Egy hét telt el, mióta azzal az önelégült hülyével voltam a kórházban. Nem is értem miért mentem be hozzá.
Egyébként azóta nem találkoztam vele. Egyszer sem. Néha-néha láttam a Sneciket elhajózni a házunk előtt, de ezen kívül semmi.
•••
- Kicsim! - kiabált apa a földszintről.
- Tessék? - szaladtam le a lépcsőn.
- Figyelj, ő lesz az új kertészünk, mert tudod a másikat kirúgtam. Ha esetleg kér inni, vagy kell valami kulcs neki, légyszíves add neki oda és ne rémülj meg, hogy egy teljesen idegen fiú van a kertünkben. Mindegy, nem szaporítom a szót, ő itt JJ Maybank, az új kertész.
- Na ne. - mondtam.
- Baj van? Talán ismered? - nézett rám.
- Igen. Múltkor őt ütöttük el Topperékkal.
- Ó. Jaj. Sajnálom fiam! - fordult JJ felé.
Én csak megforgattam a szemem és felmentem a szobámba szó nélkül.
- Ennek meg mi baja? - kérdezte apám. Hallgatóztam. Kíváncsi voltam, hogy mit beszélnek.
- Áh semmi, csak kicsit haragszik rám.
- Ő, aki elütött? Neked kéne rá haragudni!
- Ó, nem nem. Ott volt velem a kórházban egész éjjel és segített. Nem ő ütött el, hanem Topper. - magyarázott ki engem JJ. Kissé meglepődtem utóbbi szavai hallatán. Igaz volt félig, de nem mondott teljesen igazat.
- Értem. Most fiam pedig irány a kert. Minden héten hétfőn és szerdán reggel héttől, este nyolcig kell dolgoznod. Este kapsz vacsorát. Ha kell valami, csak hívd a lányomat. Én mentem dolgozni. Szevasz! - mondta apám barátságosan és becsapta az ajtót maga mögött.
Én bementem szobámba és bevetettem magam az ágyamba. Később kiabálásra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakomon, és láttam ahogy JJ szenved a fűnyíróval.
Leszaladtam a lépcsőn, felvettem egy papucsot és kiszaladtam a fűre.
- Látom nem megy valami fényesen a munkája, Mr.Maybank! - nevettem.
- Örülök hogy ennyire örülsz a káromnak. - mondta és tovább küszködött.
- Hagy segítsek. - mondtam és odaléptem.
Bebújtam két keze között elé, hogy tudjam irányítani a fűnyírót. Megfogtam mindkét kezét és irányítottam.
- Nézd, először ezt kell a nyakadra tenni, hogy ne rontsd el a gépet. - magyaráztam neki, mint egy csecsemőnek. - Ezt a kábelt! - lassú mozdulattokkal és lassú beszéddel végeztem a dolgomat.
- Nem lehetne gyorsabban? - türelmetlenkedett.
- Ejnye Mr.Maybank, ha tanítanak, nem kell türelmetlenkedni. - alíg bírtam röhögés nélkül.
Éreztem ahogy JJ hátulról közelebb lépett hozzám.
Ügyet sem vetve rá folytattam a dolgomat.
- Ezt pedig meg kell nyomnod mielőtt elkezded a fűnyírást. - irányítottam kezét.
- Uhum. - még eggyel közelebb lépett hozzám. Kezdett zavarni közelsége, de közben élveztem is. Vagyis. Nem. Nem élvezhetem. Van barátom.
Gondolatmenetemet megszakítva kibújtam kezei közül és mint egy kis tündér odaszóltam neki, és ujjammal mutogattam.
- Azt pedig meg kell nyomni, és voila! - mondtam mosolyogva és hátat fordítottam neki.
