan állta  a pillantását. 
- Tisztában vagyok vele, hogy nem igazán kedvelsz - kezdett bele, mire Sasuke eleresztett egy hosszú sóhajt. - De nem is ezért vagyok most itt. Sakuráról van szó - mondta, amivel felkeltette a fekete hajú érdeklődését.
- Nem tudom, mennyi idő lesz, amíg megtaláljátok, amit kerestek. De arra kérlek, siessetek, amennyire csak tudtok!
- Történt valami? - kérdezte a lánytól.
Ino a háta mögötti útra szegezte a tekintetét. Ideges volt.
- Tsunade - sama arra kért, hogy ne mondjuk el nektek, főként, hogy útnak indultok, de úgy gondoltam legalább neked vagy Narutónak tudnotok kellen a dologról.
- Ino! Mi van Sakurával? - tette fel a kérdést, mielőtt a lány még határozatlanabbá nem válik. 
A lány kék szemeit lesütve válaszolt.
- Az állatapota.. elkezdett változni. Azt hiszem, nem  jó irányba. Az agyi tevékenységei elváltozást mutatnak.
Sasuke szemei tekintete megkeményedett.
- Azaz?
Ino a szemeibe nézve mondta.
- Bármi is történik most vele, úgy gondoljuk, ha ilyen ütemben halad az elváltozás, az olyan mértékű károsodást okozhat, amit nem tudunk vissza fordítani - Ino látva az Uchiha értetlenségét, elhalkulva folytatta. - Azt hiszem Sakura haldoklik. Vagyis, valamiért a sejtjei olyan terhelésnek vannak kitéve, ami miatt bekövetkezhet az agyhalál - a mondat végére a szemei könnybe lábadtak. 
Sasuke egy fél percig nem fogta fel mit beszél a másik, de aztán eljutott a tudatáig minden szó. A teste minden idegszála megfeszült. Ebben a pillanatban pedig felbukkant Naruto, őt pedig nemsokkal követte Sai és Hinata, útra készen.
- Bocs, a késésért! - mondta nyújtózkodva, de amikor meglátta Sasuke és Ino arckifejezését, a jobb karját, ami eddig a levegőben lógott, hirtelen maga mellé ejtette. 
- Miért vágtok ilyen képet? Sakura - channal történt valami? - szemöldökráncolva lépett Ino mellé. Mellett Hinata aggodalmasan fogta meg a kezét.
Sasuke tekintete a két, egymásba kulcsolódó kézen állapodott meg.
Ino közben újra felvázolta a rosszabodó helyzetet, mire a többiek lesápadtak. 
Sasuke arra lett figyelmes, hogy Naruto a vállába bokszol. 
- Sasuke! Figyelj már! Most azonnal idulnunk kell! - türelmetlenül arccal figyelte a barátja reakcióját. 
Az Uchiha egy pillanat erejéig teljesen leblokkolt.
- Idióta. Eddig rátok vártam! - mondta mérgelődve, majd hátat fordítva a falunak és a többieknek a csapat élén elindult. 
Ino a könnyeit törölgetve, bizakodva figyelte a távolodó alkjukat. 

Órák óta haladtak, az első térképen megjelölt búvóhely felé. Közben Naruto a többiekkel beszélgetett, és bár vele is megpróbált néha, de Sasuke szótlansága elvette a kedvét. Csendben haladtak egy ideje, amikor Naruto újból felvette a tempóját és mellé ért. 
- Együtt ezt is megoldjuk! Dattebayo! - kis lelkesítő mosolyt küldött felé, de a fekete hajú még mindig a Yamanaka lány szavain töprengett.
- Egy hónapunk van, Naruto - mondta neki tömören, mire a kék szemű előre meredt és úgy válaszolt.
- Igen, hallottam - Sasuke azt hitte, ennél a pontnál újra elhallgat, de nem így lett. Naruto újra felé fordult.
- Tudod, Sakura - channak még mindig nagyon fontos vagy. 
Sasuke nem válaszolt, ezért folytatta.
- Úgy értem még mindig szeret téged. 
A fekete hajú kezei ökölbe szorultak, Naruto aggódva figyelte barátja merev arcát, majd a fejét kissé előre hajtva kereste a szavakat.
- Amit Ino mondott..
- Nem számít mit mondott - vágott közbe meglepetésére hirtelen Sasuke. - Sakurának nem eshet baja, ha időben cselekszünk - a hangja nem sokat árult el az érzéseiről, de Naruto látta  a szeme körül megjelenő ráncokat.
- Sasuke...- kezdte, mire a másik a szeme sarkából rá nézett. - Azt hiszem, nem tudnám elviselni még a gondolatát sem, ha Sakura - channak komolyabb baja esne, vagy meghalna- az utolsó szó után nagyot nyelt.
Sasuke szemei elkerekedtek, az állkapcsát annyira összeszorította, hogy bele fájdult a fogsora. Előre nézett, de újfent hallgatásba burkolózott.
Sai egy idő után fel ajánlotta, hogy pihenjenek, hiszen már alig láttak valamit, ezért úgy döntöttek egy - két órára tábort vernek.
Naruto a tűz fölé hajoló Hinatát nézte, arcán lágy mosollyal, amikor Sasuke mellé lépett, és neki támaszkodott egy fának.
- Én sem - mondta, mire Naruto nagy szemeket meresztett rá, de az Uchiha már nem őt figyelte, hanem az eget kémlelte. 
Fél percig agyalt, mire leesett neki, hogy a másik mire céloz. 
Szemei még inkább kikerekedtek, úgy bámulta a fekete hajú ábrázatát.
Aztán az arca elkomolyodott, és a kezeit a tarkóján összefonva ő is felnézett az égre. 

Itachi

Az Uchiha negyedben minden második ember, aki meglátta oda lépett hozzá és próbált beszélgetésbe elegyedni vele, ami valljuk be kicsit fárasztó volt. Mosolyogva hallgatta az emberek panaszait, és mindenkitől bocsánatot kérve próbált elszakadni, hogy legalább haza tudjon ugorni, mielőtt találkoznak Obitoval - aki, épp a Hokage irodájában győzködi Minatót a Naruto üggyel kapcsolatban -, és el nem kezdik a fiú képzését. 
Furcsa, hogy ez eddig nem jutott eszükbe. Bár, valójában, amióta Jiraiya - sama eltűnt még Tsunade sem volt hajlandó bármi nemű erőfeszítést tenni az üggyel kapcsolatban. Minato pedig. Ő csak nem akarta elveszíteni a fiát is. 
Itachi a gondolataiba merült út közben, majd amikor a lakására ért megkönnyebbülten felsóhajtott.
Tudta, hogy nem lesz könnyű feladat egy klán irányítása, de néha örült volna, ha kap egy kis időt arra, hogy fellélegezhessen. 
A nyakait ropogtatva indult a fördőszoba irányába, miközben  lehámozta magáról a kimonóját. A hajgumiját a csuklójára gumizta, majd beállt a zuhany alá. Még korán volt, a nap is alig kelt fel, ezért szerencséjére még nem taláálkozott annyi emberrel. 
A meleg víz jól esett kissé merev, szálkás izmainak. A fejét a csempének támasztotta és próbált semmire sem gondolni, amikor két lágy kéz átölelte a derekát és egy karcsú test neki feszült a hátának. Elmosolyodott.
- Izumi - ejtette ki halkan a lány nevét.
Érezte, hogy az emlegetett ajkai, amelyek a háta közepét érintették, mosolyra húzódnak. Megborzongott, majd megfordult az ölelésben. Feljebb tekerte a meleg vizes csapot, a lány pedig neki dőlt, kezei az arcára simultak.
- Fáradtnak tűnsz - barna szemei bágyadtan vizslatták a vonásait. Csak nemrég ébredhetett.
Itachi nem válaszolt, hanem lejjebb hajolt és az ajkait végig húzta a szerett arcon. 
Amikor megtalálta a másik száját lágy csókot lehet rá. De úgy tűnt Izumi kezd felébredni, ugyanis a kezei Itachi tarkójára fonódtak és lejebb húzták a fejét. A csókjuk elmélyült, az Uchiha pedig belenyögött a fiatal kunoichi szájába.
- El fogok késni - szakadt el tőle, mire Izumi pihegve támasztotta a fejét az izmos mellkasnak. 
- Vegyél ki szabadságot.
Itachi felnevetett és az állát a fejére támasztva átölelte a lányt .
- Szeretlek - mondta neki halkan, majd egy gyors puszit nyomva a fejére lehámozta magáról a karjait és egy törülközőért nyúlva kilépett a kabinból.
Kifelé menet még hallotta a lány hangját.
- Én is szeretlek.