Fᴜʀᴄsᴀ Sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ [Jɪᴋᴏᴏᴋ]《BEFEJEZETT》

19.🌹

A mostani részben MINDEN ki fog derülni amit Jungkook-ról kell tudni.

~~~~~~~~~~~~~~

Senki sem szólalt meg, csak Mark, Jackson és az én szuszogásunk hallatszódott. Meg Jimin szívverése és egy kicsit a szipogása.

-Én nem akartam ezt, oké?! Csak meg akartam védeni Jimin-t.- temettem az arcomat a tenyerembe   -Meg akarlak ölni, de nem itt, nem mások szeme láttára. Hanem a harcban, ami nagyon sokára lesz. De erre a napra vissza fogok ekkor emlékezni, te rohadt vérszívó.

-A harvon majd talállkozunk Jeon Jungkook.- mondta ki gúnyosan a nevemet és már el is ment

-Ma este beszédem van veled Jk. Addig is, jobb ha el kezdesz magyarázkodni Jimin-nek. Viszlát haver.- paskolta meg a vállam és ő is el ment

Most mit gondolhat rólam Jimin? Egy szörnyeteg vagyok? Áruló? Egy nem normális ember, aki igazából egy alakváltó? Nem tudom...

-Jimin, én...- néztem rá és kezdtem volna bele a mondatomba, mikor is arra lettem figyelmes, hogy sírva megölel

-Jungkook...te hülye barom.- temette a fejét a nyakhajlatomba. Nem tudtam, hogy mi van. Csak annyit, hogy most mindent el kell neki mondanom és meg kell vígasztalnom őt

Vissza öleltem és az egyik kezemmel el kezdtem körkörösen simogatni a hátát, hogy könnyebben meg tudjon nyugodni. Most akkor mindent el kell mondanom neki. Meg neki is nekem, mert az úgy lenne fer, na meg össze is akarok akkor már vele barátkozni.

Hallottam, ahogyan lassan meg nyukszik szegényke. Most rosszul érzem magam, két okból is. Egyik: nem mondtam meg neki semmit, mikor egész órán tudtunk volna beszélgetni egymással. Másik: hogy előtte akartam meg ölni egy vámpírt, de pont egy olyat, aki még hozzá az osztályunkba is jár.

-Meg nyugodtál már Jiminie?- kérdeztem tőle kedvesen

-I-igen.- szipogta egy

-Gyere, ülj az ölembe.- nyújtottam ki a lábaimat, hogy az ölembe tudjon kuporodni. Egy kicsit hezitálva, de az ölembe ült és az arcomat nézte  -Mindent el mondok neked ígérem.

-Biztos mindent?

-Biztos. Amég mesélek, addig viszont tényleg meg kell nyugodnod. Menni fog?

-Igen.- bólintott, én pedig egy kicsit el mosolyodtam

-Akkor kezdem is. Én egy alakváltó vagyok. Emberből át tudok válltozni, akkor amikor én akarok, ott, ahol én akarok és abban a percben amikor én akarok. Át tudok válltozni emberből farkassá, meg ugyen az van vissza fele is. Én farkaskéntvegy alfa vagyok, fekete bunda, vörös szemekkel, ahogy azt láttad is. Ha nem éreszted volna az illatomat, akkor el mondom, hogy liliom. Nem szokvanyos tudom, de liliom illatom van.
A farkasoknál van egy olyan, hogy bevésődés. Nos, arról még nem beszélhetek, de majd el mondom, 2 hónap múlva.- magyaráztam mindent el neki. Jimin arcáról le tudtam olvasni, hogy nagyon meg lepte az amit az előbb mondtam neki, aztán meg rázta a fejét

-Te egy alakváltó vagy? De...én azt hittem, hogy azok már rég kihaltak. Anya mindig azt mondta, apa pedig azt, ha talállkozok eggyel, akkor kerüljem el. Maradt még példány a fajotokból? Hogyan? Mikor? Mért nem tudtam róla? Ezt el mondtad volna nekem? Ugye azért barátok leszünk?- tette fek sorban a kérdéseket. Az arcán már nem is lehetett láttni, hogy mennyire meg lepte a történet, amit most mondtam neki. Helyette a kiváncsiságot lehett ki olvasni a szemeiből és le olvasni az arcáról