Reggel Kie és Sarah keltett.
- Jó reggelt! - mondták vigyorogva.
- Mivan már? Alszom. - bújtam oda JJ-hez.
- Gyere! - bökdöstek.
- Hagyjatok már! - sziszegtem.
Erre megfogtak a lábamnál és a kezeimnél fogva és kiemeltek az ágyból.
- Tegyetek le! - rúgkapáltam mint egy csecsemő.
- Jól van már! - mondták és letettek a kanapéra.
- Mit szólnál ha csajos napot tartanánk? - kérdezte Kie.
- Benne vagyok. - mondtam.
- Jejjj! - ugrándozott Sarah.
Felnevettem.
- Először megyünk a moziba. - mondta Kie.
- Mit nézünk? - kérdeztem.
- Kijött egy új film, az a címe hogy ,, A Rablás ''. Horror.
- Az jó! - mondtam.
- Tudjuk! Azért választottuk! - mondta Sarah.
Én csak megforgattam a szemem és elkészültem.
Mozi után voltunk strandon, fagyizni és utána már ment le a Nap.
- Jó volt ez a nap. - dőltem hátra a homokban.
- Egyetértek! - dőlt hátra Sarah is.
- Akárcsak én! - mondta nevetve Kie és ő is hátradőlt.
Egy ideig csendben ültünk.
- Tetszik? - nézett rám Kie.
- Mármint kire gondolsz?
- Te is tudod! - mondta vigyorogva.
- JJ?
Kie bólogatott.
- Hát... - kezdtem, de Sarah közbeszólt.
- Lucy, még a vak is látja! - mondta mosolyogva.
- Ha engeded hogy befejezzem. - néztem rá. - Szóval.. szerintem igen.. már egy ideje érzek iránta többet is, mint barátságot.
- Tudtuk! - pacsiztak le.
- Jól van, jól van. - mondtam szememet forgatva.
- Lányok, be kell vallanom valamit. - mondta Sarah.
- Igen? - mondtuk egyszerre Kie-vel.
- Együtt vagyok John B-vel.
- Hogy mi? - kiáltottam fel.
- Na végre! - mondta Kie. - És ha már vallomásoknál tartunk... együtt vagyok Pope-val. - mondta Kie.
- Na ne! - fogtam a fejem.
- Ilyen nincs! - röhögött Sarah.
Mindhárman csak nevettünk, mikor megszólaltam.
- Elmondom neki! - pattantam fel.
- Mi? - ugrott fel Kie is.
- Komolyan? - állt fel Sarah.
- Igen! Biztos vagyok benne! - mondtam magabiztosan.
- Ez a nap haláli lesz! - mondta Sarah tapsikolva és ugrándozva.
- Akkor indulj! - mondta Kie.
- Igazad van, megyek. - mondtam és megöleltem őket. - Majd mondom mi volt! - mondtam.
Ezután elindultam magabiztosan. Teljesen biztos voltam a dologban.
Tudtam hol találom JJ-t. Odaszaladtam hozzá, mikor megláttam a parton.
- Szia J! - mondtam.
- Szia! Hát te? - kérdezte.
- El kell mondanom valamit.
- Igen? - nézett rám.
- Huh. Szóval. - fújtam ki a levegőt. - Szeretlek. Mindennél jobban. Mióta megismertelek. Már egy jó ideje érezek többet irántad mint barátság. És én teljesen megértem ha te nem így érzel, viszont nekem el kellett mondanom. - fejeztem be.
JJ csak állt velem szemben egy darabig, mikor hirtelen megfogta gyengéden arcomat, odahajolt és megcsókolt.
Hirtelen nagyon meglepődtem. JJ megcsókolt! Én nyilvánvalóan viszonoztam.
Mikor elváltam tőle, megkérdeztem.
- Szóval ez most azt jelenti, hogy te is..? - néztem fel rá.
- Igen. Szeretlek, Lucy. - mosolygott.
Én újra megcsókoltam. Az ok, amiért elváltam tőle, az az volt, hogy hirtelen nevetést és ujjongást hallottam a fák mögül. Odanéztem és megláttam a többieket. Mind ott voltak. Sarah, Kie, John B és Pope.
Elnevettem magam és ők odaszaladtak hozzánk.
- Mi tudtuk! - mondta egyszerre Sarah és Kie, miközben megöleltek.
- Jó, azért nem kell túlzásba vinni. - nevettem.
Visszanéztem JJ-re, aki ott állt mögöttem pár centire.
- Jesszus JJ! - nevettem. - Igen?
- Lucy Wilson. Lennél a barátnőm? - mosolygott.
- Természetesen! - mosolyogtam.
Erre JJ megint megcsókolt. Az elmúlt három percben harmadjára.
- És ez volt a közös történetünk apátokkal. - mosolyogtam a lányaimra.
- Nem is tudtam hogy Kiara és Sarah nagynéni, meg John B és Pope nagybácsival is így találkoztatok. - mosolygott Edith, az idősebbik.
- És Anya?! Ugye ti a Papával sosem váltok el egymástól? - nézett rám Hannah, a kisebbik.
- Soha! - lépett be mosolyogva JJ.
